Connect with us

Minden ami NFL

Tom Brady fehéren izzó dühe

Folytatódik az irányítókat elemző, pontosabban inkább véleményező, szubjektív sorozatunk. Az előző részben Peyton Manninget vettem górcső alá. Ezúttal pedig a háromszoros Suber Bowl győztes és kétszeres MVP, az egy szezon alatt passzolt legtöbb TD rekordját tavalyig tartó Tom Brady lesz terítéken. Jó szórakozást! Brady

„Érezték a halál árnyékát. De a király mozdulatlanul ült…, s mintha hirtelen beléhasított volna a fájdalom vagy a rettegés. Szinte összezsugorodott, meghajlott a kortól… Tán… inába száll a bátorsága, lehajtja a fejét s eloldalog, hogy megbújjék a hegyek között.

S akkor… megérezte végre, vitathatatlanul megérezte a változást… S e pillanatban… a mezőn át hatalmas dörej görgött feléjük dübörögve. S e hangra a király meghajlott háta, mint a rugó egyenesedett ki. Megint, mint a szálfa, magas volt és büszke, fölállt a kengyelben, és elkiáltotta magát hatalmas hangon, csengőbben, mint halandó ember valaha is:

(…) Vágtass! Vágtass!

            Látszott, hogy ádáz, hogy ősei csata-dühe, mint az új vér vágtat ereiben… Mert megjött a hajnal… és menekült a homály, és följajdultak… seregei, erőt vett rajtuk a félelem, futottak, haltak és áttaposott rajtuk a düh patája…”

Kicsit hosszúra sikeredett a felvezető, és elnézést azoktól, akik nem rajongnak annyira Tolkienért, mint én, de pont ez a jelenet jutott most eszembe. Jelen ihletett állapotomban ugyanis Tom Brady pont olyan, mint a fent említett király. Ő az, aki képes a legkritikusabb pillanatban is erőt venni magán, az élre állni és vezetni a társait. Igazi csapatjátékos, mentálisan az egyik, ha nem a legdominánsabb irányító a ligában. És lássuk be, szüksége is volt erre a mentalitásra, hogy top irányító legyen.

Nem volt véletlen, sem pedig világméretű összeesküvés, hogy ő csak a 6. körben talált magának csapatot. Szerintem, ha csak az irányítói képességeket nézzük, azért nem egy QB van, aki jobb ütemben, precízebben vagy épp pontosabban dob. Persze, lehet ezzel is vitatkozni. Minden esetre én nem a páratlan tehetségnek, hanem a végtelen győzni akarásnak, a maximalista hozzáállásnak és szorgalmának tulajdonítom azt, hogy Tom Brady évek óta elit a világ legnehezebben játszható posztján.

Nem is csoda, hogy zsinórban 7 rájátszás mérkőzést, és közben 3 Super Bowlt nyert. Igaz, én elsősorban nem neki tulajdonítom a sikert, de láttunk már remek csapatokat az összeomló, gyengén szereplő irányítójuk miatt kikapni. Ebből is látszik, legalábbis az én olvasatom szerint, hogy Brady inkább egy jól működő gépezet egyik, ha nem a legfontosabb láncszeme, mintsem egy mindent és mindenkit maga alá rendelő egyszemélyes hadsereg. Csapatsport lévén pedig ez kifejezetten előny, még ha ennek az az ára, hogy nem lesznek megdönthetetlennek hitt statisztikái.

Már a manninges cikkben fejtegettem, hogy az irányító az offense, gyakran a franchise arca, a csapat pedig hozzá idomul. Hogy milyen egy Brady vezette támadósor, hogy milyen hatással van ő a játékra és társaira, azt a legjobban az olyan meccsek mutatják meg, mint a tavalyelőtti 49ers elleni hazai-, vagy a tavalyi Broncos (akár Browns) elleni mérkőzések. Amikor a csapat a gyenge kezdés után a végletekig felpörög, amikor a hát nem görnyed tovább, hanem, ellenáll és kiegyenesedik. Sokan nem szeretik Bradyt, mert 55-0-nál is képes egy holdingon hisztizni, vagy, mert olyan a haja, amilyet az asszony akar, de egy felajzott, Tom vezette Patriotst legalább egyszer minden amerikai futballrajongónak látnia kell, mert az igazi NFL élmény.

Ugyanakkor, mint mindenkinek, neki is vannak korlátai és a játékának hátrányai. A gond akkor kezdődik, amikor a meccs 2-3 pontos Patriots előnnyel csordogál, esetleg, ha a csapat hamar elhúz 14-17 ponttal. Ugyanis, amilyen módon képes a Pats és Brady felpörögni, épp olyan lenyűgözően tudnak kiengedni. És ekkor válik igazzá a mondás, miszerint nagy akarásnak nyögés a vége. Ekkor a kalózkapitány viccéből ismert vörös ing helyett előkerül a barna nadrág (nem a félelem miatt), a hirtelen nagyon hajtó, görcsösen akaró Bradyt pedig elkapja a futóhomok.

„Játszol, úgy érzed, minden jól megy, de hirtelen becsúszik egy hiba. És még egy, és még egy. Hiába küzdesz ellene. Minél jobban igyekszel, annál rosszabb a helyzet. Végül teljesen lebénulsz… Elmerültél.”

Ennek pedig az lesz az eredménye, mint például a tavalyi Bengals elleni borzadály. De szerintem erre megfelelő példa lehetne akár a 2007-es SB, vagy a tavalyelőtti AFC döntő. Épp ezért tetszik az új koncepció, amely némileg leveszi Brady válláról a terhet. A Colts elleni PO meccsen például a legnagyobb érdeme az volt, hogy oda tudta adni a futónak a labdát. Egy jó védelem, egy jó RB szekció, és Brady elmenedzseli a Patriots épp úgy, mint amikor 3 Super Bowlt nyert a csapat a 2000-es évek elején. Ugyanis egyedül még ő sem elég a végső győzelemhez.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások