Dream Offense – KGYM

Az én dream teamem szorosan kapcsolódik azokhoz a játékosokhoz, akik miatt megszerettem a sportot. Nem biztos, hogy ők a legjobbak, de őket szeretném együtt látni a pályán, és az ő highlight videóikat nézem meg bármikor. Támadófalam az nincs, de aki azt is rakott be, az hazudik. A támadófalat senki sem nézi.

QB Philip Rivers

Mondhat bárki bármit, nálam Rivers a GOAT irányító. Két olyan motívum volt az NFL-ben, ami a sport szeretetét hozta el nekem, ebből az egyik Rivers és Antonio Gates kapcsolata a pályán. Együtt draftolták Eli Manninggel és Big Bennel, de a gyűrű hiánya nyilván mögéjük sorolja a legtöbb embernél, pedig többször is karnyújtásnyira került a lehetőség. Számos rekordot tart nem csupán a csapatán belül, de a ligában is, és 35 évesen tizenkettedik a passzolt yardok örökranglistáján, a következő szezon végére pedig kényelmesen nyolcadik is lehet akár. A játékstílusa nagyon hasonlít Eli és Big Ben játékára: nem fél mélyre tolni a labdát, és vertikálisan kifeszíteni a pályát. Hányattatott a csapat sorsa körülötte: néhány jó évtől letekintve sok sérült játékos miatt egész szezonokat kell úgy végigdobálnia, hogy negyedik-ötödik számú elkapókat kéne meccsenként 100-120 yardra futtatni, vagy épp az egészséges keret mellé került egy balfasz front office. Rivers többet érdemel (már csak az örök grimaszai okán is), de jelenleg sajnos csak a Hall of Very Good-ba fog beférni.

HB LaDainian Tomlinson

Minden idők egyik legjobb futója. Amit a gyűrűn kívül el lehet érni, azt elérte. Idén került be a Hall of Fame tagjai közé, első lehetséges évében. Sokan tiszta futóként tartják számon, de azért csak sikerült évente átlag hatvan passzt elkapnia a kilenc Chargers-évében. LT fizikális, robbanékony futó volt, amikor a mezét viselem, én is felfickósodom. Szerette a futásait egy bodicsekkel kezdeni az egyik védőn, Ray Lewis is azt mondta róla, hogy borzasztó levédekezni őt, mivel

olyan kezei vannak, mint egy elkapónak, olyan lábai, mint egy balettáncosnak, és olyan szíve, mint egy oroszlánnak.

A Super Bowl-érában egyedül Jerry Rice és Emmitt Smith szerzett több pontot nála támadójátékosként, no meg a legendás George Blanda, de ő még régi motoros volt.

WR Randy Moss, Michael Crabtree

Randy Mossban azt szeretem, hogy sokan nagyképűnek látják, én viszont inkább úgy gondolom, hogy teljesen tudatában van annak, hogy mekkora tehetség. Ha még valaki nem látta volna, kötelezően megtekintendő az Army elleni 90 yardos TD-je. 14 szezont töltött a ligában (ebből kettő csonkát), 6 Pro Bowl, 4 All-Pro, ötször vezette az elkapott TD-k listáját. Élete ötödik profi meccsén a Green Bay ellen 6 célpontból 5 elkapás, 190 yard, 2 TD. Mit mivan? Néhány héttel később Dallasban bosszulta meg Jerry Jones-on, hogy nem húzták ki őt a nyolcadik helyen. 3 elkapás, 163 yard, 3 TD. Sajnos Moss karrierjére komoly hatással voltak a pályán kívüli ügyei is, és ha úgy mentek a dolgok, ahogy neki nem volt ínyére, elkezdett lazítani. Egy oaklandi kitérő után viszont a Patriotsben kapott új erőre, megjelent a sokáig nem látott erőfeszítés, viszont az elvesztett Super Bowl után végleg eltört benne valami. Mosst látni játszani egészen elképesztő, és a videók örökké meglesznek.

Legmenőbb arcok evör.

Crabtree 120 yardos meccse a Panthers ellen örökké az agyamba égett. Tipikusan az a játékos, akit sokan lenéznek, mert nem jók a számai. Azonban ha kontextusában nézzük ezeket, valójában egy minőségi elkapót láthatunk benne. Nekem viszont nem ezért tetszik. Egyszerűen jó látni, ahogy átsegítette Derek Carr-t a második, általában a QB-k legrosszabbjának számító évén, és ahogy tanulhatott tőle Amari Cooper, miközben a legstabilabb célpont volt a csapatban. Crabtree slant, flat, és curl utakat futva (tehát rövid-középtávú passzokra várva) az egész liga egyik legjobb elkapója a védelemtől függetlenül. Carr és Crabtree pofásan egészítik ki egymást, és ugyan szimpatikus volt Rákfa úr már a Ciscoban is, a Raiders-reneszánsza viszont abszolút egyik kedvencemmé tette.

TE Rob Gronkowski

Kell részletezni? Rengeteg sérülése ellenére is a pályán és azon kívül is megsüvegelendő, jó látni a bulis arcot, aki azért többé-kevésbé kontroll alatt tartja magát. A tight endek között én jobban szeretem a harckocsikat, ellenben a Hernandez-szerű agilis, de kisebb, inkább WR-ként funkcionáló játékosokkal. Ha valaha lesz MIN-OAK-LAC mezeken kívül bármi más rajtam, az az övé lesz.

FLEX Stefon Diggs

Egy játékosnál nagyon sokat számít nálam, ha alulértékelt. Diggs – annak ellenére, hogy csak most fog igazán beindulni egy vállalható fal mögött dobáló Bradforddal – még így is szuperlatívuszokkal van együtt emlegetve. A Ringer besorolta őt a “Mindig Nyitva Klub” klubtagjai közé, és számos szakértő sorolja az egyik legjobb aktív route runnernek, vagyis útvonalfutónak. (A jó route runner az, aki centire és tizedmásodpercre pontosan érkezik, még a többszöri irányváltást megkívánó útvonalakon is.) A pálya középső részén, 10-15 yardon a legveszélyesebb, és tényleg elképesztő videókat találni róla, hogy töri ki az őt fogó CB bokáit. Diggsben azt szeretem, hogy később került be a ligába, mint ahogy elkezdtem nézni a focit, és végre egy olyan játékos, aki az én csapatomnak játszik, jól játszik, és lekövethetem az egész karrierjét. Ilyen gyilkolásokért mellesleg lazább helyeken is 25 év szigorított jár!