Szokás úgy beharangozni a mostani Super Bowlt, mint a legjobb védelem vs a legjobb támadósor. Elsőre persze furcsa lehet, hogy a legjobb támadósor kategóriát nem a Peyton Manning vezette Broncos birtokolja. De ez a valóság, jelenleg nagyon meglepő lenne, ha az offense parádés teljesítményének hála nyernének a Vadlovak. A PFF értékelése szerint idén a denveri offense csak a 22., átlag alatti teljesítménnyel, miközben Panthers magabiztosan első. Ez a posztonkénti összehasonlítás is alátámasztja.
Irányítók
Carolina Panthers: Cam Newton
Denver Broncos: Peyton Manning
A PFF adatai szerint Manning idei teljesítménye a 30. legjobb a 38 értékelt irányító között. Pedig két éve lazán kenterbe vert mindenkit, hatalmas volt közte és az amúgy elit irányítók közötti különbség is. Nem is teljesen 100%-os, a támadófala sem védi meg, karerőssége messze nem az igazi, de a Patriots ellen hozta a kötelezőt és két TD passzával megmutatta, hogy azért még egy utolsó rodeónyi erő van benne. Ugyanakkor ez Cam Newtonhoz képest kevés, bár nem nagyon volt idén olyan irányító, aki felvehette volna a versenyt a Panthers irányítójával.
Maga Manning is azon a véleményen van, hogy a 2015-ös szezon legértékesebb játékosa kérdés nélkül Newton. Az ő hathatós közreműködésével a Panthers viszonylag simán jutott be a döntőbe, a Pro Football Focus szerint a 3. legjobb passzjátéka tanyázik Carolinában. Ráadásul a blitz ellen is rengeteget fejlődött, idén Russell Wilson után a második legjobb volt a ligában 118,7-es passer ratinggel. A földön pedig nincs nála jobb, már most minden idők legtöbb TD-jét futó irányítója. Nem kérdés, hogy az idei Cam Newton Peyton Manning fölött áll.
Futók
Carolina Panthers: Jonathan Stewart, Cam Newton
Denver Broncos: CJ Anderson, Ronnie Hillman
Igazság szerint önmagában az Anderson-Hillman duót többre tartom, mint Jonathan Stewartot. De nem hanyagolható el egyrészt sem a támadófal, másrészt pedig Cam Newton futójátéka. Az ESPN által leszimulált Super Bowl döntőt épp egy Newton TD-vel nyerte meg a Panthers, ami persze nem jelent semmit, de épp a mobilitása miatt az egyik legnagyobb veszélyforrás a ligában. Miatta a Panthersé a pont.
Elkapók
Carolina Panthers: Jerricho Cotchery, Philly Brown, Ted Ginn, Devin Funchess
Denver Broncos: Emmanuel Sanders, Demaryius Thomas, Jordan Norwood
Az egyetlen poszt, ahol a Broncos üti a Pantherst támadó olalon. Bár a PFF a harmadiknak ítélte meg carolinai elkapójátékot (ebben bizonyára Olsen is benne van), szemben a Broncos 22. helyével, kvalitásokat tekintve a Denver a jobb. Emmanuel Sanders a liga egyik legjobb és legbiztosabb kezű elkapója, az évi 5 milliós fizetése messze nem áll egy szinten a teljesítményével. Ellenben az évi 14 milliót kereső Thomasszal, aki idén leginkább elejtett labdákkal tűnik ki, bár abban a kategóriában Tedd Ginn vagy épp Devin Funchess is elitnek számít.
Alapvetően a Panthersben jó iparosok vannak, egyik elkapó sem az az igazi playmaker passzjátékot tekintve (a Cardinals ellen hatalmas elhibázott szerelések közepette szerzett 80 yardos TD nem számít annak), a denveri secondarynek ezt illene hoznia. A másik oldalon Thomastól nem várok sokat, de Sanders szerintem meccsdöntő faktor lehet, Norwood pedig amolyan joker a 3. kísérleteknél.
Tight Endek
Carolina Panthers: Greg Olsen
Denver Broncos: Owen Daniels, Vernon Davis
Olsen az idei szezon talán legjobb TE-je volt, passzjátéknál mindenképp. Amivel Gronkowski több nála, az a blokkolási kvalitásai, labdával a kezében nem akadt idén Olsennél jobb. Az ő semlegesítését kell elsősorban megoldania a denveri védelemnek, Newton legveszélyesebb fegyvere. Ellenben a Broncos TE játéka pocsék. Jó, volt Danielsnek két elkapott TD-je két hete, ami csak eggyel kevesebb, mint az egész alapszakos termése. Vernon Davis pedig – aki szebb éveiben 13-asával kapkodta el a TD-ket San Franciscoban – immáron két éve nem szerzett hatpontost. Jelenleg harmadik a listán a főleg blokkoló Virgil Green mögött. Apropó blokkolás. Owen Daniels elsősorban blokkolási képességei miatt érkezett Denverbe, ami többre predesztinálta az e téren használhatatlan Julius Thomasnál. Csakhogy elég nagy csalódást okozott ezen a téren, különösen futásnál használhatatlan. Persze Olsen pakolgatja csak úgy odébb a védőket, de neki nem is az a fő profilja.
Támadófalak
Carolina Panthers: Michael Oher – Andrew Norwell – Ryan Kalil – Trai Turner – Mike Remmers
Denver Broncos: Ryan Harris – Evan Mathis – Matt Paradis – Louis Vasquez – Michael Schofield
A Panthers támadófala az előzetes várakozásokkal ellentétben nemcsak, hogy nem volt átjáróház, de egyenesen a liga top egységei közé tartozott. A Norwell-Turner duó a liga egyik legjobb guard párosa, előbbi futásban hoz elit szintet és passzvédekezésben kiválót, utóbbi fordítva. A center Kalil is egy jó szezonon van túl, a Szív Bajnoka futásnál pocsék, de Cam Newtonra legalább az esetek többségében vigyáz. Egyedül a jobboldali tackle, Mike Remmers lóg ki lefelé a sorból, Von Miller ellen kemény napja lehet.
A Broncosnál igazából csak a két guard érdemel dicséretet. Mathis a liga legjobb futásblokkoló guardja, de passz ellen nem az igazi, Vasquez pedig posztja egyik legjobbjáról leküzdötte magát a középszerűségbe. Bár az nem biztos, hogy az ő hibája, a két denveri tackle még csak csere szinten sem játszik egész évben, a center Paradis is csak átlagos szintet képvisel. Ég és föld a két egység között a különbség, nem csoda, hogy Manning inkább már halottnak tetteti magát, ahogy a fenti gifen látszik.
Összességében elmondható, hogy nem a Denver támadójátékán fog múlni a mérkőzés. Amit ettől az egységtől elvárhatunk, az egy biztonsági játék, lehetőleg nulla eladott labdával. A Panthers elit védőfala ellen a Broncos támadófala könnyen olyasmit élhet át, mint amit Tom Bradynek kellett az AFC döntőn. Az inkonzisztens futójátékban sem látok sokat, egyedül az elkapók saját kvalitásaira lehet apellálni. Ezzel szemben a Panthers offense szinte hibátlannak tűnik a maga nemében, ha a két támadóegységen múlik, akkor ismét nagy pofont kaphat a Denver Broncos.
Legutóbbi hozzászólások