Connect with us

Játékos Portré

Ortopéd sebésznek készült, most másodszor lehet franchise irányító

Közepes tehetség volt, aki az egyetemi karrierje nagy részében sokkal jobb volt elkapónak, mint irányítónak. NFL-karrier helyett orvosi praxisban gondolkodott, végül mégis top 10-es pick lett, Dan Marino örököse, de az interneten sokáig hamarabb találhattunk képet a barátnőjéről, mint róla. Miamiben nem jött be számára az élet, de Tennessee-ben már kiütött egy korábbi 1/2-est, most pedig a rájátszásra hajt. Bemutatjuk Ryan Tannehillt.

 

 

A szezon előtt nem sokan gondolták volna, hogy Tannehill nem csak kezdeni fog, de kvázi karrierje legjobbját nyújtja és miatta lesz tényező a Titans. Ismét szembement az oddsokkal és megint bejött neki – mint ahogy egész eddigi életében.

 

 

A texasi ortopéd sebész

 

Tannehill Texasban született, és mint minden becsületes texasi fiatal, sportolt agyba-főbe: a középiskolában focizott és kosárlabdázott, sőt még az atlétika csapatnak is a tagja volt. A fizikai kvalitásaival nem is voltak problémák, nemcsak irányítóként, de defensive backként is megállta a helyét: seniorként 5 258 yardot passzolt és 617-et futott, illetve volt három INT-je is, alkalmanként pedig puntolt is, a leghosszabb rúgása egészen elképesztő 84 yard volt.

 

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

 

 

Mindezzel együtt sokkal inkább egy egészséges életmód, mintsem egy különösebben sikeres sportolói karrier nézett ki neki. Háromcsillagos tehetségként tartották számon, ami nem tragikus, de nem is túl biztató, ráadásul a pályán sem tudta megmutatni, miért is pont belőle válna a jövő szárirányítója.

 

 

A Texas A&M ajánlatát fogadta el végül, másodévesként (2008) pedig lehetőséget kapott arra, hogy megküzdjön a kezdőért Stephen McGee-vel és Jerrod Johnsonnal. Egyiket sem tudta lenyomni, pedig ők is távol álltak az elittől. Sőt: Tannehill

 

[quote] két évig elkapót játszott.[/quote]

 

És bármilyen meglepő, 193 centis, 98 kilós irányító kifejezetten jó volt elkapónak. Freshmanként volt egy 210 yardos meccse (12 elkapásból), ami iskolai rekord, a szezont pedig 844 yarddal fejezte be. Első két egyetemi szezonjában 1453 yardot és kilenc TD-t szerzett a levegőben, miközben mindössze kilenc passza volt 68 yardért.

 

Nem úgy tűnt, hogy ebből lesz visszaút, a harmadik szezonja első hat meccsén még mindig csak elkapóként volt a pályán, és akkor sem túl hatékonyan (11 elkapásból 143 yard). A kezdő Jerrod Johnson bénázása után viszont lehetőséget kapott, amit egy 155 yardos, három TD-s teljesítménnyel hálált meg, majd első kezdő meccsén 449 yardos rekordot állított fel. Ezzel véget is értek elkapó-évei, majd utolsó szezonjában teljes értékű kezdővé lépett elő.

 

Elkapóként játszani jó móka volt, jobb, mintha csak az oldalvonal mellett álltam volna. De mindig is irányító akartam lenni és soha nem adtam fel ezt az álmomat. Néha frusztráló volt, de ebben az időben ez volt a legjobb a csapat számára.

 

Az utolsó egyetemi szezonjára lett teljes értékű kezdő, de nem különösebben váltotta meg a világot (nem úgy az utána következő Johnny Manziel). 3744 yardja volt 29 TD és 15 INT mellett, illetve még a földön szerzett 306 yardot és négy TD-t, de ez és a 7-6-os szezon nem sok jót ígért. Izgulnia viszont nem kellett, hisz ekkor már biológiából volt diplomája, a másik álmához minden adott volt.

 

Mindig is orvos akartam lenni. Mindig is vágytam arra, hogy másokon segíthessek. Szeretem az orvoslást, szeretem meggyógyítani az embereket, ezt soha nem akartam feladni.

 

De parkolópályára minden további nélkül hajlandó volt állítani, térdre specializálódott ortopéd sebész ugyanis az NFL-karrier után is lehet az ember.  Neki pedig nem is alakulhatott jobban a sorsa.

 

Több kép volt a csajáról, mint róla

 

A 2012-es draft két hihetetlen tehetségtől volt hangos, és egyiket sem Tannehillnek hívták: vitán felül Andrew Luck és Robert Griffin III voltak a játékosbörze sztárjai, a mögöttük harmadikként rangsorolt Tannehillel kis túlzással senki nem foglalkozott. A szakértők láttak ugyan benne fantáziát, de a nyers játéka és kevés tapasztalata miatt nem tartották sokra (az egyik legnagyobb dicséret, amit kapott, hogy jobb prospect, mint Christian Ponder). Arra nagyon kevesen számítottak, hogy első évében kezdő lesz, vagy akár az elkövetkező 2-3 évben.

 

Nagyjából annyira érdektelen volt, hogy ha beírtad a nevét a Google-be 2012-ben, ilyen és ehhez hasonló képeket dobott ki:

 

A hölgy egyébként Lauren Tannehill, akit az irányító a draft előtt vett feleségül és már két gyerekük van. Hogy ő azóta is narancsot szeletel-e, arról nincsenek megbízható információk, de mindenképp jól mutatja a Tannehill körüli hype teljes hiányát, hogy sokkal több embert érdekelt élete párja, mint ő maga. Konkrétan az sem lett volna ördögtől való, ha Geno Smith-hez hasonlóan nem kel el az első körben – ezzel szemben a Dolphins 1/8-ra kivitte, Dan Marino óta ő lett az első 1. körös irányító, akit kiválasztott a csapat.

 

Majdnem franchise irányító

 

Tekintve, hogy a Dolphinst jelenleg Ryan Fitzpatrick irányítja, a cseréjét pedig Josh Rosennek hívják, nem lövünk le nagy poént azzal, hogy Tannehillből nem lett megmentő. Nem mintha amúgy olyan rossz lett volna, első négy évében 29-35-ös mérleget hozott össze, kétszer volt 4000+ yardja és sorozatban három 20+ TD-s szezont hozott.

 

Ekkor már volt egy 6 éves, 96 millió dolláros szerződése, úgy tűnt, ha rendbe lesz téve körülötte a csapat, akkor végre tényező lehet a Dolphins. Ez nem történt meg, és bár Adam Gase kinevezése után egyszer összejött a csapatnak a rájátszás 2016-ban, egy sérülés miatt Tannehill nem vehetett részt a PO-ban. Sőt, mivel nem sikerült rendesen kezelni, még a 2017-es szezont is kénytelen volt kihagyni.

 

 

A Tannehill-projekt szép lassan dugába dőlt Gase-szel és az egész csapattal, ő pedig egy hatodik körös pickért cserébe Tennessee-be került. Marcus Mariota mögött nem sok esélye volt a kezdőre, cserének érkezett, de a korábbi 1/2-es csúnyán leszerepelt, Tannehill pedig élete formájában teljesít: kezdőként négyből háromszor nyert, 1017 yardja, 8 TD-je és három INT-je van, 70+ százalékos pontossággal és 111-es passer ratinggel dobál – mindhárom győzelem során game winning drive-ot vezetett. A Titans neki köszönhetően 5-5-ös mérleggel áll, egy meccs hátrányban a Texansszal és a Coltsszal szemben, de előbbivel kétszer, utóbbival pedig még egyszer játszik a csapat. Nem lesz egyszerű, de egy combos hajrával nemcsak a rájátszás lehet meg a csapatnak, de akár Tannehill is visszakerülhet a kezdő irányítók térképére.

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!