Megérkezett az NFL Magyarországra: Budapest Wolves – Cowbells Football

Már a szezon első felében eljött a sokak által legjobbnak titulált és legjobban várt meccs, a Budapest Cowbellst fogadta a tavalyi magyar bajnok Budapest Wolves. Hazánkban, ha keresnénk se tudnánk keményebb, pikánsabb és izgalmasabb párosítást találni, de most talán mindkét csapat extra motivációval érkezett. Tavaly a Wolves elütötte riválisát a bajnoki címtől, így égett a bosszúvágy a vendégcsapatban. Külön pikantériája volt a mérkőzésnek, hogy az egykoron Farkas, Czirók Márton ezúttal – az idáig hosszú éveken át kezdő Váry Tamást kiszorítva – a Cowbells kezdő irányítójaként lépett pályára volt csapata ellen. Látható volt a vendégek karmesterén, hogy teljesen fel van tüzelve, és meg akarja mutatni mindenkinek, hogy sokáig helytelenült becsülték alá, és hogy ő az egyik legkiválóbb QB Magyarországon. Ennek megfelelően a Wolves csapatának sem kellett több, rá akartak erősíteni, hogy ők hazánk urai, és a Cowbellsnek és újdonsült kezdő irányítójuknak semmi keresnivalója a Rozsnyai utcai Sporttelepen. Leonidasz007-tel – akivel felesben írtuk a posztot –  kerestem fel jómagam ezt a kiválónak ígérkező mérkőzést, és nem is volt okunk szégyenkezni, nagyon kiélezett és jó színvonalú csatát láthattunk.

1. negyed

Az első negyedet a Cowbells kezdte meg, akik úgy döntöttek, hogy az iszonyatos szélben a rúgást választják, és a második félidőt kezdenék meg a visszahordással. Ez akkor jó döntésnek bizonyult, hiszen a hátszél velük volt, egyből sikerült touchbackre rúgni a disznóbőrt. A hazaiaknál Bencsics Márk (#3) vezette hadba a támadókat, akik kicsit rozsdásan kezdtek, melyet az elkövetett szabálytalanságok is csak súlyosbítottak. Második és 29-nél egy gyönyörű védekezés után sikerül a labdát kiütni Bencsics kezéből, melyet végül a 94-es számú Alex Tibbles (akiről még sokat fogunk olvasni) szedett össze nagyon jó mezőnypozícióban.

Jöhetett is Czirók Márton(#4) és a Cowbells, akik egyből egy first downnal sokkolták a hazaiakat. Nem sokkal később jött az újabb hidegzuhany, a 88-as számú Nagy Ádám (TE/WR) szedte le gyönyörűen a labdát a célterületen, ezzel megszerezve a vezetést a vendégeknek. A Cowbells szurkolóknak sem kellett több, egyből elkezdték skandálni a „Czrirók Marci a legnagyobb király” rigmust, ezzel felpaprikázva a Farkasok táborát.

forrás: Czirók Márton Facebook oldala

A kirúgás után jöhetett a Wolves, akik már sokkal jobban muzsikáltak, mint az első támadássorozatban. Bencsics leginkább csak a biztosra ment, rövid elkapások után főként a fiatalabbik Elek fivért, Dávidot (#9) kereste labdáival, aki nagyon szépen mozgott az elkapások után is, fontos yardokat szerezve. A labdát azonban nem sikerült messzire eljuttatni, puntolniuk kellett a nagyon erős szembeszélben. Jöhetett újra a Cowbells.

A meccs ezen részében a védők uralták a pályát, aminek egy Bells 3&out lett a következménye. Nem vállalták a trükkös játékot, és a puntra mentek rá ők is. A snap azonban rossz volt, elszállt a labda Szentirmai Zoltán (#18) feje fölött, amit az ellenfél tudott összekaparni a zárkózást jelentő hatpontosért. Az extra azonban kimaradt, és úgy véltük akkor, hogy ez később döntő lehet. A negyed további pontszerzést nem tartogatott, labdabirtoklás-váltások történtek, ahol leginkább újra a védelmek kerekedtek felül a támadókon.

2. negyed

A második negyed aztán ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Az első játék során, amikor a Wolvesnak puntolnia kellett, a Cowbells játékosai roughing the kicker büntetést szedtek össze, ezzel a Farkasok mégis folytathatták a támadást. Igaz végül rosszabbul jártak, mintha puntoltak volna. A labdát ugyanis ismét elhagyták, amit Alex Tibbles immár másodszor szedett össze. A pontszerzés azonban a vendégeknek se jött össze, ugyanis két rövid játék után a Farkasok védelme is megemberelte magát és egy csaknem 15 yardos sacket jegyzett Czirók Mártonon. A Wolves támadás Aaron Osbourne futásaival indult, de aztán egy hosszú passz lett incomplete, így a vendégek jöhettek. Egy nagy visszahordás és egy unsportsmanlike büntetés után a Cowbells már a másik térfélen volt. Cseperkáló Péter (#49) futása után pedig Czirók találta meg Kiss Róbertet (#23) a célterületen, de a játékot a bírók visszafújták egy szokatlan illegal receiver downfield büntetés miatt.

A Farkasok védelme ezt a zavart ki is használta és ismét egy 15 yardos sacket hajtott végre, így a mezőnygól is elúszott. Bencsicséknek továbbra sem osztottak lapot, így jöhetett a punt, amit a Cowbells speciális egysége blokkolt, a lecsorgó labdát pedig Alex Tibbles húzta be a Wolves 10 yardosán belül. Az amerikai pillanatai azonban nem értek véget. Hatodik falembernek fent maradt a támadóknál és két futás következett, melynél nagyszerűen dolgozott együtt az offensive line-nal. A labda a célterületen kötött ki a Cowbells 14-6-ra húzott el. A negyedet végül egy Bencsics interception zárt le, melyet Patrick Ogunji (#21) húzott le.

3. negyed

A jó védelmi játék és a hibák a második félidőre is megmaradtak, ráadásul mindkét részről. A játékrészt a Cowbells kezdte, de nem tudott semmit kezdeni a lehetőséggel, egyből egy three and outtal kezdtek, amit a Wolves lemásolt, és az ő támadóikat is leparancsolta a Bells védelem. Jött a – már szinte megszokott – hiba, újabb rontott snap a punt előtt, amit a Wolves puntere, Majoros Csaba (#88) csak korrigálni tudott, és ráfeküdt a labdára. Jöhetett újra a vendég offense.

Czirók, aki lábon is jól mozgott, nagy lendülettel kezdett, szép first downt futott a drive elején. Ezután következtek a vendégoldal hibái, előbb rontott labdafeladás, majd egy buta false start. Ezt tetézte a Farkasok kőkemény és gyönyörű védekezése, és sikerült a jó pozícióból (ellenfél 20 yardosa) kiinduló Cowbellst field goalra kényszeríteni. A mérkőzés első és egyetlen 3 pontos rúgása mellé ment, így maradt a 14-6-os állás.

A Farkasok visszatámadásánál, főleg a légiós Osbourne (#6) kapta a labdást futásoknál, de egyből egy -3 yardos labdacipeléssel indított. Végig jól látszott, hogy a Bells védőfal egésze, de főleg a belső fele nagyon jól teljesített, csak a szélen lehetett futásoknál yardokat kicsikarni ellenük. Ennek megfelelően, sikerült újfent megállítani a Wolves offense-t, akik trükkös játékhoz nyúltak a first down eléréséhez. 4. szituációnál jól sikerült a passz, viszont Udvardiék visszafújták, mert olyan falember kapta a passzt, aki nem volt megjelölve elkapóként, így ez egy turnover on downsnak minősült, visszakapta a támadás jogát a vendég alakultat.

Az egész negyedre igaz volt, hogy a két defense uralta a játékot és határozta meg annak képét, nem volt ez másképp ebben a drive-ban sem. Egy offside hibától eltekintve nem hagyták levegőhöz jutni Czirókékat, akik újból puntra kényszerültek. Érkezett a trükkös játék ezen az oldalon is, de nem jött be, és ezzel véget is ért a pontokban szegény, de izgalmakban annál inkább gazdag 3. negyed, következhetett a minden eldöntő utolsó felvonás.

4. negyed

Az utolsó negyedre aztán kicsit elfáradtak a csapatok, valamint a védelmek még jobban kontrolljuk alatt tartották a történéseket. A negyed közepéig rengeteg three and out volt, az egyik oldalon az Elek fivérek, a másik oldalon pedig Nagy Ádám vétette észre magát egy-egy szép elkapással, de jelentős előrehaladás nem történt. A nagy csendet ezúttal is Alex Tibbles törte meg, aki Bencsics egyik screen passzába ütött bele, a felperdülő labdát pedig Magyar Ádám (#52) kaparintotta meg és nyargalt egészen a célterületig. Az extra pont jó volt, 21-6, a találkozó eldőlni látszott. A Wolves ekkor a találkozó legösszeszedettebb drive-ját kezdte meg, azonban mindezt olyan lassú tempóban, mintha már ők maguk is lemondtak volna a győzelemről. Néhány futás után aztán Bencsics a félpályáról eresztett el egy hosszú passzt, amit Elek Ádám kapott el és egészen az egy yardosig meg se tudták állítani. Ráadásul itt is csak egy horse collar tackle keretében ráncigálták földre, mely miatt fél yardról jöhetek a Farkasok. Az egyértelmű futás helyett ismét egy Bencsics-Elek Ádám (#89) játék következett, ezzel ismét egy labdabirtokláson belül volt a két csapat (21-13), de már csak 1:44 volt vissza. Természetesen onside kick kellett a Wolvesnek, de a nézők többsége érezte hogy van még fordulat a mérkőzésben. És volt is. Egy NFL szinten is jónak számító onside kick következett, amit össze is szedett a rúgó csapat, így az esély meg lett teremtve az egyenlítésre. Az első játék során azonban Bencsics rögtön egy csúnya interceptiont dobott, így másodjára is már a győzelmet ünnepelhették a Cowbells nézői. Mint kiderült, ismét túl korán. A Wolvesnak 1 időkérése volt, az órán pedig már 1:40 se, a három egyértelmű térdelés helyett azonban érthetetlen módon két futójáték és egy rossz passzkísérlet következett, negyedikre pedig a fent maradt offense-ben maga Czirók rúgta el a labdát, ami bepattogott az end zone-ba. Bencsicsék a mérkőzés folyamán kaptak egy utolsó utáni esélyt. Igaz az órán körülbelül 20 másodperc volt hátra, de megpróbálták. A csoda azonban nem sikerült, így 21-13 arányban a Cowbells nyerte a mérkőzést, őrizte meg veretlenségét és vágott vissza a tavalyiért.

Érdekességek és tanulságok

Az előző évekhez képest a védelmek jelentős javuláson mentek keresztül, egyértelműen kontroll alatt tartották a támadásokat. A védőfalak folyamatosan terrorizálták az irányítókat, az elkapók nehezen tudtak elszakadni, a safetyk pedig jól értek ki a nehéz labdákra is. Összegezve a magyar bajnokságban végre nem csak szép elkapásoknak és nagyszerű offense-eknek lehet örülni, hanem csodálatos védelmi playeknek is. A találkozó egyértelmű MVP-je a Cowbells védőfalából Alex Tibbles volt, aki három(!) összeszedett fumble-je mellé egy interceptiont érő leütött passzt és folyamatos nyomást produkált.

A játékok intenzitása, a playek sokszínűsége és a játékosok mozgáskoordinációja rengeteget fejlődött. A mérkőzés során mindkét csapat megvillantotta playbookjuk változatosságát. Rengeteg screen játékot, irányítófutást és néhány shovel passzt is láthattak a nézők. Néhány visszahordás, futás és elkapás során már-már NFL szintű mozgást véltem felfedezni a játékosoknál.

A mérkőzés ugyan sok hibával tarkított volt, de ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy mindkét fél érezte, hogy ez a találkozó nagy valószínűséggel megismétlődik a magyar bajnoki döntőben is. Mindkét félen érezhető volt, hogy nagyon fel van készülve a másik erősségeiből és gyengeségeiből, nem volt ritka, hogy playenként cserélték a játékosokat az edzők, egy-egy kedvező matchupot kiszúrva.

Végül érdemes említést tenni a nézőkről és a körítésről is. A játékot Buday Zoltán, a Pro Football Focus szakírója közvetítette és mindezt nagyszerűen tette. Igyekezett mindig tisztázni mi történt a pályán, ugyanis több nem egyértelmű játékot is láthattak a nézők. A bírók, élükön Udvardi Gyulával szintén remekül látták el a feladatukat, pedig nem volt egy könnyű mérkőzés. A szokásosnál több volt a szabálytalanság és néhány egészen szokatlan büntetést is ki kellett osztani. Az edzők egészen profi módon koordinálták játékosaikat és minden igyekeztek meglepni az ellenfelet, ennek megfelelően több fake puntot is láthattunk például. Akik a legnagyobb dicséretet érdemlik, azok mégis a nézők. Már a mérkőzés előtt sejtettük, hogy nagy tömeg várható, ezért 1 órával korábban érkeztünk, de a lelátó nagy része már addigra is megtelt (igaz nem a legnagyobb kapacitású volt az ülőhelyek száma). A mérkőzés kezdetére azonban teljesen elfogytak az állóhelyek is.

Mindkét csapat törzsszurkolói végigszurkolták a mérkőzést, ahol a rigmusok, az elégedettség és az elégedetlenség hangjai váltották egymást. Összességében egy kiváló színvonalú, ám sok hibával tarkított a végletekig kiélezett mérkőzés volt, mely helyenként már-már a Nyugat színvolát idézte.