Aki járt már Amerikában az tudja, hogy ott minden sokkal nagyobb, minden sokkal édesebb és az emberek nagyobb kanállal falják az életet. Nem hiába pörög úgy a gazdaságuk is a hatalmas fogyasztás miatt, ahogy azt látjuk. Különösen igaz ez Florida „központjára”, Miamira. Voltam olyan szerencsés, hogy az utam ide sodort, egy három hetes elképesztő utazás keretében, hogy megcsodálhassam a helyi viszonyokat és természetesen bepillantást nyerhessek egy NFL csapat stadionjába. A helyszín tehát tökéletes volt. Az időzítés azonban nem. Az amerikai Labor Day miatt a regular season kezdete egy héttel későbbre tolódott, így legnagyobb pechemre, napokkal a nyitóhétvége előtt kell visszatérnem szeretett hazánkba. Csalódottságomon gyorsan túllendültem, és nekiálltam az előszezon meccsek átnézésének, hogy láthassak meccset élőben, még ha nem is élesben megy a harc.
Választásom a preseason harmadik hetének Falcons @ Dolphins összecsapásra esett, mivel köztudottan ezen a héten játszanak a legtöbbet a kezdők, Miami pedig közelebb volt szállásomhoz, mint akár Tampa, akár Jacksonville.
Érdemes leszögezni, hogy nem vártam sokat a találkozótól, mivel arra számítottam, hogy a játékosok többsége a testi épségének megóvására fog a leginkább figyelni, és a találkozó izgalmaival kapcsolatban is voltak kétségeim. Persze abban reménykedtem, hogy a hamisítatlan amerikai hangulat majd engem is magával ragad, és nem fogom megbánni, hogy befizettem azt a csekély összegű dollárt a meccsre. Arra azonban nem számítottam, hogy ennyire felejthetetlen élmény lesz. A játék képével csak érintőlegesen foglalkozok, sokkal inkább a körítéssel és az érdekességekkel.
Mielőtt belevágnánk a stadionban történtekre, érdemes kitérni kicsit az odavezető útra is. Én West Palm Beachről, Miamitól mintegy 60 mérföldre elhelyezkedő várósból indultam neki az utazásnak. Ahogy fentebb említettem, itt minden sokkal nagyobb, így a távolságok is. Azonban a hatalmas utazások megkönnyítése érdekében, az amerikaiak mindent térséget teleépítettek autópályákkal, így a 60 mérföldet csekély 30 perc alatt, egy ötsávos úton tehettem meg, ami már korántsem olyan elviselhetetlen.
Érkezés a stadionhoz
Amikor megérkeztem a SunLife Stadionhoz (ami szinte az autópálya mentén helyezkedik el), egy Magyarországon szokatlan látkép tárult elém. A parkoló már csaknem a feléig megtelt és az emberek autóik mellett sürögtek-forogtak. Ez lehet, hogy nem lenne különös, de azt elfelejtettem említeni, hogy ekkor még csak helyi idő szerint fél öt volt, tehát jó két és fél órával a kezdés előtt jártunk. Gondolom már sokan hallottatok a kinti szokásokról, hogy a parkolókban, közeli füves helyeken ilyenkor megy a sütögetés, beszélgetés és iszogatás. Nos, ez pontosan úgy néz ki, ahogy meg van énekelve. Vagy talán még annál is lazábban. A kocsik mellett a 70 év feletti öregemberek ugyanúgy vitatják meg egy 20 évvel ezelőtti Super Bowl történésit egy sör mellett, mint ahogy a 12 év alatti kislányok is vidáman futnak el egy, a sütőről elcsent sült kolbásszal. Mindenki vidám, mindenki készül a meccsre. Semmi atrocitás és semmi idegeskedés. És ez még csak a parkoló volt.
Elkezdődik a kolbászsütés
A parkolótól elcammogva, a stadion elé értünk, ahol már javában folyt a banzáj. Volt célbadobás, szerencsekerék, koncert, fotózkodás a régmúlt nagyjainak szobraival és természetesen szurkolói bolt is.
Egy jókezű irányító és Dan Marino
Pár perc nézelődés után természetesen odébbálltam, mivel sokkal jobban izgatott mi lehet a stadionban. Legnagyobb sajnálatomra itt már kisebb volt a hangulat. Az amerikaiak többsége jó szokásához híven a büfék kínálatával volt elfoglalva, az ülőhelyeken még igen kevesen tartózkodtak. Így hát mi is körbesétáltuk a létesítményt, hogy megnézzük mit is tud egy XXI. századi stadion. Az rögtön látszott, hogy itt is sokat foglalkoznak a szórakoztatással és azon vendégekkel, akik mérsékelten követik a futballmeccseket. A barátnőm például nagyszerűen lefoglalta magát a meccs ideje alatt. A bő három órás idő alatt talán összesen, ha 15 percet töltött a meccs nézésével. Sokkal jobban lefoglalta a két óriáskivetítő az épület két végében, a cheerleaderek mutatványa vagy a pénzt költeni vágyó szurkolók számára betelepített szórakoztató állványok. Hazudnék, ha azt mondanám én is csak a meccsel törődtem, de azért essen arról is néhány szó. A lelátónak a fenti karéjába szólt a jegyünk, de én ezt nem igazán bántam két dolog miatt se. Egyrészt erről a helyről én sokkal jobban átlátom a játékot, könnyedén látni a safetyk és cornerek helyezkedését is, másrészt így maradt pénzem hot dogra is.
Alapvetően elég alacsony tempójú, visszafogott mérkőzés volt. Az első két drive, két gyors three and outtal ért véget és utána is nehezen találták a ritmust a csapatok. Tannehill nem rossz teljesítménnyel és statisztikákkal zárt, de többnyire biztonsági passzokkal és kevésbé rizikós playhívásokkal próbálkozott. Többször kereste Millert a rövid yardos szituációknál, az pedig rögtön kivehető volt, hogy kedvenc célpontja Landry, akit egyszer egy hosszú játék során is megtalált. A meccs egyetlen talán igazán jó teljesítménye is a másodéves elkapóé volt, aki végül 84 yarddal zárt, úgy, hogy egy félidőt játszott csak. Az atlantai oldalon nehéz bárkit is kiemelni.
A futójáték továbbra is haldoklik, a Miami védőfala – nem nagy meglepetésre – dominálta az atlantai támadófalat, Ryan pedig ennek megfelelően szenvedett. A legjobb elkapóit nélkülöző Falconsban így talán a legelfogadhatóbb az a Hankerson volt, aki Julio és White mögött kevés szerepre számíthat. Végül egy szenvedős mérkőzésen a Dolphins csak behúzta a győzelmet hazai pályán és nem is érdemtelenül. Igaz, hogy a kis különbség alakulhatott volna fordítva is, de végig a Miami játszott fölényben, csak a kulcsszituációkat nem tudták megoldani.
Visszatérve a meccs közbeni hangulatra. Én meg voltam győződve arról, hogy néhány szurkolótábort leszámítva az amcsik nem valami nagy hangoskodók. Nos, ez most nem igazán látszott. Lehet, hogy csak azért, mert ez volt a Phins első meccse otthon, vagy mert már nagyon ki voltak éhezve egy kis focira, de nagyrészt odatette magát a közönség. Kettővel mellettem egy csávó annyira beleélte magát a hangulatba, hogy egy (megjegyzem jogosan) Miami oldalról befújt false startnál majdnem leesett az előttünk lévő sorba, annyira el akarta küldeni a bírókat melegebb éghajlatra. Végül az előtte ülő srác segítségével megtartotta az egyensúlyát és mikor harmadszor mondták neki, hogy csak preseason van, akkor kicsit lenyugodott.
Összességében a szurkolók jól érezték magukat: ittak, ettek, énekeltek, sőt még komplett elemzéseket is hallottam magam körül, például hogy jobb lett volna comeback route-ot futni fly útvonal helyett, és hasonlók.
A stadionból való kijutás problémamentes és gyors volt, de aztán a parkolóban egy kisebb dugó fogadott, így közel harminc percbe telt elhagyni a környéket. Ezt a helyiek többsége jól tűrte, kocsija mellett beszélte meg a történteket és sörözgetett, annak ellenére is, hogy ekkor már eleredt az eső. Összességében nagyon jó érzésekkel hagytam el a helyszínt, még akkor is, ha végül nem egy éles meccsre sikerült bejutnom. A két csapat teljesítményéről az égvilágon nem sok újat lehetett levonni, de nem éreztem egyik csapaton sem, hogy annyival feljebb tudna lépni, hogy a csoportjukból akár továbbmenjenek. Mindkét oldalon egy viszonylag jó, de nem klasszis irányító van, megfelelő kiszolgáló személyzettel, de mindkét csapatnak botrányos a támadófala és ezt a sérülések sem segítik.
Azok részére, akik Amerikába készülnek meccsre készítettem pár jó tanácsot, ami hasznos lehet, ha valaki eljut végül egy igazi NFL stadionba.
Tipp 1: Érdemes korán elindulni, mert hatalmas tömeg tud összegyűlni, már a kezdés előtt 3-4 órával is.
Tipp 2: Az NFL új táskaszabályának köszönhetően, csak egészen kisméretű táskákat lehet bevinni a stadion területére, ezért nem érdemes semmi fölöslegeset magunkkal hordozni.
Tipp 3: Készüljünk sok készpénzzel, mert a stadion területén egészen kiváló ételválaszték vár minket, a hamburgertől, a halból készült ételeken át, egészen a nachosig mindent megtalálni és kimondottan ízletesek is.
Tipp 4: Ez a tipp csak azoknak szól, akik olyan éghajlatra mennek, ahol előfordulnak záporok, zivatarok. Itt főleg Floridát, valamint a keleti partvidék városait kell érteni. Akik ide utaznak, azok valamiféle esőkabáttal mindenképp készüljenek, ha nem olyan helyre szól a jegyük, ami fedett.
Köszi, nagyon jó volt olvasni, biztos óriási élmény lehetett. :)