Csillagok háborúja

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban került sor a 2015-ös NFL szezon 15. fordulója, ahol olyan csillagok háborúja került sor, mint Odell Beckham és Josh Norman, Russell Wilson és Johnny Manziel vagy Charlie Whitehurst és Brandon Weeden! Aki nem hiszi, járjon utána (és olvasson tovább!)

Panthers @ Giants 38:35

Baljós árnyak

Az univerzum békességét csillogó mosolyokkal, kisgyerekeknek kiadott labdákkal és teljes támadósorok elpusztításával fenntartó Panthers uralmát veszély fenyegette: a nagy sorozatok elrontásában jelentős tapasztalatokkal rendelkező Giantstől volt félnivalója Newtonéknak, sok szakértő kifejezetten számított az upsetre.

Nos, a meccs első három negyede nem különösebben utalt arra, hogy a Carolinának igazán nagy félnivalója lenne: a Panthers támadósora hiba nélkül dolgozott, Cam Newton újra varázsolt, és a gyors tempóban kiosztott 5 TD passzt követően lassan az vált a legnagyobb kérdéssé, hogy lesz-e elég Panthers-szurkoló gyerek az endzone-oknál, hogy minden labdát ki lehessen osztani. A támadók mellett a védelem is odatette magát, Josh Norman pedig amellett, hogy az első félidőben tökéletesen levédekezte Odell Beckhamet, még arról is tett, hogy igazán fifikás CB-hez méltóan mentálisan is lehúzza az elkapót.

Norman taktikája kiválóan működött, Beckham nem bírta a nyomást, és több alkalommal is durván odaütött védőjének, amiért összesen 4 büntetést kellett lenyelnie a Giantsnek. Véleményem szerint az egészen nyilvánvaló sportszerűtlenségek – például a play után elsétáló Norman lábának kihúzása vagy a játék utáni helmet-to-helmet – Beckhamet ki kellett volna vezetni a pályáról, de a bírók ezt nem merték megtenni, így Beckham is részese lehetett a Giants 4. negyedben mutatott feltámadásában. További részletek az afférról ebben a posztban!

A Giants 7-35-ről a beszürkölő Panthers offense támogatásával 28-35-re javított, majd 4 perccel a vége előtt az egyenlítésért támadhatott: Beckham a slotból indulva (nem Norman ellen) 40 yardot tett a támadáshoz, majd a mindent eldöntő 4&5-nél magát Normant megverve szerzett pontot. A Carolina nem először hozta magát nehéz helyzetbe (vs. Colts, vs. Packers) a negyedik negyedre, de Cam Newton ezúttal is megmutatta, hogy miért ő a szezon MVP-je: másfél perc alatt végigverekedte magát a pályán (3rd downra nem is kényszerülve), átadva a lehetőséget Ganonak, aki feledtette a korábbi blokkolt mezőnygólját, és 43 yardról tökéletesen célzott. Az MVP egyébként 5 passzolt TD-t és 100 futott yardot gyűjtött a mérkőzésen, ami természetesen egyedülálló teljesítmény.

A Panthers ezzel megszerezte a 14. győzelmét, és egyre közelebb kerül a tökéletes szezonhoz (karácsonykor @Falcons, újévkor vs. Bucs) – az eddigi négy 14-0-t elérő csapatból hátom eljutott a Super Bowlig. A Giants ezzel szemben lemaradt az NFC Eastért folytatott versenyben, és elképzelhető, hogy Beckham nélkül kell majd a Vikings ellen életben tartania a reményeket a következő fordulóban.

Texans @ Colts 16:10

A klónok támadása

Az AFC South két riválisa mindent megadott volna azért, hogy kezdő irányítóit klónozni tudja (és aztán UDFA-ként felkapja őket), de mivel erre a technológia egyelőre nem ad lehetőséget, így manuális klónozással kellett újabb és újabb QB-kat a pályára tenni a feleknek.

A kezdő felállás a Houston eredetileg 4. számú opciója (TJ Yates) nézett szembe a Colts 2. számú Hasselbeckjével, aki egészen az utóbbi néhány fordulóig sikeresen leplezte az, hogy ez a Colts nem egy jó csapat. A Texans tisztában volt ezzel a ténnyel, és mindent megtett, hogy saját, limitált fegyvertárával kihasználja az ellenfél gyengeségeit, ám két fájó labdaeladást követően (Yates INT, Blue fumble) 10 pont előnyt össze tudott szedni a szintén küszködő Colts. A meccs igazi fordulópontját az első félidőt záró two-minute drill hozta el, amelyben Yates egy vad 19 yardos futást indított el, hogy aztán egyből meg is sérüljön, majd offensive holding miatt visszafújják az egész playt. Ki is az 5. számú QB? Hát persze, hogy Brandon Weeden! A veterán irányító egy perc alatt többet hozott össze, mint a dallasi meccsei során, pár gyors passzal mezőnygólig vitte a Texanst, a félidőben 3:10!

A hollywoodi forgatókönyvek ismerői innen már persze tudták, hogy a meccs csakis Weeden megváltásáról szólhat: sajnos egy negyednyi puntpárbajt még el kellett viselnünk, de aztán a negyedik negyedben beindult a Texans, és egy gyönyörű reverse játékot követően Strong megszerezte a meccs második TD-jét, amivel fordított is csapata.

A Colts megpróbált reagálni, de sem Hasselbeck, sem a Hasselbeck sérülése után beálló Whitehurst, sem az egészen biztosan nem játékra alkalmas állapotban visszatérő Hasselbeck nem tudott mit kezdeni a lelkes houstoniakkal, akik a két utolsó Colts drive-ból fumble-t és interceptiont szereztek.

A „kiváló iramú” meccsen szerzett győzelmével a Texans nagyon közel került a rájátszáshoz, és 13 vesztes meccset követően a franchise történelmében először győzni tudott Indianapolisban. Nagy pacsi jár Andre Johnsonnak, akinek egészen rendkívüli módon sikerült ezen párharcban 14. alkalommal is a rossz oldalon maradnia.

Bills @ Redskins 25:35

Egy új remény

A prófécia világos volt: egy 2012-ben draftolt QB hozza el az új reményt a Redskins számára, de egészen 2015-ig kellett várnunk arra, hogy kiderüljön, hogy a fővárosiak valójában Kirk Cousinsra vártak annyira.

Cousins ugyanis ezen a meccsen úgy lépett pályára, mint egy igazi franchise irányító: a hazai pálya magabiztosságával felvértezve első három drive-jában hiba nélkül vezette előre csapatát, hogy aztán a titokban ligaelitté váló tight endjének, Jordan Reednek kiosszon két TD-passzt, és közben még ő maga is bevállaljon egy (igencsak nehéz, 13 yardos) futott TD-t. Miután a 3. negyedben DeSean Jacksont is sikerült megtalálni egy 77 yardos bombával, túl nagy kétségek nem is merültek volna fel a meccs kimenetelével kapcsolatosan – ha nem a Redskinsről lenne szó, akik azért hajlamosak belealudni a mérkőzésbe.

Most is valami ilyesmi történt: az amúgy sem túl hatékony (10 carry, 29 yard) McCoy sérülését követően a beugró Mike Gillislee (ki?) futott egy 60 yardos TD-t, majd Watkins is megkapta a szokásos hosszú TD-passzát, így máris közelebb került a Bills. A második félidőben mind a levegőben, mind a földön működött a Bills játéka (összesen 240 futott yard 7 játékos által – köztük EJ Manuel), de idő hiányában igazán nagy félelmet azonban nem tudtak okozni,  Cousins a 4. negyedben Garconnak is adott egy TD-t, ezzel pedig gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés.

A vadnyugati rangadón aratott győzelemmel (és a Giants már megénekelt vereségével) a Redskins a rájátszás kapujába került, és lélekben már a 2012-es Seahawks elleni mérkőzés megismétlésére készülhet (persze előbb jövő szombaton az Eaglesnek is lesz ehhez pár szava). A Bills ezzel szemben 16. alkalommal is távol marad a rájátszástól, amely egyben a 4 nagy amerikai sport leghosszabb ilyen jellegű aktív sorozatát is jelenti. Vágókép: a csapattól kivágott legenda Fred Jackson épp Seattle-ben ünnepli élete első playoff szereplését.

Falcons @ Jaguars 23:17

A Birodalom visszavág

Az egykor szebb napokat is látott Falcons Birodalom sorozatban 6 vereség után megrázta magát, és bár a „visszavág” szó talán erős a látott játék alapján, végül csak legyűrte a Jaguarst. Érdekesség: a szerkesztőség valamennyi tagja Jaguars sikerre tippelt, kösz srácok!

Pedig amúgy tényleg nehéz volt megérteni, hogy miért nem képes egyről a kettőre lépni a liga egyik legjobb WR-jét és RB-jét alkalmazó atlantai csapat, így az edzői stáb ezúttal kipróbálta, hogy mi lehet abból, ha a jó játékosaikat használják. Ennek eredményeként a csapat 52 offense oldali (nem irányító által bemutatott) labdaérintéséből 41-et Jonesnak és Freemannek adott, akik 100+ yarddal és egy-egy TD-vel hálálták meg a bizalmat. A támadóoldal szintlépéséhez a védelem is fel tudott lépni, az első félidő utolsó percéig mindössze 3 pontot engedtek a Jaguarsnak, majd 11 másodperccel a félidő vége előtt Bortles a Falcons egy yardosáról passzolt labdáját a safety Ishmael leszedte, és Bortles önfeláldozó szerelése nélkül vissza is vitte volna, így viszont egy field goallal vigasztalódhatott a Falcons.

A második félidőben már egy fokkal engedékenyebb volt a védelem, és Bortles saját lábán és Allen Robinson közreműködésével is TD-t szerzett, de a Falcons további két FG-lal képes volt megtartani az előnyét, majd sikeresen megállították a fordításért indított two-minute drillt. A támadás tehát ponthoz nem vezetett, de legalább a forduló legszebb elkapását regisztrálhatta Lee, kár, hogy ez a playofftól búcsúzó jaguárokat nem nagyon vigasztalja.

Igazán nagy örömre persze a Falconsnak sincs oka, hiszen a 6-0-s kezdés ellenére végül 7-7-tel állnak, és leginkább a csodára számíthatnak a playoff szerepléssel kapcsolatosan.

Browns @ Seahawks 13:30

A Jedi visszatér

Az alacsony kis kék emberke lézerkard helyett labdát forgat, és igazából már a 11. héten visszatért, azóta pedig egyszerűen nem lehet lerázni: Russell Wilson utóbbi 5 meccsén 19 passzolt (és egy futott) TD-t, 1420 yardot és 0 interceptiont szerzett, és természetesen a Browns ellen is győzelemre vezette csapatát.

A vezetést ugyan a menetrend szerint érkező Barnidge TD-vel (az idei 9., ezzel beállítva Ozzie Newsome franchise rekordját) rögtön az első drive-ban a Browns szerezte meg, de igazán nagy kétség nem férhetett a Seahawks dominanciájához: a hazaiak első két drive-jukban szintén TD-t szereztek, és meg is fordították az állást. A két TD természetesen Wilson és Baldwin együttműködéséből született, és két szép rekordot hozott az elkapó számára: egyrészt beállította a Seahawks egy szezonban elkapott TD rekordját (13), és bekerült Cris Carter és Calvin Johnson mellett a 4 egymás utáni meccsen legalább 2 TD-t szerző elkapók szűk körébe.

Túl sok izgalom ezek után nem is történt a mérkőzésen: a Manziel vezette offense tisztességgel helyt állt, és további két field goalt még ki tudott préselni magából, a Seahawks pedig egy Lockett által elkapott TD mellett egészen hatékony futójátékot tudott bemutatni. A futó-lottó győztese végül Christine Michael lett, aki egyértelműen jobbnak bizonyult a fullback Colemannél és a héten igazolt Bryce Brownnál, és végül 84 yardot szedett össze 16 carryből. A helyzet pikantériáját az adja, hogy Michaelt a szezon előtt egy 6. körös pickért Dallasba cserélte a Seahawks, így gyakorlatilag az üzlet eredménye egy ingyen pick és egy használható futó lett a kékek számára.

A Seahawks ezzel a győzelemmel egyébként biztosította a rájátszásban való részvételét, ahol várhatóan nem sokan találkoznának szembe ezzel a Russell Wilsonnal – felkészül a Redskins?