Tíz év után akasztotta szögre csukáját Greg Jennings is, aki csak azért nem lehet a Visszavonult Hetek legjobb elkapója, mert egy olyan legenda is idén vonult vissza, akire sokáig emlékezni fogunk. Ez a portré azonban nem Megatronról szól, hanem arról a kiváló receiverről, aki egyaránt szerzett touchdownt Favre és Rodgers átadásából is.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Hiába volt a Vikings és a Dolphins játékosa is, mindig is Packerként fog emlékezni rá az NFL világa, hiszen a Wisconsinban eltöltött hét éve alatt szerzett magának hírnevet, annak ellenére, hogy sosem akart a hűvös Green Bay-ben játszani. A michigani Kalamazoo városában látta meg a napvilágot, itt is végezte középiskolai tanulmányait és szintén a kalamazoo-i székhelyű Western Michigan Egyetemre iratkozott be és játszott futballt. Gyakorlatilag az egész életét az USA egyik leghidegebb államában élte le, így sosem vágyott arra, hogy Wisconsinba helyezze át székhelyét, mindig is egy délebbi, naposabb vidéken szeretett volna élni, de ember tervez, Isten végez.
Nem akarok Green Bay-be menni!
Focista karrierje korán, a középiskola elején elkezdődött már, a Kalamazoo Central High School legjobb játékosa volt, szinte minden meccsét végigjátszott, mert egyszerre volt elkapó, futó, outside linebacker és defensive back. Mégis az elkapások feküdtek neki a legjobban, és szerencsénkre nem akart sem atléta, sem pedig kosárlabdázó lenni. Sok legenda pályafutása indult nehézkesen, ez alól Jennings sem képez kivételt, hiszen első egyetemi évében egyből eltörte a bokáját, és kénytelen volt a fél szezont kihagyni. De ahogy az lenni szokott, erősebben tért vissza és touchdownt touchdownra halmozott a későbbi éveiben. Még a MAC konferencia legjobb játékosának járó díjat is elnyerte 2005-ben, mielőtt a draftra jelentkezett volna, tehát az ország egyik legjobb receivereként tartották számon a szakértők.
A 2006-os NFL Draft előtt Gregory Jennings Jr legjobb barátjával, Jerome Harrisonnal ment éppen reggelizni, aki azt kérdezte tőle, hogy melyik az az egyetlen csapat, amelyikhez semmiképpen sem szeretne menni? A válasz Green Bay volt. És nem azért, mert utálta volna a rivális államot, vagy nem akart volna a Brett Favre-val játszani, egyszerűen utálta már a hideget, amiben az egész addigi életét leélte. A dolgok viszont úgy alakultak, hogy a draft második napján, mikor megcsörrent a telefonja, egy Green Bay-i számot jelzett ki a mobil. Ez volt az a pillanat, amikor Jenningsnél bevillant az a bizonyos reggeli, de nem volt más választása, fel kellett vennie a telefont. A vonal túlsó végén pedig nem más, mint Ted Thompson beszélt, aki közölte a fiatal elkapóval, hogy az ő neve fog a cetlire felkerülni, majd kérdezte, hogy izgatott-e, hogy a Packers játékosa lesz majd. A válasz gyors volt és egyszerű: abszolút.
Üdv az NFL-ben, kishaver!
A kurta-furcsa kezdetek után Jennings hamar úgy érezte, hogy jó helyre érkezett, és amit csinál, azt jól teszi. Tele volt önbizalommal a 2006-os előszezon második meccséig, amikor az Atlanta Falcons látogatott a Lambeau Fieldre. A Green Bayt akkoron a legendás Brett Fave irányította, így szinte ajándék volt minden perc, melyet a pályán tölthetett. Egészen addig érezte ezt, ameddig nem találkozott Chris Crokerrel, a Falcons safetyjével, aki olyan ütést mért az újoncra, hogy alig bírt lemenni a pályáról. Soha korábban nem érezte, hogy ilyen kemény lenne ez a sport, melyre Donald Driver csak annyit mondott: „Én megmondtam, öcskös.” Ez volt az a pillanat, amikor az NFL üdvözletét fejezte ki Jennings előtt.
A folytatás már egy fokkal jobban sikerült, hiszen sikerült levetkőznie naivságát, és hamar megtalált az összhangot az irányítójával. Az öreg 4-es szerette a fiatalokat, akik felnéztek rá, és sokat segített nekik, hogy tanulni, fejlődni tudjanak. Sokat dolgozott azon, hogy Jennings rájöjjön a hibáira, értékelje azokat, és tanuljon belőlük. Részben ennek köszönheti azt is, hogy az első évében All-Rookie választott lett. Még az a megtiszteltetés is az övé lett, hogy Favre 400. touchdown átadását is ő kaphatta el egy 75 yardos játék során. Különleges nap volt ez számára, hiszen nem csak a történelmi hatpontost tudhatta magáénak, hanem karrierje első 100 yardos meccsét is.
De nem csak a négyszázadik TD fűződött a nevéhez, hanem az a bizonyos 420. is, amellyel Favre épp Dan Marino rekordját állította be. És ha még ez nem lett volna elég, a rákövetkezőt is Jennings kapta, mellyel az éppen a napokban aranyzakót kapó irányító egyedüli rekorder lett. A „kémia” ekkoriban tökéletesen működött közöttük, Favre tökéletesen tudta, Jennings mire készül, és ezt mi sem igazolta jobban, mint a 920 elkapott yard és 12 TD a 2007-es szezon során. Ezekben az időkben ment oda a veterán a fiatal elkapóhoz, és mondta: „Greg, tudom, hogy sérült vagy. De az a 80%, amit te tudsz adni, az sokkal több, mint sok más elkapótól a maga 100 százaléka. Mindenki tud sérülten játszani, de nem mindenki tud remekül játszani sérülten.”
Amikor a csúcson volt
Ezek után jött a változás időszaka, mely Favre vissza nem vonulásával kezdődött, és azzal ért véget, hogy a három évig padozó Aaron Rodgers kapta meg a karmesteri pálcát. Rodgers már az elején igyekezett mindenkivel éreztetni, hogy ő a vezér, a csapat arca, és Jennings azt is elárulta, hogy a kezdetektől fogva be akarta bizonyítani, hogy több és jobb, mint elődje volt. A tökéletességet hajszolta a 12-es, és ezt a mentalitást Favre ragasztotta rá, az ő öröksége volt.
Az összhang hamar meglett a quarterback és a receiver között, könnyen meg tudta értetni magát Rodgersszel, és fel tudta venni a ritmust, amit a sikerre éhes irányító diktált. És nem csak a mester legendás passzait sikerült lehalásznia, hanem a tanítványét is, hiszen A-Rod első TD-je épp Jennings kezében landolt. Tapasztalatlanként sokszor kereste Jenningst labdáival, amolyan go-to-guy lett a 85-ös. Az idő előrehaladtál, „megszerette” egymást a két játékos, sikerük titka részben egymásnak köszönhető. Jennings a Rodgers-éra alatt élte legnagyobb virágzását, melyet statisztikái is kiválóan alátámasztanak.
A közös utazás legfontosabb állomása a 2010-es szezon utolsó mérkőzése volt, melyen a Pittsburgh Steelers találkozott a Green Bay Packers alakulatával Texasban, a Super Bowl XLV keretein belül. A találkozón végig meggyőzően játszó Packers nyert, Rodgers kapta az MVP-címet, de Jennings érdemei sem elvitathatóak, hiszen 4 elkapásából kettő ért hat pontot. Ez a tény, és Jordy Nelson kiváló játéka segítette Rodgerst a dicsőség megszerzéséhez. Ugyanakkor, ez a mérkőzés volt a fordulópont az elkapó pályafutásában is.
Jennings vs Rodgers
Az egyre több teret nyerő Nelson mellé jött az újonc Randall Cobb, aki nagyon meggyőzően szállt be a játékba, hamar megkedveltette magát a karmesterrel. Innentől fogva vált Jennings egyre inkább csak egy „mellékszereplővé”, melyet az sem segített, hogy egyre többször bajlódott sérülésekkel. Az utolsó Green Bay-i szezonjában (2012) már kevésszer került pályára, a Packers szinte mellőzte is őt, mely a decemberi, Vikings elleni 34-30-as vereség utáni feszült helyzetben csúcsosodott ki. Ekkor tweetelte ki nővére, hogy Rodgers a legtúlértékeltebb irányító a ligában, és kezdődött el a hidegháború a két játékos között.
Jennings a szezon végén távozott, és Favre-hoz hasonlóan, a Minnesota Vikingsban kötött ki. Majd később, egy interjúban nem volt hajlandó Rodgerst a nevén nevezni, és azt is kijelentette, hogy bármikor Favre-ot választaná az utódja helyett. A helyzet faramuciságát mutatja, hogy az interjút készítő Bob Sansevere nem is tett fel ilyen kérdést, Jennings csupán csak fricskázni akarta az irányítóját. Egy másik alkalommal még durvább dolgokkal ment neki az ex-csapattársának. Önzőnek és egoistának nevezte, aki mindent csak a maga sikereként él meg, és azt akarja, hogy mindig ő legyen a rivaldafényben. Úgy vélte, ilyen ember nem lehet egy csapat vezére, ilyen gyomorforgató mentalitással nem lehet irányítani semmit, nem hogy egy komplett offense-t. De nem csak a quarterbacknek ment neki, hanem a Packersnek is. Mikor megkérdezték tőle, hogy milyen Vikingnek lenni, azt mondta, sokkal szabadabb érzés, sokkal jobban érzi magát, azt csinálhatja végre, amit szeretne, ami jól esik neki, nem kell tojáshéjon sétálnia.
A post-Green Bay éra
A szabadabb légkör azonban nem hozta meg a várt sikert, hiába kapott 5 évre 45 millió dollárt a minneapolisi együttestől. A várt teljesítmény elmaradt, nem tudott jól beilleszkedni, és azért azt is el kell ismerni, hogy az irányítójáték sem volt ugyanaz, mint előtte. A Lambeau Fieldre való visszatérés neki sem volt elkerülhető, kénytelen volt szembenézni a korábban szeretett otthonával, mely addigra teljesen megutálta őt, melynek megbecsülését teljesen elveszítette.
A minnesotai kirándulás nem nyúlt túl hosszúra, 2014-ben elküldte a Vikings, de nem maradt sokáig csapat nélkül, és a korábban hőn áhított délre költözhetett, hiszen a Miami Dolphins csapott le rá. Mondani se kell, hogy ez a floridai kiruccanás sem sikerült a legfényesebbre, a pályán nem sokszor tűnt fel, de amikor fenn volt sem mutatott sokat magából. Nem túlzás kijelenteni, hogy Jennings karrierje már Green Bay-ben véget ért, utána már csak a poszttraumás stressz, majd később a megenyhülés időszaka következett be az életében.
Szerencsére, nem felejtette el, hogy honnan jött, és igyekezett némileg javítani a helyzetén, melyet a távozásakor alakított ki. Elmondta, hogy megbánta, amit akkor mondott, de sajnos most már nem tud ezeken változtatni és nem is igazán akar, egy már megtörtént dolgot kár tovább piszkálni. A 2013-ban tett forrófejű kommentjeit pedig felülírta azzal, hogy Rodgerst jó embernek nevezte, aki a maga módján makacs és önfejű, de semmiképpen sem egy bomlasztó figura. Azzal viszont tisztában van, hogy olyan mélyre ásta magát a kiváló irányítónál, hogy az még a mai napig is utálja, és szóba sem áll vele, hiszen a legutóbbi „hazatérése” óta még csak egy szót sem váltottak.
Greg Jennings egy kiváló, elit kategóriába tartozó elkapó volt, míg a Green Bay Packers mezében szerepelt az NFL-ben. Csodálatos karriert futott be, nagyon jó kapcsolatot ápolt mind Brett Favre-val, mind pedig Aaron Rodgersszel. Megadatott neki számos legendás pillanat, és sikerült a 45. Super Bowlban a csúcsra is érnie. Mondhatnánk, hogy egy lifetime Packer, de sajnos ez hazugság lenne. Minden laikus Sajtfejűként fog emlékezni rá, de a távozása után olyan mértékű csalódást és haragot sikerült keltenie a szurkolókban, mely miatt nem biztos, hogy ők olyan szívesen fogják őt szép emlékek között felemlegetni. Ha nem sikerül neki egy Favre-hoz hasonló „hazatérés”, akkor soha nem lesz szeretett játékos Green Bay-ben, hiszen sikerült megörökölnie a legutáltabb ex-Packer címet a legendás 4-estől.
[/ppp_patron_only]
