Folytatjuk a 2020-as draftok újraértékelését. A következő divízió az NFC North, ahol a játékosbörzét követően vegyesek voltak az érzéseink a csapatok teljesítményét illetően.
A koncepció a következő: fogjuk a 2020-as draftértékelőinket, felelevenítjük az akkori gondolatainkat, majd a jelenlegi tudásunk alapján újraértékeljük az adott csapat húzásait.
Chicago Bears
A Bears a Khalil Mack trade miatt nem rendelkezett első körös választással a játékosbörzén, ugyanakkor a cserét sikeresnek értékelhetjük. Mack chicagói pályafutása során a liga egyik legdominánsabb védője volt, nem igazán választhatott volna nála jobb játékost a Bears az első körben. A csere keretein belül továbbá megszerezték a Raiders 2. körös választását, így végül két top 50-es pickkel készülhettek a draftra.
A csapat első választása Cole Kmet, a Notre Dame tight endje volt. A konszenzus boardokon ő volt a legmagasabban jegyzett TE, azonban még így sem számított kiemelkedő tehetségnek, ráadásul akkoriban eléggé telített volt a tight end szoba Chicagóban. A másik második körös választott Jaylon Johnson volt, akivel kapcsolatban sokkal optimistábbak voltunk. Johnson 50. helyen történő kiválasztását stealnek gondoltuk. A Utah cornerét kiemelkedő atlétának tekintettük, aki kellően agresszív stílussal játszott és láttuk benne a potenciált arra, hogy a class legjobb cornerbackje legyen.
Az ötödik körben érkező Trevis Gipsont projekt játékosnak tartottuk, ezért nem vártuk tőle, hogy azonnali hatása lesz a csapat passzsiettetésére. Vildor esetében a játékosprofilját nem tartottuk NFL-kompatibilisnek, alacsony mérete ellenére gyenge volt a fordulékonysága és nem rendelkezett kellően laza csípővel, ami egy slot cornernél rendkívül fontos. Végül még egy játékos érkezett az ötödik körben a csapatba, az elkapó Darnell Mooney, akit Balázs a 3. napos választások közül a legjobbnak értékelt. A Tulane receiverét dinamikus játékosnak gondoltuk, aki az egyetemen megmutatta, hogy képes szeparálódni. Egyedül benne láttuk a lehetőséget a hátsó körösök közül arra, hogy rövid időn belül kezdő legyen.
A 7. körös választásokkal két guard érkezett a rotációba. Egyikük sem tartozott a legjobb 500 játékos közé a boardokon, így érthető módon semmit nem vártunk tőlük.
Utólag visszanézve a class több játékosa is felülmúlta a várakozásainkat. Kmet két csendesebb szezon után tavaly a passzjáték legfőbb fegyvere volt, 50 elkapást, 544 yardot és 7 TD-t szorgoskodott össze. Johnson a védelem vezérévé vált az elmúlt három évben, aki képes kordában tartani az ellenfél első számú elkapóit, egyértelműen átlag feletti kezdő.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
Gipson egy nagyon hasznos rotációs pass rusher, korrekt teljesítményt rakott le eddig az asztalra hátsó körösként. Vildor elsősorban a futás elleni védekezésével tűnt ki, de harmadik évére már a passzjátékok során sem égették annyira meg, mint korábban. Mooney a class egyik legnagyobb stealjének bizonyult, tökéletes második számú opció, időnként az első számú elkapó szintet súrolta eddigi játékával. A két 7. körös támadófalember, Hambright és Simmons már más csapatokat “erősítenek”. Mindent összevetve büszke lehet a vezetőség a munkájára, hiszen sikerült 3 átlag feletti kezdőt és 2 hasznos rotációs játékost találni a drafton. Ez több, mint amit a legtöbb csapat elmondhat magáról.
Értékelés: B+
Detroit Lions
A Lions az 1/3-as cetli birtokában kiváló pozícióban várta a játékosbörzét. Ennek megfelelően rendkívül elégedettek voltunk a csapat draftjával. Jónak éreztük a koncepciót, elégedettek voltunk a hiányposztok betöltésével és nagyra értékeltük, hogy mindezt komoly reachek nélkül sikerült a menedzsmentnek teljesíteni.
A Lions első választását, Jeffrey Okudah-t a legtehetségesebb cornerback prospectnek tartottuk Jalen Ramsey óta. Külön pozitívumként értékeltük, hogy illeni fog Matt Patricia emberezésre épülő védelmi szisztémájába. A csapat a második körös választásával D’Andre Swiftet választotta ki a Georgiáról, ami rendesen meglepett minket. Előzetesen nem gondoltuk hiányposztnak a futó pozíciót, sőt, kiemeltük, hogy még nagyon jó pass rusherek is elérhetőek voltak. Összességében védhetőnek éreztük a csapat döntését, elsősorban az akkori kezdő, Kerryon Johnson sérülékenysége és passzjátékbeli limitált használhatósága miatt.
A harmadik körben két pickje is volt a Lionsnek, az első választással a pass rusher Julian Okwara, a másodikkal a guard Jonah Jackson érkezett a csapatba. Mindkettőjükről azt gondoltuk, hogy jó értéket képviselnek, Jacksont egyenesen a class legjobb guard prospectjének tartottuk.
A harmadik napos választásokkal is elégedettek voltunk, Stenberget jó fitnek tartottuk a támadófalba, míg Cephusban hosszú távú potenciált láttunk Marvin Jones pótlására. Az 5. körben még egy running back választást mutatott be a csapat, ezért a döntésért nem tudtunk lelkesedni. Egydimenziós speedsternek könyveltük el Huntley-t, akit a speciális egységben is lehet használni. A két utolsó választással két defensive tackle érkezett, akiket egyértelműen rotációs játékosoknak gondoltunk.
Hiába voltunk nagyon optimisták a csapat draftjával kapcsolatban, az eltelt három szezon alaposan ránk cáfolt. A top 5-ben kiválasztott Okudah hatalmas bust lett, nincs ezen mit szépíteni. Sérülései miatt kevés mérkőzésen volt elérhető, de amikor a pályán volt, abban sem volt sok köszönet, jobbára szénné égették az elkapók. Utólag persze okos az ember, de Derrick Brown (vagy Justin Herbert) draftolásával jobban járt volna a gárda. Az idei offseasonben a csapat el is cserélte Okudah-t Atlantába, belátva ezzel tévedését.
Ugyanerre a sorsra jutott a második körös Swift is, akit az Eagles szerzett meg idén egy negyedik körös draftjogért. Az egykori Bulldog több alkalommal is sérülésekkel küzdött három detroiti éve alatt. Ugyanakkor amíg a pályán volt, futóként és elkapóként is hasznos fegyvere volt a támadósornak.
Okwara nem tudott kezdővé fejlődni, cserének viszont nem rossz. Jackson ugyanakkor nagy fogás volt a harmadik körben, Pro Bowl szintű játékossá nőtte ki magát, Józsi erre remekül ráérzett. Stenberg csere guardként meg tudott ragadni a keretben, de négy kezdőként lejátszott meccse során nem alkotott maradandót. Huntley, Penisini és Cornell már nincsenek a franchise kötelékében. Cephus újoncként és másodévesként is szerepet kapott a passzjátékban, voltak is villanásai, de a folyamatos sérülések miatt nem tudott megragadni a kezdőben. Azóta több fiatal elkapót is draftolt a Detroit, így nem nagyon számíthat sok játéklehetőségre a jövőben.
Egy kiváló, de nem prémium poszton játszó kezdő szintű játékos és két elhanyagolható erőt képviselő csere; ez meglehetősen vérszegény teljesítmény volt a vezetőség részéről. Okudah besülése és a talán kissé luxus második körös pick nagyon lehúzza az összképet. Értékelés: D+
Green Bay Packers
A Packers 2020-as draftját az elemzők nagy része a legrosszabbak közé sorolta. Ez alól mi sem képeztünk kivételt, hiszen Chester a “Mi a f*#@*+!” elnevezést adta a csapat draftértékelőjének, és nem is alaptalanul. A megelőző szezonban NFC döntőt játszó csapat a szurkolók és a média álláspontja szerint is win now üzemmódban volt. A többség abban reménykedett, hogy az elkapószekciót, illetve a védelem közepét fogja erősíteni a gárda. Ehhez képest a vezetőség mintha csak be akart volna inteni jövendőbeli Hall of Famer irányítójának, és Rodgers nyakára hozott egy első körös irányítót Jordan Love személyében. Előre lehetett tudni, hogy Rodgers szerződése miatt Love két-három évig biztos nem lesz kezdő. Így tehát azt gondoltuk, hogy első választásával a csapat érdemben semmit nem erősödött.
A második napon a Packers két olyan prospectet választott ki, akikkel az elsődleges céljuk a futójáték erősítése volt. Dillon és Deguara esetében is hibásnak éreztük a csapat gondolkodásmódját, úgy vélekedtünk, hogy voltak bent fontosabb posztokra is használhatóbb játékosok.
A csapat harmadik napos teljesítményével már elégedettebbek voltunk: sikerült feltölteni a hiányposztokat. Kamal Martint egy sokoldalú prospectnek tartottuk, aki pass rushban is használható volt az egyetemen. Ezt követően három támadófalember érkezett a 6. körben, amivel kapcsolatban kiemeltük, hogy a korábbi draftokon a csapat sikerrel talált meg kezdő szintű játékosokat a hátsó körökben, így védhető álláspontnak tartottuk a poszt erőltetését. Chester reménykedett benne, hogy legalább egyikőjük képes lesz Corey Linsley utódjává fejlődni.
Ha beülhetnék egy időgépbe, akkor előremennék a 2023-as szezon végére, hogy legalább valamennyi mintánk legyen Jordan Love-ról. Jelenlegi tudásunk alapján értékelhetetlen az ő draftolása, mivel első körös játékosként három év alatt összesen egy kezdő meccse volt az NFL-ben, ahol pocsékul nézett ki. Különösen fájó, hogy a Packers kivihette volna Tee Higginst, aki hiányposztra komoly erősítést jelentett volna a támadósornak.
Dillon kiválasztása végül is bevált, fontos játékosa a támadósornak, de talán egy értékesebb pozíciót kellett volna a csapatnak előtérbe helyezni. Deguara totálisan mellé ment, csere tight end szintnek is gyenge. A passzjátékban egyáltalán nem veszélyes, persze ezt már a játékosbörze alkalmával lehetett róla tudni. Martint egy év után, míg Scottot idén cutolta a csapat. A class legnagyobb találata egyértelműen Runyan, aki egy rendkívül alulértékelt guard, az elmúlt két évben stabil pontja a támadófalnak. Garvinnak és Hansonnak rotációs játékosként sikerült a keretben maradniuk, de azt túlzás lenne állítani, hogy jelentős hozzáadott értékük lenne. Stepaniak a mentális egészségére hivatkozva egy év elteltével visszavonult.
Az egész class megítélése Love idei és jövőbeli teljesítményén áll vagy bukik. Hiába lehet Dillont és Runyant is hasznos játékosnak titulálni az évfolyamból, ha az első körös picked nettó pazarlásnak néz ki három év után, akkor nem számíthatsz jó osztályzatra. Amennyiben Love top 10-es irányító lesz, a többiek teljesítményétől függetlenül jelentősen megváltoztathatja a classról kialakított véleményt. Értékelés (jelenleg): D
Minnesota Vikings
A Vikings a 2020-as játékosbörzén összesen 15 játékost választott ki. A csapat értelemszerűen abban bízott, hogy több eldobott nyíllal nagyobb esélyük van találni. Az elképzelés összességében bevált, hiszen a draftoltak közül kilencen jelenleg is a franchise kötelékébe tartoznak, és közülük többen is fontos tagjai a keretnek.
Stefon Diggs elcserélését követően egyértelműen neednek tartottuk a receiver posztot, így vártuk is az első körös elkapó picket. Justin Jeffersont rendkívül képzett útvonalfutónak tartottuk, valamint kiemeltük, hogy contested catch szituációkban is meglepően jó aránnyal húzza be a labdákat kiemelkedő kezeinek köszönhetően. Ugyanakkor aggódtunk amiatt, hogy nem egy kirobbanó atléta, és bizonytalanok voltunk azzal kapcsolatban, hogy képes lesz-e megállni a helyét a pálya szélén is.
A kezdő corner trió távozását követően számítottunk a secondary erősítésére, így nem lepődtünk meg az első kör végén Jeff Gladney kiválasztásán. A TCU egykori védőjét nem tartottuk prototípus felépítésű első számú cornernek, fáztunk tőle, hogy a fizikális press-man stílusa a profik között nem fog működni. Elsősorban a slotban tudtuk volna őt elképzelni, ugyanakkor furcsának tartottuk, hogy az első körben miért ide húz embert a csapat. A csapat a későbbi körökben még további négy defensive backet választott ki, akik közül Dantzler és Hand esetében megkérdőjeleztük az atletikus képességeiket, míg Cole-ban nem láttunk többet egy special teamernél. Metellust Balázs remek választásnak tartotta a 6. körben, fizikális játékstílusát és remek szerelőképességét emelte ki.
A második kör végén a Vikings a Boise State tackle-jét, Ezra Clevelandet választotta ki, akit remek atletikussággal rendelkező, könnyed mozgású támadófalembernek gondoltunk. Arra számítottunk, hogy kitúrja az akkori left tackle-t, Riley Reiffet a kezdőből, és azonnal bevethető lesz. A későbbi körökben még két offensive lineman érkezett Brendel és Hinton személyében, akiktől a csere szintnél többet nem vártunk.
A negyedik körben a Minnesota a front 7-t igyekezett erősíteni Wonnum, Lynch és Dye kiválasztásával. Wonnumot reachnek, de ezzel együtt izgalmas prospectnek gondoltuk. Nem láttuk, hogy Lynchnek mi lehet a posztja a profi ligában, míg Dye-t stealnek éreztük, és úgy véltük, hogy az első naptól fogva képes lehet a tight endek ellen védekezni. Érthetetlen választásnak tartottuk Osbornt az 5. körben. Nem értettük a logikát, hogy miért megint egy olyan elkapót pécézett ki magának a gárda, aki csak a slotban hasznosítható.
A hetedik körben stealnek éreztük Willekes draftolását, egy magas padlóval rendelkező, futás ellen hasznos rotációs embernek gondoltuk. Stanleyben egy közepes szintű game manager irányítónál nem láttunk többet. Összességében úgy gondoltuk, hogy sok ígéretes tehetséget szerzett a gárda, még ha nem is tartottuk őket a draft legnagyobb nyertesének.
Jefferson a legvadabb várakozásokat is felülmúlta, Randy Moss óta nem láttunk ennyire domináns teljesítményt egy elkapó első három évében. A tavalyi szezonban a liga legjobb támadójátékosának választották, ezzel a karrierívvel csak a Hall of Fame lehet a számára a cél. Nincs rajta mit ragozni, tökéletes pick. Gladney újonc évében nem nyújtott rossz teljesítményt, azonban pályán kívüli problémák miatt a Vikings egy év után kivágta a csapatból, így az ő kiválasztása nem sült el jól.
Clevelandet az újoncszezonjában az edzőtábor során átképezték guardnak, ahol három évet húzott le kezdőként. Kiváló futásblokkolása mellé rengeteg engedett nyomás párosul. Habár stabil kezdőnek mondható, ami nem rossz egy második köröstől, biztos vannak olyan Vikings szurkolók, akik másban látnák a megoldást. Dantzler az első két évében sokat volt a pályán, de idén márciusban mégis kivágta őt a vezetőség, ami nagyon ritka az újonc szerződésen lévő játékosok esetében. Dantzlert még az előző rezsim hozta a csapathoz, ez is magyarázhatja a döntést, de egyébként nem teljesített jól a pályán.
A sok harmadik napos választás közül a legnagyobb találat egyértelműen K.J. Osborn, aki ugyan újoncként nulla snapet játszott az offense-ben, az azóta eltelt két évben viszont 110 elkapást, 1305 yardot és 12 TD-t szerzett. Sokkal magasabb szinten játszik, mint ahogy előzetesen várni lehetett tőle. A hátsó körös pickek közül sikeresnek lehet ítélni Wonnum, Brendel, Metellus és Willekes draftolását, mindannyian hasznos rotációs játékossá fejlődtek. Hand, Stanley, Cole és Hinton azonban nem tudott megragadni a keretben.
Az NFC North legjobb draft classa a 2020-as évben egyértelműen a Vikingeké volt. Találtak egy szupersztár elkapót, egy kezdő guardot, egy kezdő elkapót, továbbá négy kiegészítő embert. A divízióból a Packers és a Lions sem tette magasra a lécet, de az egykori general managert, Rick Spielmant így is dicséret illeti, mert remek munkát végzett ezen a játékosbörzén. Értékelés: A-
[/ppp_patron_only]
