Connect with us

NCAA

Jönnek az elődöntők – Szombati beszámoló #15

Már csak három mérkőzés van hátra az NCAA 2024-es idényéből, hamarosan kiderül, hogy melyik program ülhet fel az egyetemi futball trónjára. A csalódást okozó első kör után a negyeddöntők már kárpótolták a college foci szerelmeseit, és első ránézésre a legjobb négy között is parázs ütközetekre van kilátás. Ebben a cikkben minden oldalról megvizsgáljuk az elődöntős párharcokat, valamint rámutatunk azokra az X-faktorokra, amelyek eldönthetik a mérkőzések kimenetelét.

Notre Dame Fighting Irish (7) vs. Penn State Nittany Lions (6) – Január 10. (péntek) 01:30

Spread: Notre Dame -2,5

Hasonló cipőben jár a Miamiban rendezendő Orange Bowl két résztvevője, hiszen mindkét program a ’80-as években szerezte meg legutóbb az egyetemi foci bajnoki címét. Mind a Fighting Irish, mind a Nittany Lions az ország tradicionális programjai közé tartozik, de valahogy az elmúlt évtizedekben elkerülték őket az igazán kiugró eredmények.

Már a szezon előtt is lehetett sejteni, hogy a kibővített rájátszás mezőnynek – többek között – ez a két gárda is haszonélvezője lehet, hiszen a korábbi években rendszeresen ott kopogtattak a playoff ajtaján, de a küszöbön végül nem tudtak átlépni, most viszont óriási lehetőség előtt áll mindkét program. Ráadásul nemcsak a múlt miatt lehet párhuzamot vonni a két együttes között. A csapatok felépítése is kísértetiesen hasonló: betonkemény védelem és kiváló futójáték jellemzi mindkét gárdát, kevésbé félelmetes passzjátékkal karöltve.

Amikor a Penn State támad

Passzjáték

A Penn State offense Achilles-sarka már évek óta az elkapósor, kevés minőségi célponttal rendelkeznek. Nem véletlen, hogy a Power 4 konferenciák tagjai közül a Nittany Lions irányítói keresik a legalacsonyabb arányban passzokkal az elkapóikat. Ezúttal sem nekik áll a zászló, hiszen az Irish passz elleni védekezése sikerességi ráta, valamint EPA per dropback alapon is a legjobb az országban.

Fel van adva tehát a lecke az Omari Evans – Harrison Wallace elkapóduónak, roppant nehéz este vár rájuk a Notre Dame két szélső cornerbackje, a freshman Leonard Moore és a másodéves Christian Gray ellen. Az Irish magasan az egyik legtöbb emberezést alkalmazó defense az országban (56,7 %), a Penn State elkapóknál pedig pont a szeparációs képesség a kérdőjel, így kicsit sem lenne meglepő, ha a szélen nem sok babér teremne James Franklin legénysége számára.

Így megint óriási teher hárulhat Tyler Warren tight endre, aki ihletett formában játszik eddig a playoffban, legutóbb 2 touchdownnal keserítette a Boise State védelmét. Messze ő kapja a legtöbb célbavételt a csapaton belül és utcahosszal vezeti a házi ranglistát az elkapott yardokban és a touchdownokban egyaránt.

Ugyanakkor ezúttal kemény küzdelemre számíthat, az Irish safety duója, Xavier Watts és Adon Shuler képesek lehetnek arra, hogy limitálják Warrennek a mérkőzésre kifejtett hatását. Az idei évben a Notre Dame védelme mindössze 46,1-es passer ratinget engedélyez a tight endeket célzó passzoknál, ami a második legjobb az országban. Ha pedig Warrent kiveszik a játékból, akkor bajba kerülhet a Penn State egyértelmű passz szituációkban.

De csak hogy valami pozitívumot is említsek a Nittany Lions híveinek: ha szorul a hurok, akkor a két irányító közül egyértelműen Drew Allar passzaiban lehet jobban bízni. A fiatal karmester egyre többször villantja meg kiemelkedő karerejét, a Boise State ellen 4 nagy értékű dobással vétette észre magát és nyomás alatt top 10-es teljesítményt nyújt idén. Alighanem az Irish ellen is nagy szükség lesz tőle a higgadt döntésekre.

Futójáték

A Nittany Lions futóduója remekül kiegészíti egymást, Nick Singleton a sebességével, Kaytron Allen pedig a fizikai erejével okoz fejfájást a védőknek. A szezon utolsó harmadában és a rájátszásban ipari mennyiségben termelik a yardokat és a touchdownokat, a Boise State ellen pl. 7,6 yardos átlaggal futottak. Andy Kotelnicki az Ohio State elleni vereség óta egyre többet futtatja a labdát több tight endes felállásokkal,  próbálja lenyomni a labdát az ellenfelek torkán. A stratégia eddig működött, hatékonyságban és explozivitásban is előrelépett az offense.

Erősség az erősséggel fog azonban farkasszemet nézni a földön: az Irish védelme mind az Indiana, mind a Georgia futójátékát ledózerolta a playoffban. Mindkét ellenfelüket 3,6 yardos átlag alatt tartották, EPA per futás alapon pedig az elmúlt két szezont figyelembe véve alsó 15 százalékos mutatót engedélyeztek az ellenfeleknek a két playoff meccsen. Nehéz megmondani, hogy melyik egység tudja ráerőltetni az akaratát a másikra, de lépéselőnybe kerülhet az a csapat, amely a futójátékban az ellenfél fölé tud kerekedni.

Amikor a Notre Dame támad

Passzjáték

Szinte tükörképe egymásnak a két együttes támadóegysége: az Irish elkapószekciója finoman szólva sem a csapat erőssége. Egy héttel ezelőtt a Georgia elleni negyeddöntőben is láthattuk, hogy könnyedén kordában tartotta a Bulldogs a Notre Dame passzjátékát, Riley Leonard mindössze 90 passzolt yarddal zárta a mérkőzést. Leonard passzjátékonként csak 6,8 yardot átlagol a szezonban, mindössze 7,5 yardos átlagos passzmélységgel, mindkét statisztika bőven átlag alatti országos szinten.

Rendkívül kedvezőtlen ez a matchup az Irish számára, az elkapóik nehezen szakadnak el egy az egy elleni szituációkban, a PFF értékelése alapján csak a 83. legjobb egység az országban a Notre Dame elkapósora. Miben bízhat akkor az Irish? Például abban, hogy Abdul Carter sérülés miatt nem tudja vállalni a játékot. Ebben az esetben a támadófal képes lehet egy picivel több időt biztosítani Leonard és a célpontjai számára a sikeres passzokhoz.

Még egy fontos dolgot érdemes kiemelni: a rájátszásban a Penn State egészen kimagasló arányban alkalmaz Cover 1 sémát, illetve egy mély safety-s felállásokat (kb. 70 %-ban). Az SMU és a Boise State ellen is kiválóan működött a taktika, hiszen összesen hat interceptiont gyűjtött a védelem a két találkozón. Ugyanakkor az emberezésnek van egy hátulütője: a védők tekintete kizárólag a velük szemben felálló célpontokra összpontosul, így pedig nincs ember, aki az irányító futásaira figyelne.

Az Irish ellen viszont muszáj lehet legalább egy embert erre a feladatra kijelölni, hiszen Leonard már több alkalommal is igazolta a szezonban, hogy képes folyamatosan mozgatni a láncokat, ha megiramodik (888 futott yard, 56 first down, 15 TD). Leonard atletikussága lehetővé teszi a számára, hogy elit szinten kerülje el a sackeket (11,5 % nyomás-sack ráta, 6. legjobb) és a blitz is hatástalan ellene, hiszen idén top 10-es teljesítményt nyújt, ha extra embert küld rá az ellenfél védelme.

Futójáték

Képes-e megállítani a Penn State a Notre Dame háromfejű futószörnyetegét? Ehhez elképzelhető, hogy érdemes lehet megnézniük a Georgia elleni negyeddöntős felvételeket, hiszen a Bulldogs ellen mindössze 4,2 yardot átlagolt futásonként az Irish (a második legalacsonyabb mutatójuk idén), és csak 3 db 10+ yardos futásuk volt. A visszafogottabb teljesítményben szerepet játszhatott, hogy az amúgy kimagasló robbanékonysággal rendelkező Jeremiyah Love sérülten lépett pályára.

Az egész szezont figyelembe véve sikerességi rátában a 26. helyen áll az Irish futójátéka, EPA per futás alapon a kilencedikek, yard per futókísérlet átlagban pedig másodikok, tehát inkább a nagy játékokat szállítják, mint a konzisztens 4 yardos futásokat. A támadófal alapvetően korrekt munkát végez a futók előtt, de mind Love, mind váltótársa, Jadarian Price rengeteget hozzátesz önerőből is. Egyedül Ashton Jeanty szerzett Love-nál és Price-nál több kontakt utáni futott yardot kísérletenként 2024-ben.

Ez utóbbi képességük különösen fontos lehet az elődöntőben, hiszen a Nittany Lionsnak az egész idény folyamán meggyűlt a baja a szerelésekkel. 17 százalékban hibáznak bele a szerelési kísérletekbe, ami bottom 5-ös mutató a Power 4 konferenciákban szereplő együttesek között.

A Boise State ellen kulcsfontosságú volt, hogy nagyon gyorsan a line of scrimmage mögé tudtak kerülni, dominálták az ellenfél támadófalát, és ezáltal képesek voltak limitálni Jeanty-t, de ha ezt nem tudják megtenni, akkor bizony más lehet a leányzó fekvése. Amelyik együttes a döntőbe akar kerülni, annak meg kell nyernie a falak csatáját.

X-faktorok: Abdul Carter egészségi állapota és a Notre Dame speciális egysége

Korábban már említettem, hogy a jövő évi draft első körébe várt Abdul Carter sérüléssel küzd, amit a Boise State elleni negyeddöntő második negyedében szedett össze. Carterrel a soraiban a Penn State passzsiettetése az ország 9. legjobb nyomási rátáját produkálta az idei évben, jelenléte nélkülözhetetlen az egység hatékony játékához. Jelenlegi tudásunk szerint csak közvetlenül a mérkőzés előtt dől majd el a bevethetősége, sok múlhat azon, hogy vállalja-e a játékot a kiváló pass rusher.

Az Irish eddigi playoff menetelésében oroszlánrészt vállalt a speciális egység. Az alapszakasz során az egyik legrosszabb arányban értékesítették a mezőnygólkísérleteket, a rájátszásban azonban csak egyszer hibáztak. Ráadásul négy field goalt is 40 yardon túlról értékesített a rúgó Mitch Jeter. Ezenkívül a visszahordó Jayden Harrisont is dicséret illeti, a Bulldogs ellen a második félidő elején szerzett hatpontosa segítségével tett szert behozhatatlan előnyre az Irish.

Ohio State Buckeyes (8) vs. Texas Longhorns (5) – Január 11. (szombat) 01:30

A második elődöntőben a legdominánsabb együttes benyomását keltő Ohio State Buckeyes és az egyetlen állva maradt SEC csapat, a Texas Longhorns fog farkasszemet nézni egymással. Valószínűleg kevesen gondolták volna a Michigantől elszenvedett utolsó fordulós vereség után, hogy Ryan Day vezetőedző néhány hét alatt össze tudja kapni az ősi riválistól hatalmas pofont kapó csapatát, de legutóbbi két ellenfelét valósággal elsöpörte a Buckeyes, amivel a bajnoki cím első számú várományosává léptek elő.

A Texas Longhorns szezonja sem alakult zökkenőmentesen, viszont még mindig elmondhatják magukról, hogy csak egyetlen gárda tudta legyőzni őket a 2024-es szezon folyamán (Georgia). Ugyanakkor az Arizona State Sun Devils elleni negyeddöntőben erősen rezgett a léc, végül csak kétszeri hosszabbításban sikerült továbbjutniuk. Tehetségszint alapján jogosan jutottak el idáig, de most vár a legnehezebb megmérettetés Steve Sarkisian tanítványaira. Képesek szintet lépni?

Amikor a Texas támad

Passzjáték

Talán nincs még egy olyan megosztó irányító az egyetemi fociban, mint a Longhorns irányítója, Quinn Ewers. A Texas szurkolók nagy része már készen állt keresztre feszíteni a fiatal karmestert, amiért a negyedik negyedben dobott interceptionje miatt az Arizona State hosszabbításra mentette a két csapat közötti negyeddöntőt. Aztán Ewers 4. és 13-ra, szinte lehetetlen helyzetben touchdownt passzolt a hosszabbítás első felvonásában, majd a következő hosszabbításban egy újabb hatpontossal a csapata javára billentette a mérleg nyelvét.

Nézzünk rá egy kicsit a passzjáték fejlett mutatóira: 23. hely EPA per dropback alapon, 28. hely sikerességi rátában, 25. hely a dropbackenként megszerzett yardokban. Nem kiemelkedő, de nem is tragikus. Kétség sem fér hozzá, hogy a Buckeyes kiváló védelme ellen  a legjobbját kell nyújtania Ewersnek és a passzjátéknak is, hisz a Buckeyes defense ugyanezen mutatókban a harmadik, a negyedik és az első helyet foglalja el országos szinten.

Miben bízhat a Longhorns? Steve Sarkisian az ország egyik legjobb támadóguruja, aki idén a tavalyihoz képest némileg konzervatívabb felfogással hívja a játékokat. Sok passz megy a LOS környékére (kb. 35 %), sok a play action (43%) és még annál is több a motion (57 %), amik mind-mind hezitálásra kényszerítik a védelmeket. Meg is van ennek az eredménye: a snapek 9,6 százalékában szerez legalább 20 yardot a Longhorns, ami a 3. legmagasabb arány az idei szezonban.

Kulcskérdés lesz azonban, hogy képes lesz-e tiszta zsebet biztosítani a támadófal Ewers számára. Az Ohio State két kiemelkedő képességű passzsiettetője, Jack Sawyer és JT Tuimoloau 16 nyomást, 7,5 sacket valamint 7 leütött passzt gyűjtöttek össze eddig a rájátszásban, brutális formában várják az elődöntőt. Ha őket nem tudja lelassítani a támadófal, akkor nem sok esélyt látok a Texas győzelmére, szerencséjükre Kelvin Banks Jr. és Cameron Williams személyében két kiváló tackle fog velük farkasszemet nézni.

Futójáték

Igazi Jekyll és Hyde teljesítmény jellemzi az elmúlt bő másfél hónapban a Longhorns futójátékát. A Texas elsősorban a szélső zóna futásokat kedveli, a Clemson elleni playoff siker alkalmával képesek voltak az ellenfél védelmét ezzel a stratégiával szétcincálni (292 yard, 6,1 yard/átlag), az Arizona State ellen azonban már nem működött a taktika (53 yard, 1,8 yard/átlag).

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a Sun Devils elleni összecsapáson nem tudott pályára lépni Cameron Williams, ami talán részben magyarázatot ad arra, hogy miért nem működött a futás. Williams az outside zone futásoknál top 15-ös PFF értékeléssel bír, nagy szükség van rá a Buckeyes elleni összecsapáson.

Egy héttel ezelőtt a Buckeyes futás elleni védelme megsemmisítette az Oregon futójátékát, a sackekből veszített yardokat figyelmen kívül hagyva 20 yardon tartották riválisukat. Sawyer, Tuimoloau, valamint a linebacker Cody Simon az ország legjobb védői közé tartoznak a szélső zóna futások levédekezésében a PFF mérései szerint, így igazi nehézsúlyú párbaj várható a felek között a földön a labda ezen oldalán.

Amikor az Ohio State támad

Passzjáték

A Michigan elleni meccset leszámítva kiváló szezont fut Will Howard, rendszeresen jó döntéseket hoz, és a pálya mélységi területeit sem fél támadni. Persze sokat számít, hogy a támadófal 0 sacket és mindösszesen 2 QB hitet engedett csak a két rájátszás meccsen, így bőven volt ideje Howardnak, hogy megtalálja legjobb célpontjait. Illetve az sem elhanyagolható szempont, hogy a generációs tehetség, a freshman elkapó Jeremiah Smith már most úgy játszik, mint egy jövendőbeli top 5-ös draft pick, és Emeka Egbukáról sem szabad megfeledkezni.

Howard űrszámokat produkál eddig a 20+ yardos passzoknál a playoffban: kilenc átadásból nyolcat jó helyre kézbesített, öt nagy értékű dobás és nulla labdaeladást ígérő átadás mellett. Fel kell kötnie a gatyát tehát a Longhorns secondarynek. Mindazonáltal ha van egyáltalán egység, amely képes lehet lelassítani a Buckeyes félelmetes elkapószekcióját, akkor az a Texas passzvédekezése.

Interception rátában harmadik, yard per dropback átlagban első, EPA per dropbackben második, sikerességi rátában harmadik helyen áll a Longhorns defense. Napestig sorolhatnánk a statisztikákat, a védelem minden szintje tele van tehetségekkel, de érdemes egy intő jelet is megemlíteni.

Mindkét rájátszás meccset a megszokott formájában kezdte a defense: a Clemsonnak 10 pontot engedtek 8 drive-ból, míg a Sun Devilsnek 7 drive-ból három pontot. Végül mégis 23 pont felett engedtek mindkét meccsen, főleg a mélységi átadásoknál voltak sebezhetőek. A Buckeyes ellen azonban tökéletes 60 percre lesz szükségük.

Futójáték

Már több alkalommal is kiemeltem a szezon során, hogy a Buckeyes offense legnagyobb problémája idén a támadófalban keresendő, Seth McLaughlin center és Josh Simmons tackle sérülése miatt az idény második felében felforgatott összeállításban léptek pályára. Az Oregon és a Tennessee ellen nem okozott problémát a két kezdő hiánya, a Texas védőfala azonban más tészta.

EPA per futás alapon hetedik helyen áll az egység, a védőfal rendkívül mély rotációval operál, bőven benne van a pakliban, hogy képesek lesznek lelassítani a Quinshon Judkins-TreVeyon Henderson duót. Ugyanakkor ne lepődjünk meg, ha a Buckeyes támadó koordinátora, a zóna futások mestere, Chip Kelly tartogat néhány kellemetlen meglepetést a Texas számára a tarsolyában.

X-faktor: Chip Kelly és Andrew Mukuba

Kelly kiváló munkát végez az idei szezonban, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy remekül működnek az előre felrajzolt játékai, az első negyedben top 10-ben van a Buckeyes a játékonként megtett yardokban. A két rájátszás meccsen pedig még magasabb fokozatra kapcsoltak a mérkőzések első 15 percében, a Tennessee ellen 21 pontot, míg az Oregon ellen 14 pontot és 233 yardot rámoltak be az első negyedben.

Emellett rendszeresen mozgatja a zsebet, amivel kisegíti az ingatag lábakon álló támadófalat. Valamint folyamatosan változtat a tendenciákon, nem hagyja, hogy az ellenfelek kiismerjék a sémáját. A rájátszásra beépítette a futójátékba a counter futásokat, amivel képes még jobban széthúzni a védelmeket és könnyű passzokat teremteni az offense számára. Egy szó mint száz: le a kalappal előtte.

A Texas védelem hemzseg a tehetségektől, de a safety Andrew Mukuba nevét viszonylag ritkán emlegetik. Pedig kiváló teljesímtényt nyújt a Clemsonról érkező defensive back, mind coverage-ben, mind futás ellen elsőrangú munkát végez. A Sun Devils ellen 4 defensive stopot és 1 interceptiont szorgoskodott össze, hasonló lőlappal alighanem a Buckeyes ellen is elégedett lenne.

Related Topics
Click to comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
0 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x