Védelmek: 3-4 vs 4-3

Eddigi elemzős cikkeinkben (amiket egyébként mostantól megtaláltok a blog almenüjeként PLAYBOOK néven) a támadók voltak fókuszban, most azonban megnézzük a túloldalt is. A védelmen belül a front7 lesz ma terítéken, tehát a védőfal és a linebackerek. Két rendszert különböztetünk meg a szerint, hogy hogyan oszlik meg a falemberek és a linebackerek száma, ez a 4-3 és a 3-4, ahol az első szám mutatja a falemberek számát, a második pedig a linebackerekét. Érdemes megjegyezni, hogy egyik sem feltétlen jobb a másiknál, ezt bizonyítja az, hogy az NFL-ben 17 csapat használ 3-4-et és 15 használ 4-3-at. A csapatoknak a játékosállományuk alapján kell kialakítani a rendszerüket. Ez persze fordítva is igaz, ha van egy jól működő rendszered, akkor abba próbálj játékosokat szerezni.

Lyukak

Kezdjük az alapokkal és kicsit a támadófallal is. Először érdemes bemutatni, hogy milyen lyukakat különböztetünk meg a támadófalban, hiszen majd az egyes játékosok feladatai is kapcsolódnak ezekhez. A fenti ábra szerint A-tól D-ig különböztetünk meg lyukakat. Az A gap a center és a guard között található, a B gap a guard és a tackle között, a C gap a tackle és a tight end közt, a D gap pedig a tight enden kívül (nyilván, amennyiben van tight end a pályán).

Futás esetén a running backek azt keresik, hogy melyik lyuk nyílik meg, illetve melyik lyukat nyitják meg maguk előtt a támadófal tagjai, a védőknek pedig biztosra kell menniük, hogy ez a lyuk minél kisebb és ezeket próbálják betömni. Passzjáték esetén ezek a lyukak a passzsiettetőknek lehetnek szabad területek az irányító felé.

Technikák

Sokszor hallhatjuk eredeti kommentáros közvetítésekkor vagy a combine alatt, hogy azt mondják 1-1 játékosra, hogy például remek 3-technique vagy 5-technique játékos lehet. Ez egy átlagnézőnek talán nem sokat mond, a fenti ábrán azonban látható, hogy melyik felállás hányas számú technikát jelent. Sajnos nem ez az egyetlen kialakítás a technikákra, az edzők nem tudtak megegyezni egyfajtában, így találkoztam már 2-3 másik verzióval is, de maradjunk ennél, mert ez a legelterjedtebb.

Így tehát aki közvetlen a centerrel szemben áll fel, az a 0-technique játékos, ilyen a 3-4-es rendszerben a nose tackle. A 2, 4 és 6 technique játékosok közvetlenül a támadófal bizonyos tagjával szemben állnak fel, a többi szám pedig külső- vagy belső vállhoz való felállást mutat. És akkor most, hogy az alapokat tudjuk, kezdjük el a két felállást boncolgatni, jöjjön először a 3-4.

A 3-4-es védelem

Ahogy a képen is látható és már a cikk elején írtam is, három védőfalember van és négy linebacker ebben a formációban. A 3-4-es rendszerre szokás mondani, hogy two-gapping scheme, ez azt jelenti, hogy minden védőfalember két lyukért felelős, azonban ritkább esetben lehet ez egy one-gapping rendszer is, ekkor a linebackerek is figyelnek 1-1 lyukra.

Kezdjük a fallal, ahol a nose tackle és a két defensive end tevékenykedik. A nose tackle általában 0-technique játékos, tehát közvetlenül a centerrel néz farkasszemet. Ő felel az A lyukakért a center mindkét oldalán.  Legtöbbször két ember figyel rá, annyira nagydarab, hogy ez szükséges a támadófaltól. A jó NT-k a két őrzőjük ellenére is sikeresen tudják ölni a futást, ez nagyban köszönhető hatalmas termetüknek, hiszen a 145  kiló szinte a minimum, többen pedig 160 körül nyomnak. A nagy termeten kívül természetesen fontos az erő és ugyan nem épp atletikusak, arra képesnek kell lenniük, hogy leváljanak a blokkokról és betömjék a lyukat a futó előtt. A passzsiettetés nem az ő feladatuk, kevés olyan nose van a ligában, aki sokszor tud közel kerülni az irányítóhoz. Prototípus: Dontari Poe, Damon Harrison

A 3-4 defensive endek 5-technique játékosok, tehát a tackle-ök külső vállánál állnak, de általában azokat is 5-technique-nek hívják, akik igazából 4-technique állnak fel, tehát közvetlen a tackle-lel szemben. Ők is két lyukért felelősök, a saját oldaluk B és C lyukaiért. A 130 kilót illik elérniük (140 sem egyedülálló) és hagyományosan első sorban a futás megállítása és a blokkok megtartása a feladatuk, hogy a külső linebackerek odaérhessenek az irányítóhoz. Nem árt persze, ha meg tudják verni az emberüket és sackeket is tudnak jegyezni, akik erre is képesek, sokkal nagyobb elismerésben és fizetésben részesülnek. A nagy termetük mellé magasnak is kell lenniük, hogy átlássanak a falon, illetve a hosszú karok is elvárások, hogy távol tudják tartani maguktól a támadókat és azok ne tudják őket arrébb tenni. A 3-4 DE-k általában alárendelik magukat a csapatnak, nem az egyéni statisztikák a mérvadóak náluk és nem is ezért fizetik őket. Ennek hatására azonban sok szurkoló alábecsüli őket és kevesebb figyelmet is kapnak, persze a nagy sztárok innen is ki tudnak tűnni. Prototípus: J.J. Watt, Fletcher Cox, Sheldon Richardson

A 3-4 outside linebackerek a rendszer passzsiettetői. Nekik nyitják meg elsősorban a lyukakat a védőfalemberek, azonban nem csak ilyen feladatokkal láthatják el őket, hanem nekik kell a széleken megfogni a futásokat és visszaküldhetik őket coverage-ba, akár egy zónába, akár emberfogásra is, de azért elsősorban az irányító sackeléséért fizetik őket. Mindezen feladatok ellátására egyrészt gyorsnak kell lenniük, hogy a szélen megverjék a tackle-öket, másrészt elég atletikusnak kell lenniük, hogy visszaléphessenek coverage-be, azonban az erő is fontos tényező, hiszen fel kell tudniuk venni a versenyt tackle-ökkel futásblokkolás esetén. Ezáltal sokoldalúbb játékosok, mint a 4-3-as rendszer passzsiettetői, a defensive endek. Hagyományosan a legjobb passzsiettető külső linebacker a jobb oldali szokott lenni (ROLB), hogy ő vegye fel a versenyt az ellenfél bal oldali tackle-jével, az irányító vakoldalának őrzőjével. Prototípus: Justin Houston, Clay Matthews*

*Matthews abban az esetben, ha OLB-ként játszik, természetesen az új, ILB kényszer-szerepében nem sorolandó ide

A 3-4-es rendszerben értelemszerűen két belső linebacker van és az az ideális, ha különböző a játékstílusuk. Egyiküknek – az erős oldalinak – előnyösebb, ha nagyobb darab és fel tudja venni a versenyt a guarddal, a gyenge oldalinak pedig nem probléma, ha kisebb, viszont fürgébb, atletikusabb. Mivel a védőfal el van foglalva a támadófalemberek blokkolásával, így legtöbbször a ILB-kre marad a szerelések végrehajtása futójáték esetén, azonban jónak kell lenniük coverage-ben is és az sem hátrány, ha jól tudnak blitzelni, jellemzően az A lyukakon keresztül. Sokszor kell falemberekkel is megküzdeniük, hiszen a kevesebb védőfalember miatt akár 1-1 támadófalember felléphet a második szintre futásblokkolásnál. Prototípus: NaVorro Bowman, Derrick Johnson

A 4-3-as védelem

4-3 over

4-3 under, a LEO védő a pass rusher DE-t jelenti

Ez talán a bonyolultabb abból a szempontból, hogy többféleképpen is felállhat a védőfal. Alapvetően egy “even” frontról beszélünk, tehát senki nem áll a centerrel szemben, de megkülönböztetünk “over” (felső kép) és “under” (alsó kép) frontot is, amikor a két belső falember közül az egyik lesz a nose tackle, a másik pedig az over/under tackle. Tradicionálisan mindkettő one-gap rendszer, tehát egy játékos egy lyukért felelős a védőfalból. A különbség az over és az under között az, hogy melyik oldalra helyezi a hangsúlyt, az erős- (over) vagy a gyenge oldalra (under). Az erős oldal az, ahol a tight end is feláll, a gyenge pedig, ahol nincs tight end.

A 1-technique defensive tackle, azaz a 4-3 nose tackle a center vállához áll fel (over front esetén a gyenge oldalra, under front esetén az erős oldalra). Neki nem feladata két lyukra figyelni, azonban ő is két ember figyelmét igényli a támadófalból jó esetben, ami ahhoz vezet, hogy mindenki más egy-az-egyben van őrzőjével és így kell megnyerni a párharcot. Egy jó 1-technique DT nagyban javítja a futás elleni védelmet, hiszen helyet csinál a többieknek, hogy szereljék a futót, őt pedig nem lehet elmozdítani a helyéről a fal közepén. Prototípus: Linval Joseph, Dan Williams (Terrence Knighton*, Brandon Williams*)

*Knighton és Williams 3-4-es rendszerben 0-technique nose tackle, azonban amikor csapatuk 4 védőfalemberrel áll fel, akkor 1-technique játékosok

A kisebb, gyorsabb játékos a fal közepén a 3-technique defensive tackle – legyen az over vagy under a játék irányától függetlenül -, a guard külső vállánál áll fel és a B lyukat támadja. Általában egy-az-egyben marad egy guarddal és pass rusher tackle-nek is hívhatjuk. 140 kiló körül nyomnak és sokkal jobban támaszkodnak a gyorsaságukra és agilitásukra, mintsem az erejükre, ahogy az eddig taglalt tackle-ök (0- és 1-technique) tették. Elsődleges feladata, hogy a backfieldre jusson és akár a futót, akár az irányítót a földre vigye. Prototípus: Aaron Donald, Geno Atkins, Ndamokung Suh

A 6- és 7-technique defensive endek a rendszer passzsiettetői, akik a tackle-ökön kívül (távolabb a külső válluktól), a tight end (ha nincs, akkor képzeljük oda) belső vállánál, esetleg vele szemben állnak fel. Ők a legkisebbek a védőfal tagjai közül (120-130 kg) annak köszönhetően, hogy nekik nagyon fontos a gyorsaság. Természetesen az erő sem elhanyagolható szempont, azonban fontosabb a robanékonyság. Általában a legatletikusabb DE-k a jobb oldaliak, hogy az ellenfél bal oldali tackle-jével szemben álljanak fel. Szükségesek a hosszú karok, hogy a tackle-öket távol tudják tartani maguktól és meg tudják verni őket. A bal oldali DE-k általában erősebbek, keményebbek, hogy a futást jobban tudják fogni, ami természetesen a másik end feladata is adott esetben, csupán nekik fontosabb a passzsiettetés. Prototípus: Michael Bennett, Khalil Mack

Még pluszban megemlíthetőek a 9-technique defensive endek, akik nagyon messze állnak fel a támadófaltól annak érdekében, hogy a legegyenesebb pályán rohanhassanak az irányító felé. A “wide-9” formációt előszeretettel alkalmazta évekkel ezelőtt az Eagles vagy a Lions, de ők is rájöttek, hogy ez nem használható egy egész meccs folyamán, csak egyértelmű passz-szituációkban. Általában a jobb oldali DE áll fel ilyen helyzetben, a speed rusher, aki a sebességét használja a tackle megveréséhez. Nincs olyan sztárjátékos, aki ezt a technikát alkalmazná többségben, de ilyen stílusú, sebességre építő endként megemlíthető Robert Quinn vagy Cameron Wake.

És akkor jöhetnek a linebackerek, ugyebár ebben a rendszerben 3 ilyet találunk, egyrészt a Sam (Strong side, erős oldali), a Mike (Middle, középső) és a Will (Weak side, gyenge oldali) linebacker.

A Sam linebacker, mivel az erős oldalon helyezkedik, így vezérblokkolókkal is találkozik futásoknál és fedeznie kell a tight endeket passzjátékoknál. Ezáltal elég erősnek kell lennie tehát, hogy elbírjon egy támadófalember blokkjával, azonban elég atletikusnak is ahhoz, hogy tudja tartani a lépést a tight enddel. Ez a szerep nagyon nehéz ebből kifolyólag, így egyre inkább (a legjobbak kivételével) csak 2-down játékossá zsugorodik és harmadik kísérletnél atletikusabb, passz ellen használhatóbb LB lép a pályára. Prototípus: Dont’a Hightower

A Mike linebacker helyezkedik középen, ő a védelem vezére, a linebacker sor legnagyobb tagja és egyébként a legokosabb is a védelemből, nagyon jól kell tudjon látni a pályán. Neki van a legnehezebb dolga, hiszen oldalvonaltól oldalvonalig kell futkosson futójátéknál és meg kell csinálnia a szerelést, de hátra is kell tudnia lépni coverage-be, ezen felül ő hívja és hívja át a játékokat. Prototípus: Luke Kuechly

A Will linebacker a gyenge oldalon helyezkedik és legtöbbször ő a playmaker a védelemben. A gyorsaság fontosabb az erőnél, hiszen úgy van kialakítva a séma, hogy ő szabadon mozoghasson és odaérhessen, “odarepülhessen”, ahol a labda van, ezért kifejezetten fontos a robbanékonyság is. Sokszor strong safetyből is lehet képezni és nagyon fontosak az ösztönök is, hogy jó helyen vágjon át a lyukakon és megállítsa a futást, vagy épp a screen passzokat. Prototípus: Lavonte David

Melyik a jobb?

Erre természetesen nincs jó válasz, hiszen ha valamelyik kifejezetten jobb lenne a másiknál, akkor mindenki azt használná, nem oszlana meg szinte fele-fele arányban az NFL-ben. Így önmagában nem lehet megindokolni egyiket sem, hogy jobb lenne a másiknál, az emberanyaghoz kell igazítani. Ha a játékosok erősségeire épít a rendszer, akkor mindegy, hogy 4-3-nak, vagy 3-4-nek hívjuk, a lényeg, hogy jól működjön.

A támadófalemberek jobban szeretik a 4-3-at, mivel tudják, honnan jön a nyomás, a 4 védőfalembertől (plusz nyilván blitz, de alapesetben ettől a 4-től), míg 3-4-ben a 3 falemberen kívül valahonnan jönni fog még, kérdés, hogy honnan. 3-4-hez viszont talán nehezebb emberanyagot találni, főleg igaz ez a nose tackle pozícióra, ahova különösen nehéz magas szintű játékost előszedni. 3-4 OLB-t is nehezebb találni, hiszen a 4-3 endhez képest több feladatot kell ellátnia, nem csak a passzsiettetés a feladata és 3-4 DE sem egy egyszerű feladat, hiszen két lyukra kell figyelnie egyszerre. A 3-4 viszont sokoldalúbb, a mai passzorientált NFL-hez talán jobban illeszkedik. A legtöbb csapat egyébként sem csak az egyik rendszert használja, hanem vannak felállásaik mindkét fajtából. Ez kifejezetten igaz az átalakulóban lévő csapatoknál, ahol az egyikről váltanak a másikra, ilyen esetekben 1-2 évig sok hibrid védelmet láthatnak a szurkolók. Egy örök igazság van: a játékosokhoz kell alakítani a rendszert és nem fordítva.