Az igazi Superman!

Cam Newton az idei szezon véleményem szerinti legértékesebb játékosa. Tudom, ezzel vélhetőleg a Patriots fanatikusok és a Cardinals rajongók is vitáznának, sőt, az általános Newton ellenességet figyelembe véve még sokan vannak így ezzel. Épp ezért nemcsak, hogy bemutatom a Panthersszel csodálatos szezont futó irányítót, de még 5 jó indokom is van amellett, hogy miért őt válasszák meg (eddigi teljesítménye alapján) a 2015-ös szezon legértékesebb játékosának.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Cam Newton egy jelenség. 196 centiméter magas, 110 kiló, szeret és tud is futkározni, nem zavarja, ha bántják, de ami a legfontosabb: győz vele a csapat. Igazság szerint mindig is szkeptikusan álltam hozzá, nem nagyon voltam híve annak a játékstílusnak, amit képvisel, de el kell ismerni, hogy kiválóan játszik idén.

Laptop lopás és egyéb turpisságok

Egyetemi karrierjét Tim Tebow cseréjeként kezdte a Floridai Egyetemen. 2007-ben öt meccsen lépett pályára, volt 40 passzolt, 103 futott yardja és három futott TD-je, majd 2008-ban egy bokasérülés miatt kihagyta az egész szezont. Igaz, unatkozni nem unatkozott, novemberben laptop lopáson kapták, bár a rendőröket megtévesztendő azért kihajította a gépet a kollégiumi ablakán. Biztos, ami biztos. Szerencséjére a vádakat ejtették ellene, miután elvégzett egy nevelő programot.

„Hiszem, hogy nem szabad egy embert rossznak titulálni csak azért, mert csinált néhány ostoba hibát” – mondta ezután Newton. „Azt gondolom, hogy mindenkinek jár egy második esély”.

Ennek ellenére, három nappal volt csapata, a Gators bajnoki győzelme előtt kérvényezte, hogy helyezzék át egy másik egyetemre. Végül a BlinnCollege-ben kötött ki, ahol kezdőként jó számokat hozva, ötcsillagos recruitként került az Auburn Egyetemre, ahol SEC bajnoki címig vezette a Tigriseket, majd a BCS nemzeti döntőn is diadalmaskodott. Érthető módon ő lett az első a Heisman szavazáson, egyedül több pontja volt, mint a második helyezett Andrew Lucknak és a harmadik helyezett LaMichael Jamesnek.

Persze a 2010-es szezonja sem volt balhémentes. 2010. november 30-án eltiltották, mert állítólag ő és az apja pénzt akartak kérni azért (100 és 180 ezer dollár között), hogy Newton átmenjen a Mississippi State-re. Természetesen az Auburn egyből a játékos mellé állt, miszerint sem Newton, sem pedig természetesen maga az Auburn nem tudott semmit az apa illegális cselekedeteiről. Ezt támogatta az NCAA is és az eltiltás utáni napon, vagyis december elsején eltörölték az ítéletet, hisz elég kellemetlen lett volna a december 4-i SEC döntőt Newton nélkül lebonyolítani. A játékos aktáján végül bizonyítékok híján semmilyen nyoma nem maradt a hercehurcának, így jelentkezett is a 2011-es draftra, ahol 1/1-esként került a Carolina Panthershez.

A Panthersben

Newton karrierje jól indult Carolinában, rögtön első évében 4000 passzolt yard fölé jutott, 21 passzolt TD mellé még futott 14-et, és bár dobott 17 INT-t is és a Panthers csak 6-10-zel végzett, a sorozatos lemondások után a Pro Bowlba is beválasztották.

Newton első Pro Bowlos szezonja szintén érdekesre sikeredett, hisz akkora volt az arca, hogy az amúgy langyos eseményen a védők szent küldetésüknek tekintették, hogy kicsontozzák az önmagát Supermannek (Batmannek, Atyaúristennek) tartó irányítót. Persze a nagy önbizalom nem párosult eredményességgel 2012-ben sem, 7-9-es mérleggel nem jutott rájátszásba a Panthers. Az áttörést a következő szezon hozta meg, amikor meglepetésre 1-3-as kezdés után 12-4-gyel végeztek és a csoportot is megnyerték. Statisztikailag ez volt Newton legjobb éve az ideit leszámítva, hisz hiába passzolt csak 3300 yardot és futott 585 yard mellé csak 6 TD-t (akkor mindhárom a legrosszabbnak számított karrierje során), 24 passzolt touchdownja és 14 turnovere karriercsúcsnak számított. Konzisztensen és viszonylag kevés hibával játszott, aminek második Pro Bowlja lett a jutalma.

A tavalyi szezonra pedig bizonyára mindenki emlékszik még, amikor is a Panthers 7-8-1-es negatív mérleggel jutott a rájátszásba. Newtonnak ez volt az addigi legrosszabb éve statisztikailag, hisz már a futás sem ült annyira, minden létező mutatóban alulteljesítette korábbi eredményeit. Szerintem nem játszott jól, de ha csak a statisztikákat nézzük, akkor azt az idei teljesítménye alapján sem mondhatnánk. 57%-os passzpontosság, 10 meccs alatt csak 2283 yard, 4,4 yardos futóátlag (soha ilyen alacsony nem volt), mindössze 90.4-es passerrating és 20/9-es TD/INT arány. Össze sem hasonlítható mondjuk Tom Bradyvel vagy Carson Palmerrel, mégis azt mondom, hogy teljes mértékben megérdemelni az MVP címet. És ahogy mondtam, van rá öt jó indokom (nem kizárólag szakmai):

1. Cam Newtont lehet szeretni

Meg persze utálható is, de alapvetően mindenkiben lehet hibát találni. Én speciel nagyon szeretem, vagy mondjuk úgy, tisztelem benne azt a keménységet, amivel a folyamatos ütéseket (messze legtöbbet szenvedi el az NFL-ben) tűri. Illetve nagyon jópofának és szimpatikusnak tartom azt a gesztusát, hogy azokat a labdákat, amikkel TD-t szerzett, fiatal Panthers szurkolóknak adja oda.

Az egyik kedvenc sztorim ezzel kapcsolatban Parker Humphries esete, aki az apukájával ment ki 2011-ben egy Carolina Panthers – Tampa Bay Buccaneers meccsre, és ragaszkodott hozzá, hogy az end zone-nál üljenek. Ő és az apja, Chris, nagy Auburn és Panthers rajongók, szóval el lehet képzelni, mekkora élmény, mekkora öröm lehetett ennek a kissrácnak, hogy kapott egy labdát Cam Newtontól.

A másik kedvencem egy idei történet, amire bizonyára sokan emlékeznek. A Panthers a Green Bay Packerst fogadta és Newton TD-je után Julius Peppers úgy döntött, hogy nem adja oda Camnek a labdát, ami szerintem kifejezetten gyerekesre sikerül. Ettől függetlenül a labdát csak megkapta valaki, mégpedig a 6 éves Colin Toler, akinek az édesapja nemrég halt meg és két nagyapjával tekintette meg a meccset. Persze nyilván, ahogy Peppers, úgy Newton sem ismerte Colin történetét, ettől függetlenül az irányító ezzel az apró gesztusával rendre megörvendeztet valakit és a csapattársait is egyre gyakrabban veszi rá hasonlóra.

2. Az arrogancia nem gát, hanem erény a pályán

Bár én önbizalomnak hívom, ennek ellenére nagyon is fontos eleme egy játékosnak. Gondoljunk csak Matt Schaubra, Mark Sanchezre vagy Colin Kaepernickre, akik alól egyik mérkőzésről a másikra csúszott ki a talaj, pedig mind hatalmas, franchise irányítóhoz méltó fizetést kaptak és nem is voltak rosszak, különösen Schaub nem. De oda az önbizalom, oda az az extra plusz is, ami egy cserénél többre predesztinál.

Newtonnál ilyen gondok nincsenek, az ő fejében két rágózás között meg sem fordul olyasmi, hogy önkritika, ami hatalmas fegyvertény. Nem stresszel, hanem élvezi a játékot.

3. Nélküle sehol nem lenne a Panthers

Newton egy egyszemélyes támadógépezet, aki középszerűnél gyengébb elkapókkal és a várakozásokon felül teljesítő, de közepesnél nem jobb támadófallal kénytelen dolgozni. Hány orbitális, TD-t érő dropja volt Panthers elkapónak? Hány felpattanó, elkapó hibájából történő INT-t dobott (csak az Eagles ellen legalább kettőt)? Ez az offense egyedül Cam Newton kvalitásaiból él, az ő futásaiból, meneküléseiből és törhetetlenségéből.

4. Statisztikai mutatókban sem utolsó

Az elvitathatatlan, hogy Tom Brady minden idők egyik legjobb irányítója. Az sem kérdéses, hogy olyat tud, amit csak nagyon kevesen Ugyanakkor az is tény, hogy a statisztikák nem féltetlenül tükrözik a valóságot, és ezt elsősorban Newtonra értem.

Cam teljesen más offense-ben van, mint Tom Brady. A Panthers egyike azon nagyon kevés csapatnak, amelyik többet futtatja a labdát, mint passzol, az offense read-option futásokra van alapozva. Ez sokkal kevesebb lehetőséget nyújt a screen- és rövid passzokra. Azokra a passzokra, amelyekkel Tom Brady olyan szép 67.8%-os passzpontosságot ért el (nem mintha Brady hibája lenne, hogy ilyen passzokat kell dobnia). A Panthers elkapó útvonalai deep slantekre és hosszú corner route-okra van bekalibrálva, magyarán szaladj messzire és majd odadobom. Ez nyilvánvalóan kevésbé passzpontosság barát és sokkal nehezebben kivitelezhető. Ráadásul Ted Ginn vagy Corey Brown közel sem jó, de még csak nem is átlagos elkapók, akik se nem igazán nagyok, se nem igazán gyorsak, tehát nem kifejezetten alkalmasak erre a sémára.

De, hogy kis statisztikával is dobállózzak, az irányítók közül messze ő a legproduktívabb mind first downt érő futásokban (az egyetlen, akinek 20-nál több van, szám szerint 35) és futott TD-kben is. Carrynként 40.7%-ban ér el Newton first downt, a második utána Ryan Mathews 34.7%-kal. Összesen 11 turnovert hozott eddig össze, míg Tom Brady nyolcat (nem egy veretes különbség), de ami a legfontosabb, hogy ugyanúgy 10-0-s mérleggel áll.

5. Brady nyert már eleget

Ez talán a legkevésbé szakmai érvem, de személy szerint nem vagyok híve a játékosok agyondíjazásában. Elismerem, van olyan, mint mondjuk Peyton Manning két évvel ezelőtti szezonja, ahol egyszerűen nem lehetett nem neki adni. De abból az 5 MVP címből azért 1-2-t akár másnak is oda lehetett volna ítélni. Nem mondom, hogy Tom Brady nem érdemelné meg a teljesítménye alapján, de egy négyszeres Super Bowl győztes, háromszoros Super Bowl MVP, kétszeres alapszakasz MVP irányítónak ugyan mire még egy. Persze, játékosként lehet másképp vélekednék, de szurkolóként sokkal jobban örülnék, ha jobban szét lenne osztva a díj (például J.J. Watt is nyerhetett volna a tavalyi szezonja után) és nem egyféle szempont alapján ítélnék oda (vagy futó, vagy zsebirányító). Ráadásul még Heisman győztes irányító soha nem lett MVP.

Illetve kicsit visszakanyarodva az előző pontokhoz, nem hiszem, hogy a liga szempontjából okos lenne a deflategate botrány után (még ha én baromságnak is tartom) Bradyt MVP-nek kihozni (főleg, hogy tényleg van potens ellenjelölt). Ennek ellenére sem tartom szerethető figurának, Newton védelmében mondva, az 55-0-s vezetésnél levágott hiszti a sárga zászlóért semmivel sem irritálóbb, mint az arrogáns viselkedés, még ha a maximalizmus tisztelendő is. Más stílusú játékosok, más-más erényekkel és hibákkal, és a jelenlegi játékuk alapján mindkettőjüknek jár az elismerés.

[/ppp_patron_only]