1997-ben Bud Adams, a Houston Oilers tulajdonosa gondolt egyet, és áttelepítette a franchise-t Nashville-be, ahol először Tennessee Oilers, majd Titans néven szerepeltek a ligában, 2000-ben Super Bowlba jutottak. A távozás egyik oka az volt, hogy Bob McNair, houstoni vállalkozó korábban megpróbált egy NHL-csapatot csábítani Texas legnagyobb városába, de ez végül nem sikerült sikerült neki. 1996-ban Art Modell nagy vitát kiváltva a Cleveland Brownsból létrehozta a Baltimore Ravens franchise-t, így a jelentős futballtörténelemmel rendelkező ohiói városnak szégyenszemre három évig nem volt NFL csapata. 1999-ben már igen, ekkor viszont az a probléma merült fel, hogy páratlan számú csapat alkotta a ligát, gyorsan kellett még egy, amelyet a tulajdonosok még abban az évben szavaztak meg Houstonnak. Ekkor jött el Bob McNair ideje, aki 2000-ben létrehozta a Texans franchise-t, tehát ha jégkorongot nem is, de futballcsapatot végül tudott adni az Egyesült Államok negyedik legnépesebb városának. 2002-ben csatlakoztak az NFL-hez, jöhetett tehát a draft, és mivel kiegészítő csapatról van szó, az expanziós draft.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A 2002-es kiegészítő draft a “rendes” játékosbörze előtt zajlott, februárban. Minden csapat egyenként öt-öt játékost tett arra a listára, amelyről a Texans vezetői választhattak, tehát összesen 155 spíler állt rendelkezésükre. Természetesen puntereket, meg kickereket nem lehetett, 10 éves tapasztalattal rendelkező játékosok közül csak egyet, tilos volt olyat, akinek a szezon után lejár a szerződése, illetve aki korábban sérültlistára került. Végül 25 korábbi Pro Bowler vált megszerezhetővé. Az expanziós draft jól jött azoknak a csapatoknak, amelyek milliókkal a fizetési sapka felett voltak, így a nagy fizetésű játékosoktól gond nélkül megszabadulhattak. Ilyen volt a Jaguars, Jets és a Ravens, előbbi kettőtől három, a hollóktól kettőt választott a general manager Charley Casserly. A legnagyobb húzásnak a Jaguarstől megszerzett baloldali tackle-t, Tony Bosellit tartották, aki a posztján a legjobb volt akkoriban. Ezután egy jobboldali tackle, Ryan Young következett a Jetstől, tehát a támadófal két széle biztosítottnak tűnt.
A 2002-es áprilisi játékosbörze előtt nem nagyon volt kérdés, hogy az elsőként választó Texans David Carr-ra teszi a voksát. Carr – öccséhez, Derekhez hasonlóan – a Fresno State játékosa volt, ahol remek statisztikákat produkált végzős évében, és több erősebb konferenciából érkező csapat ellen aratott sikert – Wisconsin, Oregon State, Colorado. A szezon egy pontján a 8. helyen rangsorolták a Bulldogs csapatát, amely egy WAC konferenciában szereplő csapattól igen szokatlan volt. Carr nagy sztárnak számított, még a Sports Illustrated címlapjára is felkerült.
Carr tehát 1/1, a játékosbörzéről hoztak még két guardot, az expanziós draftról két tackle-t, centert pedig igazoltak a szabadügynökpiacról, ez volt Steve McKinney, tehát papíron megvolt a támadófal. Charley Casserly, a Texans general managere, aki ezt a draftot összehozta, később bevallotta, hogy nem tekintett Carr-ra úgy, mint potenciális elit irányítóra. De azért abban bízott, hogy tíz meccset lehet vele nyerni egy szezonban. Kérdés, hogy ha nem látta benne az igazán nagy potenciált, akkor miért nem Julius Pepperst húzta 1/1-re, aki egy fizikális szörny volt, és emiatt hatalmas upside-dal rendelkezett. De az nem volt kérdés, hogy Carr a személyiségét illetően alkalmas volt arra, hogy a franchise arca legyen, jószívű, szimpatikus embernek tartotta mindenki, ahogyan öccsét is.
Eddig még szép volt minden, a bajok ezután jöttek. A sztár LT, Tony Boselli bár átment a fizikai felmérőn az aláírása előtt, a korábban megsérült válla miatt egyszer sem tudott pályára lépni a Texansban (tán nem véletlenül tette a listára a Jaguars). A vakoldal tehát nem volt megvédve. Ennek ellenére nagy meglepetésre megnyerte a csapat történetének legelső meccsét a Dallas Cowboys ellen 19-10 arányban. A negyedik negyedben egyenlő állásnál Carr 65 yardos TD passza kellett a sikerhez a houstoniak számára.
A problémák ezután tetőztek. Ryan Young, az expanziós drafton másodikként választott jobboldali tackle térdsérülést szenvedett, ezért csak hét meccsen tudott pályára lépni a Texansban, a szezon után visszavonult. A Cowboys elleni győztes meccs után a Chargers volt az ellenfél, amely már nem kegyelmezett az újonc csapatnak és irányítónak, 24-3 arányban gázolták le őket. Carrt kilencszer sackelték, ezen kívül még tizenkétszer ütötték meg. A támadófal egy forgóajtóhoz hasonlítható sikerrel tartóztatta fel az ellenfél védőit, a rookie QB pedig minden idők legtöbbet sackelt irányítója lett egy szezonban, 76 alkalommal vitték földre újoncévében, ez a rekord azóta is áll. A csapattársai csodálkoztak azon, hogy tudott Carr a folyamatos ütések után talpra állni, és bemondani a következő playt. Ezt megtette szó nélkül, de az állandó verés végül rányomta bélyegét a karrierjére, a szemtanúk szerint úgy nézett ki a meccsek után, mint aki lenyomott 12 menetet Mike Tysonnal.
A sackrekord mellett még egy csúcsot döntött az újonc QB, ő szedte össze a legtöbb fumble-t egy szezonban (12), miután 21 alkalommal kiverték a kezéből a disznóbőrt, így 4-12-es mérleggel zárt a franchise történetének első évében. A Football Outsiders magazin szerint a 2002-es Texans O# volt a legrosszabb támadóegység, amit valaha láttak a ligában (1989 óta foglalkoznak ezzel). Utólag könnyű okosnak lenni, de a csapatépítést a nulláról semmiképpen sem lehet megoldani egy év alatt, és ez általában úgy lesz idővel működőképes, ha “belülről haladnak kifelé”, vagyis a csapatépítést a támadófallal és a védőfallal kezdik. Épp ezért célszerűbb lett volna egy veterán irányítóval nekivágni a franchise első szezonjának, a drafton pedig begyűjteni a nagy tehetségnek tartott Julius Pepperst. Carr azonban 1/1-es lett, az ilyentájt húzott QB-knek pedig azonnal kezdeniük kell, ez a szokás, különben nem éri meg a legelső picket. Márpedig egy ilyen helyzet, a teljesen összeszokatlan csapat, az átjáróház támadófal semmilyen QB számára nem ideális, de főleg nem egy messiásként várt újoncnak.
Az OL csak nem akart megjavulni, 2004-ben 49, 2005-ben 68 sacket engedtek. Az állandó nyomás és a folyamatos ütések következményeképpen Carr sosem lett magabiztos a zsebben. Az önbizalmát idővel elveszítette, a nyomás alatt szétesett a lábmunkája, ami tönkretette dobómozdulatát. Elkezdett fantomokat látni, akkor is érezte a nyomást, amikor nem volt, végül ez is közrejátszott, hogy ilyen sokszor vitték földre 2005-ben. 2003-ban szereztek neki playmakereket (Andre Johnson, Domenick Davis), így a játéka idővel javult, 2004-ben már 7-9-es volt a mérlegük. Nem használt azonban az, hogy a Texansnál töltött öt szezonja alatt 2 főedzője, 3 támadókoordinátora, 3 különböző támadórendszere, 3 QB edzője, és 4 OL edzője volt.
A kaput pedig betette az, hogy a szurkolók is lemondtak róla, a 2006-os drafton ismét 1/1-es választási joggal bírt a Houston, a drukkerek pedig az állam kedvenc irányítóját, a Texas Longhorns sztárját, Vince Youngot akarták Carr helyett a csapatba. Végül nagy meglepetésre Mario Williams jött helyette, Young pedig a gyűlölt Tennessee-hez került, és kétszer megverte őket a Titansszel 2006-ban, ráadásul egyszer a Reliant Stadiumban hosszabbítás után, egy 39 yardos futott TD-vel, ez tovább erősítette a Carr-ral szembeni ellenérzést. “Bezzeg, ha Vince Youngot húztuk volna!” – gondolták a drukkerek ekkor még.
A Texans 2007 márciusában trade útján megszerezte Matt Schaubot a Falconstól. (Ezt a cserét arra a szezonra csúnyán bebukta az Atlanta, ugyanis még abban az évben Michael Vick 23 hónapra börtönbe került, így kukázhattak két bustot, Joey Harringtont és Byron Leftwichet a QB posztra, akik meg nem illettek a Vick miatt kinevezett főedző, Bobby Petrino támadórendszerébe, aki le is mondott a QB elítélése utáni napon). Schaubot március 22-én mutatták be Houstonban, és még aznap kivágták David Carrt. Ezután próbálkozott a Panthersnél, a Giantsnél és 49ersnél is, mindenhol csereként számoltak vele, amikor épp pályára lépett a kezdő lesérülése után, nem volt meggyőző. De egy bajnoki gyűrűje van.
A sors fintora, hogy Carr kivágása után elit támadófalat hozott össze a Texans vezetősége Matt Schaub számára. De ez Rick Smith, és nem a legelső Texans GM, Charley Casserly érdeme volt, őt ugyanis 2006-ban páros lábbal rúgták ki, azóta az NFL Networkön szerepel, mint harmadvonalbeli szakértő. 2008-ban draftolt LT, Duane Brown és a center, Chris Myers posztjának egyik legjobb játékosa lett. A fal 2010-ben így nézett ki: Duane Brown – Wade Smith – Chris Myers – Mike Brisiel – Eric Winston, ez pedig alighanem a legjobb egység volt a ligában abban az időben. Ami szintén ironikus, hogy míg Matt Schaub kijátszotta David Carrt a Texansból, vele ugyanezt tette meg utóbbi öccse, Derek Carr, amikor idén a Raidersnél szorította ki az előszezon negyedik meccse után Schaubot a kezdőből, akit minden bizonnyal hamarosan ki is fognak vágni a fosztogatóktól. A fiatalabb Carrt az eddigi 4 meccse alatt háromszor sackelték, az állandó kezdők közül ez a második legkevesebb a ligában idén. Bátyját ugyanennyi idő alatt huszonhatszor.
[/ppp_patron_only]
