Mindent vagy semmit: erről szól az NFL

Az NFL egyetlen egy dologról szól. A Super Bowl-győzelemről. Vagy mindent megnyersz és minden a tiéd lesz, vagy semmit és keserű szájízzel mehetsz haza a nagyon hosszú holtszezon idejére. Az All or Nothing sorozat kiválóan mutatta be az Arizona Cardinals egész szezonját és én csak egy dolgot kívánhatok ezzel kapcsolatban: még több ilyet!

Magyar idő szerint péntek reggel került nyilvánosság elé az NFL Films és az Amazon által készített All or Nothing című sorozat, amiben az Arizona Cardinals 2015/2016-os szezonját követhettük végig. Az év során 1000 órányi anyagot vett fel a stáb, ebből sikerült nyolc darab, egyenként 45-55 perces részt, összesen 442 perces sorozatot összerakni a számunkra és meg kell mondjam, remekül sikerült ez nekik.

A Hard Knocks felturbózott változataként is kezelhetjük az All or Nothing-ot, szerintem bőven túlszárnyalta az HBO edzőtáborokat bemutató szériáját. Nem volt túldramatizálva, nem egy-egy kis játékos köré volt felépítve, akik vagy megélik az utolsó keretszűkítést vagy nem, hanem főleg a csapat vezérei köré, legyen szó edzőről, front office tagról, de leginkább a játékosokról. Bruce Arians főedző egyébként is csak úgy ment bele az egész projektbe, ha nem lesz nagyon valóságshow-szagú a sorozat és a készítők tartották magukat ehhez, véleményem szerint ez nagyban emelte a műsor élvezeti értékét és színvonalát is.

Így is remek storyline-okat követhettünk figyelemmel. Rögtön az első részben kiderül, hogy a 2015-ös drafton éppen lemaradtak kiszemeltjükről, Ameer Abdullahról, a Lions az orruk elől húzta ki, pedig már telefonon beszéltek is vele előtte. Persze utólag mi tudjuk, hogy mennyire jól jártak azzal, hogy inkább David Johnsont választották futó posztra. A szezon közben Bruce Arians visszatérése korábbi edzősködésének helyszínére, Pittsburghbe vagy Carson Palmer játéka volt csapata, a Bengals ellen hozott érdekes szálat a sorozatba. A veteránok, Chris Johnson, Cory Redding, Red Bryant és Dwight Freeney csapatba építése is jó sztori volt, főleg Freeney-é, akitől Keim megkérdezte mikor leigazolták, hogy hozza-e majd a spin move-jait. A válasz egyszerű volt: “persze, benne van a DNS-emben”.

Egyik kedvenc szálam David Johnsoné volt, végig követhettük az újonc futó első évét, hogyan vált harmadik számú futóból kezdővé és a franchise nagy reménységévé, akár leendőbeli arcává is. Bruce Arians egyébként már az első hét után megmondta, hogy Hálaadásra már bellcow back lehet belőle, és valóban ez történt, remekül szerepelt a fiatal futó, akinek gyönyörű menyasszonya is egész sokat szerepel a sorozatban.

A leginkább szívszorító rész kétségkívül Tyrann Mathieu sérülése volt. Elképesztő vezére a Cardinalsnak és egy már rég megnyert meccsen egy szerencsétlen mozdulatba sérült bele és hagyhatta ki a szezon végét. Nem csak Mathieu érzékenyült el, hanem Carson Palmer és Bruce Arians is az eset után. Előbbi tudja milyen ez, átélte már. Utóbbi pedig nagyon közel került a fiatal defensive backhez, tud vele azonosulni, hiszen Arianst középsuliból vágták ki, Mathieu-t pedig az egyetemről és a “mindenki érdemel egy második esélyt” elv alapján rendkívül közel kerültek egymáshoz az eddigi két év alatt, ritkán látunk ilyet edző és játékos között.

Nekem a vezérek jelenléte és az ő megnyilvánulásaik tetszettek talán a legjobban. Patrick Peterson például összehívott egy “players only” megbeszélést egy gyenge meccs után, az egész védelem együtt nézte vissza az előző meccset és készült a következő ellenfélből a szabadnapjukon. Peterson mellett Calais Campbell, Dwight Freeney és Tyrann Mathieu voltak a védelem vezérei, utóbbi sérülése után is végig a csapattal volt és motivációs beszédeket tartott, a vicces beszédstílusa mellett nagyon jó volt ezt is nézni. Érdekes volt megfigyelni, kik tudják felvállalni ezt a szerepet és kik nem. Kik tudnak kiállni a csapat elé, buzdítani őket és ha kell, kicsit megdorgálni a gyenge szereplések után.

Michael Bidwill, Steve Keim és Bruce Arians

Külön érdekes volt, hogy valamilyen szinten Steve Keim, a general manager életébe, munkásságába is bepillanthattunk, illetve Michael Bidwill, az elnök is sokat szerepel a sorozatban, habár az igazi munkájáról sok snittet nem láthatunk. Persze a GM munkájának is csak töredéke került a vászonra, de néhány aspektusát megfigyelhettük. Leginkább természetesen a főedző, Bruce Arians került előtérbe. Folyamatosan káromkodik, volt olyan állásinterjúja korábban, ahol egy háromszavas mondatban csak a “fuck” szó és annak ragozásai szerepeltek. De ezen kívül egy elképesztő embert ismerhettünk meg benne és egy parádés stratégát. Vakmerőségét és kockázatvállalását remekül mutatja az egyik hétről 3rd&20 szituációban ez a mondat: “Blitz that mutherf*cker”, illetve hogy amikor a rájátszásban Aaron Rodgers hail maryre készült, nem állt be biztonságosan a célterületre, hanem ráeresztette a védelmét, hogy megpróbálják sackelni.

A Packers elleni rájátszás-mérkőzés egyébként is nagyon jól össze lett rakva az NFL Films és az Amazon által. Igazából tudtam mi fog történni, hiszen láttam januárban, mégis úgy tárták elém, mintha most látnám először. A hosszabbítás két Fitzgerald-elkapásánál olyan zenével sikerült az érzékeimet felfokozni és kitágítani, hogy az valami elképesztő élményt nyújtott számomra. A főcsoportdöntőben elszenvedett vereség után pedig együtt szomorkodtam a cardinalsosokkal, pedig januárban még a győztes Panthersnek szurkoltam a mérkőzésen.

Mindent vagy semmit. Erről szól az NFL. A Cardinalsnak a 2015-ös idényben a semmi jutott, de jövőre ismét nekiveselkednek, hogy meghódítsák a Lombardi trófeát és mindenki emlékezzen a neveikre az örökkévalóságig. Az All or Nothing után, a játékosok szemszögét is közelebbről látva szerintem kicsit átértékeli az ember a szezon folyamát, hiszen a rengeteg elemzés ellenére sokszor csak azon dől el a meccs, hogy éppen milyenek voltak az edzések a héten. Az Amazonnál nagyot húztak a sorozattal, a legtöbb NFL-rajongónak a holtszezonban hatalmas felüdülést jelent visszanézni egy teljesen más szemszögből egy adott csapat idényét, a rivális HBO-nak pedig fel kell kötnie a gatyát a Hard Knocks kapcsán, ha le akarják pipálni az All or Nothingot. A sorozat szerintem megnöveli majd a Cardinals népszerűségét is, én óhatatlanul is elkezdtem nekik szurkolni.