Connect with us

Összefoglaló

A Dolphins kiütéssel, a Falcons és a Buccaneers nehezen nyert, sikerült kikapnia a Patriotsnak

Washingtonban meglepődtek Tyreek Hill sebességén, így kiütéssel nyert a Dolphins. A Jetsnél továbbra sincs támadójáték, így ha szenvedve is, de győzött a Falcons. A hatalmas esőben nem ment a támadósoroknak, de végül a Buccaneers behúzta a Panthers elleni találkozót. A Patriotsnál pedig ismét sikeres volt a tankolási hadművelet. 

Miami Dolphins @ Washington Commanders 45-15

A forduló legegyoldalúbb meccsén hozta a kötelezőt az AFC első kiemeléséért küzdő Dolphins. A vendégek már az első negyed után 17-0-ra vezettek, nem volt olyan pillanata a találkozónak, amikor kicsit is szorosnak tűnt az állás: a Miami végül majd’ dupla annyi first downt (20 vs. 11), yardot (406 vs. 245) és nem mellesleg 30-cal több pontot tett fel a táblára.

A Commandersnél Ron Rivera hívta a védelem játékait, miután nemrég kivágta a védőkoordinátor Jack Del Riót – így most már nincs kire fogni az egység gyenge teljesítményét. Ha pozitívumot keresnénk (azt is csak erős jóindulattal), akkor a futás elleni védelmet lehetne kiemelni, hisz De’Von Achane 10+ yardos átlaga helyett most csak 4,3 yardos átlaggal futott 73 yardot és két TD-t, míg Raheem Morstert csak 3,9 yardos átlaggal szerzett 43 yardot egy hatpontos mellett.

A fővárosi pass rush nem létezett, Tua Tagovailoa szinte végig minimális nyomás nélkül játszhatott. A coverage sem volt jobb, leginkább csak a vendég elkapók dropjai tudtak megakadályozni egy-egy miami támadást – ha a Commanders védőin múlt, akkor például Tyreek Hill 31,4 yardos átlaggal 157 yardot és két TD-t szerzett. Teljes csőd volt az egész, egyre nehezebb amellett érvelni, hogy Rivérát ne vágják ki még a szezon vége előtt.

Az offense sem teljesített sokkal jobban. Felvillanások voltak, néha sikerült egy nagyobb futás, de passzolni nem tudott Sam Howell (vagy nem volt ideje, mert sackelték, vagy simán csak rosszul döntött), nem volt sem ritmus, sem koncepció. A fiatal irányító végül 127 passzolt yarddal és egy pick six-szel fejezte be a találkozót, illetve volt két futott TD-je garbage time-ban.

A Dolphins részéről ez egy tökéletes meccs volt. A támadófal működött, Tua is jól játszott, Hill közelít a 2000 yardhoz, a védelem szétszedte az ellenfél támadósorát (három sack, kilenc QB-hit, négy leütött labda, pick six). Egyedül a kezdő linebacker Jerome Baker miatt lehet aggódni, akinek volt egy csúnya térdsérülése, az ő kiesése nagyon nem hiányozna az amúgy is inkonzisztens védelemnek.

(renningan)

Los Angeles Chargers @ New England Patriots 6–0

Ha valakinek PTSD-je volt a múlt heti Pats meccsről (jelen!), nos az nem volt véletlen. Belichick gárdája egy újabb nehéz küldetést kapott: valahogy alul kellett teljesíteni Staley-t, és meg kellett állítani mindenféle chokerkedési próbálkozást. A cél érdekében pedig mindent be kellett vetni. Először is még a héten leültette Mac Jonest, és Bailey Zappe kapta meg a karmesteri pálcát. A új irányító azonban jobban ki tud mozogni a zsebből, és pontosabb passzokra is képes, ha olyan napja van, a túloldalon pedig a Staley faktor miatt számítani lehetett rá, hogy folyamatosan üresen maradnak az elkapók.

Ennek a problémának az orvoslására Belichick rendelt egy hatalmas záport, ami egész meccsen szüntelenül szakadt. Ezzel sikerült kikerülni a Staley faktort, hiszen hiába maradt teljesen üresen Hunter Henry, az esőben elejtette a labdát. Hasonlóan, hiába szakadt el Tyquan Thornton az őt őrző védőtől, és hiába futott volna végig a pályán, ha a labda kicsúszott a kezéből.

Futások terén már problémásabb volt a helyzet, néha Zeke meglódult, illetve egyszer Thornton is hozott 40 yardot egy futással, de a vörös zónába egyszer sem sikerült eljutni, így nagy baj nem történt. Egyszer volt csak közel a Patriots ahhoz, hogy tönkretegye a mester tervét, mikor a második drive során a Chargers 31 yardosáig eljutottak. Onnan már komoly veszélye volt egy pontszerzésnek, de Elliott megoldotta a helyzetet egy fumble-lel.

A Staley faktort sikeresen kikerülte a Pats, de Belichick kapott egy másik komoly kihívást: valahogy pontot kellett adni az ellenfélnek. Ez közel sem volt olyan egyszerű, Herbert ugyanis nem találta a célpontjait, a futások meg annyira sem voltak hatékonyak mint a hazaiaknál (Ekeler 14 futásból 18 yard). Néha azonban egy Chargers elkapónak sikerült elszakadnia, de balszerencsére ez az elkapó Quentin Johnston volt, aki szárazon sem tudja elkapni a labdákat, nemhogy esőben (jó, 5 elkapás összejött neki, de több drive-ot is tönkretett harmadik downos dropokkal).

Bármennyire is nehéz feladat volt, kétszer azért sikerült eljuttatni a Chargerst legalább mezőnygól távolságba és Cameron Dicker mindkétszer berúgta.

Miután ezt a nehéz feladatot megoldotta a Patriots már csak arra kellett figyelni, nehogy valahogy ők is pontot szerezzenek, ez azonban már könnyen ment. A végén még kétszer a látszat kedvéért elmentek a támadók félpályáig, de mindkétszer sikertelen volt a negyedik kísérlet (előbb Derwin James sackelte Zappet, majd a Henrynek küldött passza sem talált célba), így sikeresen teljesítette a Patriots ezt a küldetést is: 6-0-ra kikapott a Staley vezette Chargerstől.

Maga a meccs minden szempontból értékelhetetlen volt, de legalább gyorsan lezajlott. Már 21:45-kor vége volt, így legalább sokáig nem kínoztak minket. Apró örömök.

(jarred)

Atlanta Falcons @ New York Jets 13-8

A Jets mindent megtett azért, hogy megismételje a Bears bravúrját és szerzett TD nélkül is meccset nyerjen, de a kísérlet végül nem járt eredménnyel – pedig meccs közben még a kezdő irányító Tim Boyle-t is leültette a padra Robert Saleh, de Trevor Siemiannel sem volt életképesebb a támadósor. A Falcons sem lehet sokkal büszkébb az offense-ére, de legalább egy hatpontos összejött és a győzelemmel sikerült egy meccses előnybe kerülni a többi csoportiválishoz képest.

A Jets defense nagyon jól játszott ismét. Szerzett egy safetyt, egy INT-t, háromszor sackelte, legalább ötször megütötte és 121 yardon tartotta Desmond Riddert, illetve a földön is csak 90 yardot engedett 2,6 yardos átlaggal. Ennél többet nem lehet kérni egyetlen egységtől sem, pláne hogy az egyetlen Falcons TD-t is egy Jets fumble utáni rövid pályán hozta össze az ellenfél. Offense nélkül viszont szinte lehetetlen nyerni.

Tim Boyle valami borzalmasan rossz volt, még csak azt sem lehet mondani, hogy Zack Wilsonhoz képest előrelépést jelentett. Mondjuk Trevor Siemiannál így is jobban játszott, ami nagyon sok mindent elmond a Jets QB-helyzetéről. Ilyen körülmények között a skill játékosoktól sem lehet mit várni, egyszerűen értékelhetetlen az egész (szerencsétlen Dalvin Cook végre több szerepet kapott Breece Hallnál, erre összehozott egy fumble-t).

Az atlantai támadósor sem volt jó, a különbséget Desmond Ridder egyetlen átlagon felüli passza jelentette, ami egy tényleg nagyon szép 20 yardos MyCole Pruitt TD-t eredményezett. Ezen kívül nulla az egész. A Jets védőfala végig dominált, Ridder folyamatosan nyomás alatt játszott, Bijan Robinson csak hátrafelé tudott futni, Drake London meg csak egy elkapást tett be a közösbe nyolc yardért. Bár ebben azért van némi edzői felelősség is Arthur Smithék részéről, gyengébb védelmek ellen is láttuk már ezt a konzervatív, ötlettelen támadósort – ennél azért már csak tehetség alapon is többnek kellene lennie az offense-ben.

A védelem viszont minden dicséretet megérdemel. Jól ment a futás ellen, sikerült folyamatosan nyomást generálni, a három turnover pedig önmagáért beszél. Persze nem a Jets offense a legnehezebb ellenfél a ligában, de azért ez így is szép volt. Érdemes kiemelni az idén igazolt Jessie Batest, aki megint szerzett egy INT-t és emellett volt még hét tackle-je is (abszolút megszolgálja az elit fizetését), valamint a szintén idén igazolt Bud Dupree-t, aki futás ellen is jól játszott, de az igazán nagyot a pass rush-ban nyújtotta és kétszer is földre vitte az ellenfelek irányítóit.

(renningan)

Carolina Panthers @ Tampa Bay Buccaneers 18-21

Meglepően szoros és szórakoztató meccset játszott egymással a két a csapat. Az első félidőben az irgalmatlanul szakadó eső miatt nem nagyon láttunk szép akciókat, egy Bucs TD és egy Panthers mezőnygól mellett volt nyolc punt, egy Baker Mayfield interception és egy vendég turnover on downs. A második félidő sem indult sokkal jobban, mind a két fél csak két-két 3&outra volt képes összesen -5 yardért, majd beindult a henger (és elállt az eső).

Először a Panthers szerzett TD-t egy szép 65 yardos támadás végén és vette át a vezetést, majd Mike Evans szerzett rögtön egy 75 yardos TD-t. Ezt egy újabb punt váltás, majd egy TD-váltás követte, így öt perccel a vége előtt csak 21-18-ra vezetett a Bucs. A Carolina védelme viszont odatette magát és visszaadta a labdát, de Bryce Youngnak nem jött össze a game winning drive, sőt konkrétan csak kilenc yardot sikerült haladni, miután 4&1-re eladta a játékszert. Ezt követően a Bucs megcsinált egy first downt és lepörgette az órát, életben tartva a rájátszás reményeket.

Minőségi irányítójátékot nem nagyon láttunk. Baker Mayfield 202 yardig és egy TD-ig jutott, de ebben benne van egy 75 yardos Mike Evans TD, amiből 60-at az elkapó tett hozzá, illetve egyszer eladta a labdát is. Volt pár szép megmozdulása, azt nem lehet elvenni tőle, a mentalitása is rendben van, tényleg nagyon akar és megdöglik a pályán a sikerért, de sajnos ez minőségi játékban nem nagyon akar meglátszani.

Evans egyébként hét elkapásból 162 yardig jutott, amivel ismét átlépte az 1000 yardos határt, karrierje során tizedik alkalommal (minden egyes idényében). Rajta kívül nem nagyon csinált senki semmit, a második legjobb elkapó Trey Palmer volt két elkapással és 12 yarddal, pedig Chris Godwin is ott volt a pályán (bár ő idén nagyon halovány, még ha legalább most egy futott TD-je azért volt). A futójáték is jól ment, Rachaad White 4,2 yardos átlaggal 84 yardot és egy TD szerzett, illetve a meccs végén megcsinált egy 3&rövidet, eldöntve ezzel a mérkőzést.

A Bucs védelme rendben volt, bár közel sem sikerült akkora nyomást kifejteni, mint ahogy talán arra számítani lehetett. Igazán jól egyébként csak Antoine Winfield játszott, egy sack, egy negatív yardos szerelés és három leütött passz mellett még egy INT-t is jegyzett. Ez minimális túlzással már önmagában több, mint amire a teljes Panthers védelem képes volt, pláne azok után, hogy Brian Burnst kiállították, mert csak játékon kívül tudott keménykedni, a pályán nem sok haszon volt belőle.

Ami a Carolinát illeti, sokkal érdekesebb, hogy történt némi előrelépés támadófronton. A támadófal által engedett négy sack nem néz ki jól, de a szokottnál még így is mintha több ideje lett volna Youngnak, ráadásul a futójáték is működött, ha nem az évi 6 millióért igazolt Miles Sanders kapta a labdát (Chuba Hubbard 104 yardot és két TD-t szerzett). Az 1/1-es irányító is magabiztosabbnak tűnt, volt pár nagyon szép passza is, bár a gyenge skill személyzet miatt így is csak 178 yardig jutott. Kár azért a meccs végi INT-ért, egy kicsit jobb játékhívással meg lehetett volna a szezon második győzelme.

(renningan)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!