MEGATRON!

Calvin „Megatron” Johnson különleges, egyedi, akihez hasonló fizikális szörnyeteg talán soha nem lépett pályára elkapó poszton. Hiába van tele a liga olyan elit elkapókkal, mint Julio Jones, Antonio Brown vagy Dez Bryant, egyikük sincs még csak köszönőviszonyban sem azzal a brutális és szinte felfoghatatlan dominanciával, amit Megatron képviselt legjobb éveiben. Őt Jerry Rice-okkal, Terell Owensekkel vagy Randy Mossokkal lehet egy lapot említeni. Nem azért, mert tudta azt, mint a legendás elődei, hanem mert olyasmikre volt képes, amikre ők nem.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A szelíd oroszlán

Azt szokták mondani, minden zseninek van valami fékje, őrültsége, ami által kibontakozik a tehetség. Megatronnak azonban nem volt semmi bogara, egy végtelenül kedves, szimpatikus, szerény emberről van szó. A Georgia Műszaki Egyetemen is, mint az ország egyik legnagyobb egyetemi sztárja, egy luxus öröklakás megépítése helyett inkább egy bolíviai napenergiás latrina megépíttetésében segített nyári projektként, ezzel is megpróbálva segíteni a kevésbé szerencséseknek.

A pályán és karrierje során is visszaköszönt ez a mentalitás: soha életében nem lépett véletlenül rá más bokájára a hidegben, nem inzultálta az ellenfél játékosait, nem verekedett össze a saját csapattársával, nem veszekedett a bíróval, nem vezetett ittasan, nem drogozott, tök mindegy, mekkora sztár is volt. Ennek ellenére, vagy még inkább épp ezért, mindenki tisztelte. Meg hát az sem volt hátrány, hogy játék közben legtöbbször köpni-nyelni nem tudtak mellette az ellenfél védői.

Tökéletes elkapó 2016: Brown+OBJ+Marshall+Fitzgerald stb; tökéletes elkapó 2010-2015: Calvin Johnson

Calvin Johnson 2007-ben jelentkezett az NFL draftra, mint top5-ös prospect. Annyira el voltak tőle ájulva, hogy igazából senki sem számított rá, hogy az elkapó különösebben megerőlteti magát. Sőt, maga Johnson is azt mondta, hogy majd pro dayén megmutatja, mit is tud. Azonban a combine során meggondolta magát, kölcsön kért egy cipőt egy James Pinkney nevű irányítótól, majd futott egy 4,35 másodperces 40 yardos időt. Ekkor konkrétan mindenki összeszarta magát.

Jobb oldalt Megatron, a bal oldalt a szintén nem kis darab AJ Green. Egy ekkora test szántotta fel a futópályát.

Tudni kell, hogy Johnson 110 kilogramm és 1,96 méter, a 110 kilós és majd két méteres állatok pedig nem szoktak 4,35-ös időket futni. Példának okáért a Johnsonnál 28 kilóval és 18 centivel alacsonyabb Antonio Brown csak 4,48-as időt futott, a 191 centis és 100 kilós Julio Jones pedig 4,39-es időt repesztett. Arról nem is beszélve szeltében-hosszában kenterbe verte az egész bagázst gyakorlatilag minden releváns atlétikai felmérőn. Ezeket a fizikai paramétereket sem Jerry Rice, sem Terrell Owens, sem Randy Moss nem közelítette meg. Johnson egyszerűen egy más dimenziója volt az elkapóknak (ami nem jelent jobbat, csak más, szintén jót). Ahogy egyszer Darrelle Revis, az utóbbi évek legjobb cornere mondta:

„Valahogy így nézhet ki a tökéletes elkapó. Olyan, mintha a Madden játékban minden képességet kimaxoltak volna 99-esre: erő, sebesség, minden. Egy robosztus elkapó, aki tud futni, elkapni, blokkolni, mindent, amit csak akarsz”.

Ráadásul a mentalitása is kifogástalan volt. A combine-on meg is jegyezték neki, hogy annyira atletikus, mintha Randy Mosst és Tarrelle Owenst keresztezték volna. Ő viszont magát inkább a Colts legenda, Marvin Harrisonhoz hasonlította, elsősorban annak szorgalma és alázata miatt, és korábbi mestere, Jim Schwartz sem volt ezzel másképp:

“Soha nem láttam még annyira domináns játékost, mint ő. A munkamorálja kifogástalan volt és inspiráló volt nézni. Annak ellenére, hogy ő volt az egyik legjobb játékos a ligában, minden nap úgy jött edzeni, mintha a keretben maradásért küzdene. Soha nem felejtem el, amikor kezet fogtunk, miután megdöntötte Jerry Rice rekodrját.”

MEGATRON!

A combine eredményei után nem volt kérdés, hogy a Lions behúzza őt 2007-ben a második pickkel (az 1/1-es a bust JaMarcus Russell volt). Az első évében ugyan nem robbantott bankot 756 yarddal és 4 TD-vel, de azért sikerült egy 3-13-as csapatból 7-9-est csinálni. Ám ez rövid életű kis fellángolásnak számított, a következő idényben a csapat annak ellenére produkált egy borzalmasan siralmas 0-16-ot, hogy Megatron irányító, meg úgy minden vállalható dolog nélkül 1200 yardot és 12 TD-t termelt. Pedig lelke rajta, sem ez, sem pedig az évekig tartó detroiti szenvedés nem rajta múlott.

Megatront karrierje kilenc szezonja során hatszor választották Pro Bowlba (2010-2015), háromszor volt első csapatos All Pro (2011-2013), egyszer pedig második csapatos. Kétszer vezette a ligát elkapásokban, egyszer TD-kben, neki kellett a legkevesebb meccs a 10 000 elkapott yardhoz és ő az, aki képes volt megdönteni egy Jerry Rice rekordot. Jelenleg ugyanis az övé az egy szezonon belül elkapott legtöbb yard 1 964-gyel. 2010 és 2013 között, karrierje csúcsán ráadásul 6 257 yardot és 45 TD-t szerzett, ami szinte bármelyik legendás elkapó legjobb éveivel meccselhető (talán Rice-t kivéve, de ő még a legendák között is külön kategória). Ugyanakkor nem csak a számok miatt adták neki a csapattársak a Megatron nevet, hanem, mert ilyeneket csinált:

– Megatron vs. teljes Bengals secondary:

– Aqib Talib alán már a pick-six utáni ünneplésen gondolkodott

– Staffordnak nem volt rossz dolga

– Mit neki triple coverage, vagy úgy bármi?

– Illetve neki köszönhetjük, hogy most már fogalmunk sincs róla, mi az elkapás:

A Hall of Famer cornerback, Lem Barney meg is jegyezte, hogy Megatronon nem lehet csak simán emberezni, hanem konkrétan rá kell mászni, tapadni, mint a pióca: “Ha befelé megy, akkor mennék utána befelé én is. Ha kívül próbálkozik, akkor mennék ki a szélre utána. Ha hot dog árushoz szalad, én adnám neki a mustárt. ”

Neki sem volt szerencséje a Lionsszal

Karrierje, kvalitásai és dominanciája alapján Megatron egyértelműen Hall of Fame kaliber, ugyanakkor ő rendelkezik az NFL történetének legtöbb elkapott TD-jével és yardjával úgy, hogy soha nem nyert playoff meccset. Hiába volt tehetséges a csapat, valami mindig hiányzott, kilenc év alatt csak kétszer volt pozitív mérlegű vele a Lions. Visszavonulása után el is mondta, hogy könnyebb volt meghozni a döntést így, hogy a csapat nem volt bajnokesélyes. A Lions sikertelensége ugyanakkor rányomja a bélyegét Megatron karrierjének megítélésére is, annak ellenére, hogy sokáig az egyetlen pozitívuma volt az egész franchise-nak. Annak idején egyébként a legendás és mára Hall of Famer Lions futó, Barry Sanders szintén idő előtt akasztotta szögre a sisakját, mert ő sem bírta elviselni a folyamatos vereségeket.

Azonban nem csak a sikertelenség késztette arra, hogy több tízmillió dollárról és még jó pár remek évről lemondjon. Akárhogy is nézzük, Johnson egy hatalmas testű játékos, az a plusz tíz kiló pedig – amivel többet Julio Joneséknál – pedig baromi sokat számít, ha épp zuhansz egy elkapás után. A rengeteg esés, ütés a darálóban elképesztő mértékben leamortizálta fizikailag: törött bordák, kificamodott ACL és comb, három törött ujj, részlegesen szakadt PCL (hátulsó keresztszalag), bokasérülések, kificamodott ujjak, miegymás. A fájdalom a játék velejárója, ő pedig már nem bírta sem ezt, sem azt a mérhetetlen mennyiségű gyógyszert, amit a játékosok kapnak.

“Ha megsérültél, fájdalomcsillapítót kaptál. Semmiség volt. Ha Vicodin kellett, csak elkiáltottad magad, hogy “fáj a bokám, szükségem van fájdalomcsillapítóra, nélküle nem tudok játszani”, és már meg is kaptad. Úgy osztogatták, mint a cukorkát”.

Szép búcsú

Végül Megatron úgy döntött, hogy ennyi elég volt, visszavonul. A dolog állítólag a közeli hozzátartozókat egyáltalán nem lepte meg. Matt Stafford például csak annyit mondott neki, hogy “Ha te boldog vagy így, akkor én is boldog vagyok“. A Lions edzője, Jim Caldwell szerint Johnson helyesen döntött, ugyanis “azt tette, amiről úgy gondolta, hogy a legjobb neki, és csak ez számít“. Senki sem próbálta meggyőzni, hogy gondolja meg magát, mindenki tiszteletben tartotta a döntését. Megatron pedig tiszteletben tartotta a Lionst és rendhagyó módon, önszántából visszafizette az előre megkapott garantált pénzének egy részét. Úgy vonult vissza, hogy minden releváns franchise rekordot ő tartott, illetve jó pár NFL rekord is jutott neki. Szépen, tisztességgel köszönt el és intett búcsút a Lionsnak és a futballnak:

“Rengeteg ima, gondolkodás és a szeretteimmel való beszélgetés után úgy döntöttem, hogy elköszönök mind a Lionstől, mind pedig a játéktól. Ez nem volt könnyű vagy egyszerű döntés, de elégedett vagyok vele. Annyi embernek tartozok hálával mindazért, amit karrierem során értem tett, hogy félő, kihagynék valakit. Ezért csak annyit mondok: köszönöm nektek. Különösképp a szurkolóknak  tartozok hálával a szenvedélyes támogatásért, amit az évek során kaptam és sajnálom, hogy nem voltam képes arra, hogy bajnoki győzelemhez segítsem őket. De hiszek abban, hogy az új vezetőséggel fényes lesz a Lions jövője, és biztos vagyok benne, hogy a rajongók megkapják a megérdemelt bajnoki sikert.”

[/ppp_patron_only]