A rengeteg győzelemtől a néhány fájdalmas vereségig. A 71 ezer yardtól a rengeteg touchdownon át addig a kevés interceptionig.
Az összes csapatmegbeszéléstől a kemény edzéseken és a videózásokon át a vérig, verítékig, könnyekig.
A Pro Bowloktól az MVP címeken át a két Lombardi trófeáig. Az összes csapattárstól az ellenfeleken át a szurkolókig.
A kék-fehértől a kék-narancsig…
Sheriff,
Ha ennyi volt, akkor én egyetlen dolgot nem feledek el soha.
10. osztály. Lousiana. A te irányító táborodban.
Te ösztönözted azt a zöld pólós srácot.
Te inspiráltál a kemény munkára. A fegyelemre. A tisztelettudásra. Az állandó jegyzetelésre.
Te ösztönöztél, hogy szeressem ezt az egészet. Hogy szeressem a verítéket. Hogy szeressem a könnyeket.
De mindezek előtt…
Te inspiráltál, hogy szeressem a játékot.
Köszönöm, Peyton.
Ha ennyi volt,
Köszönöm.
(Russell Wilson, QB Seattle Seahawks)
Egy észrevétel: a meeting szót nem feltétlenül volt szerencsés lefordítani, hiszen az itt a csapatmegbeszélésekre utal, nem a “találkozásokra”, így kicsit furán hangzik.
Ezt leszámítva jó lett, köszi :-)
jogerő, ott tényleg ezt jelenti. javítva.
Nem semmi. Nagyot nőtt a szememben RW…,pedig törölközőt is teríthetett volna a fejére, vagy zászlókat hajigálhatott volna, de ő inkább maradt egy szimpatikus élsportoló.
Libabőrös lettem, ahogy olvastam. Azért Wilsonról is példát vehetnének páran a ligában.
Ahogy a művelt amerikai mondaná BIG LIKE! :)