Connect with us

Összefoglaló

Részeg meccsen győzött a Texans, a Ravens átgyalogolt a Steelersön

Két AFC meccsel indult a Wild Card kör. Az elsőn a Chargers látogatott Houstonba, ahol egy felfoghatatlanul őrült meccsen győzött a Texans, majd a Ravens átgyalogolt, vagy még inkább átfutott a Steelersön. 

Los Angeles Charges @ Houston Texans 12-32

Előzetesen az a mérkőzés tűnt az egyik legsimábbnak. A Chargers volt jobb formában, egy remekül, szinte hiba nélkül játszó Justin Herberttel és egy kiváló védelemmel vágtak neki a találkozónak, míg a Texansnál bár a defense-re nem lehetett panasz, de a támadósor már lassan egy fél szezon óta brutálisan szenvedett. Ennek megfelelően nagyon egyoldalúan kezdődött a meccs: a Chargers előbb egy jól kinéző drive végén mezőnygólt szerzett (Jim Harbaugh nem ment neki egy rövid negyediknek), majd a védelem rögtön a Texans első játékából kiharcolt és összeszedett egy fumble-t. A ziccert viszont nem sikerült kihasználni, és bár a 6-0-s kezdés, illetve az ezt követő houstoni 3&out biztató volt, végül a kihagyott lehetőségek és konzervatív játékhívás megbosszulta önmagát.

Persze nem azonnal. Bár Bobby Slowik okosabb gameplannel készült és többet próbált korai downoknál passzolni, a Chargers védelem agyonverte a Texans támadófalát. Az első három támadásból csak 33 yardot sikerült haladni egy fumble kíséretében, a negyedik nekifutás pedig egy elképesztően ostoba CJ Stroud INT-vel ért véget a saját térfelén. Az újabb hiba már kis túlzással végzetesnek tűnt a játék képe alapján, de a Chargers offense is megrekedt, és a turnover után Justin Herbert Josh Allenek képzelte magát, a keresztbe eldobott passzából pedig INT lett, ami végül tényleg sorsfordító volt.

Egy puntváltás után a Texans offense végre elkapta a fonalat és egy 99 yardos drive végén átvette a vezetést. A kulcsfontosságú játék az volt, amikor Stroud kapott egy rossz snapet, majd menekülve futtából megcsinált egy nagy játékot Xavier Hutchinsonnal. Itt beindult a Texans és Nico Collins két elkapásával megszerezte az első TD-t a meccsen. A Chargers megpróbált még vissza támadni 1 perccel a félidő vége előtt, de Herbert mindhárom passzkísérlete rossz volt, így Stroudék kaptak egy ingyen lehetőséget az újabb pontszerzésre. A fiatal QB pedig a kezébe, vagy még inkább a lábaiba vette a dolgot és egy 27 yardos futás után mezőnygól-pozícióba hozta a csapatát. Még pár játékkal sikerült közelebb araszolni, így Ka’imi Fairbairn egy könnyű 41 yardos mezőnygóllal tovább növelte a csapat előnyét.

A második félidőt a Texans kezdte, de ez sem lett jobb, mint az első félidő első próbálkozása, Joe Mixon ugyanis több mint 1000 labdacipelés után elhagyta a labdát. A Chargers viszont ezt a lehetőséget sem tudta kihasználni, sőt a negyedik kísérlet sem sikerült, így pont nélkül maradt a csapat. Innentől kezdve pedig nem volt megállás a lejtőn. A Texans szerzett egy mezőnygólt saját erőből, majd Justin Herbert előbb dobott egy pick-sixet, majd eladta harmadszor is a labdát (még ha ez most nem is az ő hibája volt), amiből újabb FG-t jegyzett az ellenfél. 6-0-s kezdés után 20-6-os hátrány a negyedik negyed kezdetére.

Itt azonban még nem ért véget az őrület. A következő Chargers támadásból Justin Herbert benyelt előbb egy blokkolatlan 7 yardos sacket, majd rögtön ezt követően egy 9 yardos zsákolást, így 3&26 következett a Chargers saját 14 yardosán. Herbert viszont kiosztotta kis túlzással az egyetlen értékelhető passzát a meccsen, aminek egy 86 yardos TD lett a vége Ladd McConkey révén. Az extra pontot viszont blokkolta a Texans, a Chargers rúgó Cameron Dicker évi 5,5 millió dolláros fizetéssel nem tudta, hogy ilyenkor hiába üti le a labdát a földre, azt vissza lehet hordani, a Houston pedig pont ezt tette. 23-13 helyett így 25-12-re vezetett a hazai csapat.

Ezzel együtt felcsillant a remény a Chargers számára, de a védelem teljesen szétesett eddigre. A Texans nagyon simán végigfutott a pályán, ráadásul még közel hét percet is leégetett az órából. A Los Angeles viszont még a becsületét sem tudta megmenteni az utolsó támadásban, ugyanis Herbert azok után, hogy az alapszakaszban csak három INT-t passzolt most negyedszer is eladta a labdát. 32-12-re, összességében teljesen megérdemelt nyert a Texans.

A mérkőzés hőse támadóoldalról Nico Collins volt, aki hét elkapásból 122 yardot és egy TD-t jegyzett és kihúzta a Texans támadósorát a mocsárból. De meg lehet dicsérni Joe Mixont is, aki a második félidős fumble-je után nagyon jól futott és tökéletesen hozta a mérkőzés végén a closer szerepet, ráadásul a 102 yardja és egy TD-je is jól néz ki. Plusz Xavier Hutchinsont is meg kell dicsérni: ha nincs a fent említett elkapása a csapata első TD-drive-jában, akkor könnyen lehet, hogy nem tudja átvenni a kezdeményezést a Texans.

A védelem szokás szerint csodálatos volt. A tavalyi első körös Will Anderson 1,5 sacket és még két QB-hitet tett be a közösbe, illetve volt két leütött passza is. A szintén korábbi első körös Derek Stingley is karriernapot tartott a két INT-jével, a defense pedig összesen négy turnovert, négy sacket, 11 leütött passzt, öt QB-hitet és egy TD-t pakolt fel az eredményjelzőre. A houstoni védelemtől tehát joggal retteghet mindenki, de most az offense sem tűnt teljesen fogalmatlannak, és bár a támadófal még mindig könnyen zavarba hozható, illetve a játékhívás sem a legjobb, de sikerült jóval kevésbé önsorsrondítóan játszani, mint az alapszakaszban. Akár még lehet is keresnivalója a gárdának a jobb csapatok ellen is.

A Texansszal ellentétben a Chargers minden várakozást alulmúlt. Herbert úgy játszott, mint egy sokadik körös újonc, még ha nem is minden rossz passz szárad az ő lelkén. 32 kísérletéből csak 14 volt jó egy TD-ért és négy pickért, ami még úgy is nagyon gyászos, hogy nem könnyítette meg a dolgát a támadófal. A legnagyobb probléma viszont továbbra is az, hogy nincs jó skill személyzete. Az újonc Ladd MCConkey egy vadállat, 9 elkapásból 197 yardot és egy TD-t szerzett, de rajta kívül senkinek nem volt még 20 yardja sem. A házat is oda kell adni Tee Higginsért, és ez csak a kezdet, ha komolyabb célokért akar küzdeni a Chargers.

(renningan)

Pittsburgh Steelers @ Baltimore Ravens

Amilyen részeg volt az első meccs, annyira bántóan sima és egyoldalú a második. Az első félidőben a Steelers konkrétan a félpályát sem volt képes átlépni támadóoldalon, mindössze 2, azaz kettő first downt sikerült elérniük az első 30 perc során, ami az utóbbi öt év playoff-meccsein a legkevesebb. Nem segített, hogy Mike Tomlin nem volt hajlandó nekimenni 4. és inches szituációnak, miközben már két touchdownnal égtek.

Ezzel ellentétben a Ravens támadósora hengerelt. Kezdtek egy 13 játékból álló, 95 yardos támadással, amit Rashod Bateman hatpontos elkapásával fejeztek be, majd levezettek egy 13 játékból, azon belül 13 futásból álló támadást (ilyenre a rájátszásban az évezredben nem volt még példa), amit meg Derrick Henry fejezett be a földön. És amikor a félidő vége előtt másfél perccel megkegyelmeztek volna a Steelersnek és lefuttatták volna az órát, Mike Tomlin kért egy időt (volt ebben logika, önmagában nem volt butaság), úgyhogy a Ravens úgy döntött mégis végigmegy a pályán. Most elővették a passzokat és így szereztek TD-t, a végén egy elképesztő Lamar menekülés után Justice Hill ért be a célterületre.

A Ravens úgy ment végig az ellenfelén az egész első félidőben, mint kés a vajon. A Steelers legutóbb Lamar futásait akarta elvenni, így sok teret engedett Henrynek, most viszont azzal a taktikával érkeztek, hogy a zone read játékoknál inkább Henryre rontanak rá, csak hát így meg Lamar előtt volt nagy terület. De összességében ezen zone readek levédekezésére is elég gyenge taktikát választottak azzal, hogy a free safetynek kellett felrohannia az irányítóra. Nagyon rossz volt a gameplan, semmi esélyük nem volt a Hollók támadósora ellen. Így Lamarék 308 yardig jutottak az első félidőben (utóbbi 5 évben a legtöbb a rájátszásban), ebből 156-ot futottak, összesen 19 first downt szereztek (emlékezzünk, a Steelers kettőt) és több mint 20 percet volt náluk a labda. Ez volt egyébként zsinórban a 6. meccse a Steelersnek a rájátszásban, amikor 10+ ponttal égtek a félidőben.

Nem lepődünk meg, ha ezen a ponton sokan elmentek aludni, hiszen gyakorlatilag eldőlt a találkozó és semmi kilátás nem volt arra, hogy megváltozzon a kimenetel. Nem is változott, de legalább kicsit szorosabb lett. A Steelers ugyanis az első támadásából több yardot szerzett mint az egész első félidőben, három hosszú passz után Van Jefferson szerzett TD-t, és így pillanatra még talán felcsillant egy kis reménysugár. Ha így volt, akkor azt gyorsan elhessegette Derrick Henry, aki elszabadult és 44 yardos TD-t szerzett!

A Steelers még szépített egyet George Pickens révén, Wilson elég jól osztogatott ebben a két pontszerző támadásban (az mondjuk furcsa volt, hogy a Hollók ennyire benyelték a hosszú passzokat, miközben pontosan tudhatták, hogy ez jön), de ezután megállt a tudomány és már nem mentek semmire. A Ravens sem jutott sokra, bár nekik erőltetni sem kellett a dolgokat, így végül elég simán 28-14 arányban behúzták a meccset.

A Ravens tehát most nem hasalt el a rájátszás első körében, Lamar Jacksonék meggyőző teljesítményt nyújtottak és simán verték csoportriválisukat. Az offense hengerelt, a futójátékuk lenyűgöző volt, hiszen 299 yardot pakoltak fel a táblára a földön, Derrick Henry önmagában 186-ot. Ezen dőlt el a találkozó, a Steelers semmit sem tudott kezdeni a hazai futójátékkal, rossz volt nézni a védelmüket ilyen téren. Nyilván nem segített az sem, hogy Russell Wilsonék átaludták az egész első félidőt. Mike Tomlin így újabb első fordulós playoff-vereségbe szalad bele, és a szezon végi zsinórban elszenvedett 5 vereség is elég rosszul mutat.

(katonadani)

Related Topics
Click to comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
0 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x