Visszavonult sorozatunk következő játékosa egy pocsék rapper, ellenben kiváló linebacker, aki rosszkor volt rossz helyen. Először Patrick Willis, majd Luke Kuechly árnyékában volt kénytelen játszani, amitől könnyen elfelejthették, mennyire jó játékos is volt ő abban a 9 évben, amíg játszott. Következzen az ember, akire ha azt mondjuk szerelő, nem az autó vagy a mosógép előtag jut az eszünkbe, aki terrorba tartotta az ellenfél játékosait. Ő Jon Beason.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Big Beast
A fiatal középső linebacker már egyetemi éveiben is a rengeteg tackle-jével tűnt ki a mezőnyből, 38 egyetemi mérkőzése során összesen 187 tackle-t pakolt fel a pályára. Eleinte fullbacknek alkalmazták a Miami Hurricanesnél, ám szerencsére hamar rájöttek Floridában, hogy ennek a srácnak a védelem közepén a helye, mert egy igazi szörnyeteg a pályán…
… és a pályán kívül is. Ha Miami Hurricanes, akkor sok embernek az “elhíresült” rapbanda, a 7th Floor Crew jut az eszébe, amit néhány játékos alkotott, akik a Mahoney Kollégium 7. szintjén laktak. A banda az alábbi előadókból állt: G-Reg, Hollaman, T-Good, Marvelous, Big Nick, Lil’ Newt, Dub C, T-Buck és Big Beast. Ismertebb nevükön Greg Olsen, Brandon Meriwather, Tavares Gooden, GoMarvelous (producer), Nick Nucci, Darnell Jenkins, Willie Cooper, Tavarous Bain és Jon Beason, akik a saját szexuális életükről rappeltek, bár óriási meglepetésre nem futottak be nagy karriert.
Autószerelő? Mosógépszerelő? Ugyan!
Az NFL csapatok is felfigyeltek tehetségére, ékes példa volt erre, hogy a 2007-es játékosbörzén az első körben kelt el, a 25. választási jogot birtokló Carolina Panthers draftolta. Nem kezdődött rosszul profi pályafutása, újonc szezonjában második lett a Defensive Rookie of the Year szavazáson, 2008 és 2010 között folyamatos tagja volt a Pro Bowl keretnek, 2008-ban első, 2009-ben második csapatos All Pronak vallhatta magát.
Rookie szerződésének legrosszabb(!) szezonjában is 121(!) combined tackle fűződött a nevéhez, nem hiába kapta a “Szörnyeteg” becenevet. Ám csak azért lett ilyen “rossz” adata, mert Thomas Davist kellett egy ideig pótolnia mint passzsiettető. Érdekesség, hogy a Pro Bowlra mint OLB hívták be ennek a szezonnak a végén. Karrierje során egyébként 705 tackle-t jegyzett az NFL-ben.
2011-ben meg is lett ennek a jutalma, a Panthers ugyanis az NFL történelmének legjobban fizetett középső linebackerjévé tette, akkor 5 év, 50 millió dolláros szerződés 25 millió dolláros garantált tartalommal elég volt ehhez.
Örök nemezisek
A 2007-es draft ILB poszton igen erős volt, Beason mellett Paul Posluszny, Lawrence Timmons vagy David Harris is ebben az évben vált profivá. Illetve volt még egy valaki, aki a korszak legjobb belső linebackerének számított, és aki mindig Beason előtt járt egy lépéssel. Ő pedig nem más volt, mint Patrick Willis.
Az örök rivális és a trónkövetelő
A két 52-es “rivalizálása” már a rookie szezonjukban megkezdődött, hiszen kettejüket jelölték az év védőújonca címre, amit elsöprő fölénnyel, 48-2 arányban Willis nyert. Willis 2007 és 2013 között volt Pro Bowl kerettag, Beason csak 2008 és 2010 között. Willis ötszörös All Pro, Beason csak egyszeres, igaz, 2008-ban sikerült Willis előtt bekerülni az első csapatos választottakhoz. Beason azonban 2011-ben megsérült, így csak az első meccsen tudott pályára lépni, a következő offseasonben meg újabb riválist kapott, ezúttal a saját csapatába.
A 2012-es draft első körében a Panthers Luke Kuechlyt választotta a 9. pick birtokában, és már a draft pillanatában nyilvánvaló volt, hogy ő bizony kezdő lesz középen, így Beason WILL linebacker lett, a Párducoknál meg összeállt egy félelmetes hármas. Mivel Kuechly az év újonc védője lett a 2012-es szezonban, Beasonnak esélye sem volt visszakerülni a régi helyére, ráadásul új posztjáról is kitúrták, ezzel két kezdőként lejátszott meccs után csak rotációs játékosnak számított a 2013-as szezonban.
New York-i búcsú
2013 októberében a korábban legjobban fizetett középső linebackerről mindössze egy 7. körö pickért cserébe lemondott a Panthers, Beason pedig utazhatott New Yorkba új csapatához, a Giantshez. Remekül sikerült a bemutatkozó éve, 12 meccsen játszott, és a 0-4-es katasztrofális kezdést Beasonnal sikerült kozmetikázni. A szezon végén megállapodtak egy új szerződésben, ami három évre szólt. Ám ahogy a Panthersnél, úgy itt sem hozott szerencsét az új szerződése, és ezúttal is megsérült az aláírás utáni hónapokban, amiből már nem volt számára visszaút a kezdőbe. Folyamatos sérülésekkel küszködött, az utolsó térdműtéte után eldöntötte, hogy ennek nincs már értelme, ezért 2016. február 10-én bejelentette visszavonulását.
“Mindig a lehető legtöbbet próbáltam nyújtani, folyamatosan égett bennem a versenyszellem. Mindig csak a pályán akartam lenni és a legmagasabb szinten játszani, egy ideig képes is voltam rá. Egy dolgot kívántam az élettől, ami sajnos nem jött össze: Super Bowlt akartam nyerni a Panthersszel.”
[/ppp_patron_only]
