Sokszor veszik alapul egy védősor teljesítményének megállapításánál az engedett yardok mennyiségét. Futásvédelemnél is így teszik, és legtöbbször ez alapján ítélik meg a csapatokat. Azonban nagy eltérések vannak más értékekben a csapatok között, és nem is biztos, hogy a Seattle-é volt a legjobb futásvédelem. Akkor mi számít? Attól függ!
Milyen adatokat érünk el könnyedén, ha egy csapat futásvédelmét szeretnénk áttekinteni? Labdahordások száma, engedett yardok, leghosszabb engedett futás, engedett TD-k, kierőszakolt, illetve megszerzett futók általi labdavesztések – és természetesen a belőlük képzett mutatók.
Ezekből a leginkább szembetűnő az engedett yardok száma. Feltételezhetjük, hogy egy jó futásvédelem kevesebb yardot fog engedni. De mi van akkor, ha egyszerűen többet futnak egy adott csapat ellen, és ezáltal elkerülhetetlenül több yardot kell benyelnie a védelemnek?
Erre van kitalálva a YDS/A, vagyis a labdahordásonként elért yardok átlagos mértéke. Ez viszont még mindig nem optimális mutató, hiszen ha én feleannyi yardot engedek a futóknak, mint a ligaátlag, de háromszor annyit futnak ellenem, már több yardot kaptam, miközben elviekben sikeres voltam. A YDS/A mutató egy átlagos sikerességet (vagy sikertelenséget) mutat, de nem látjuk vele, hogy ezt a mennyiséget hány alkalommal szenvedte el a csapat. Alacsony mutatóval sok futás a “sok kicsi sokra megy” alapján több yardot rámolhat be nekünk, mintha egy jól futó csapatot ügyesen fognánk.
A legegyszerűbb megoldás közös nevezőre hozni a csapatokat: ha ugyanannyiszor futnak ellenem, mint a legkevesebb yardot engedő csapat ellen, vajon mennyit kaptam volna? Ez egy egyszerű számolással megoldható, lényegében a csapatok engedett YDS/A mutatójával az engedett yardokat hozzá kell igazítani az egyik, etalonnak kijelölt csapatok ellen megkísérelt futások számához. Jelen számolások esetén a Seattle Seahawks mutatóihoz fogok igazítani, hiszen őket tekinti a közvélemény a legjobb futásvédelemmel rendelkező csapatnak.
A Seattle attempt-szintjéhez igazítva már más a kép az első öt helyezett terén:
1. Denver Broncos 1186 yard
2. Tampa Bay Buccaneers 1248 yard
3. New York Jets 1296 yard
4. Seattle Seahawks 1304 yard
5. Jacksonville Jaguars 1333 yard
Látható, ha csak ugyanannyit futnának minden csapat ellen, mint amennyit a Seahawks kapott labdahordozások tekintetében, három másik csapat is eléjük vág. A Denver és a Jets érthető, a Tampa inkább meglepő, hiszen az eredeti listán erős középmezőny volt maximum. (A Jaguars pedig echte középmezőny volt.) A Tampa viszont harmadával több futást kapott az arcába, ezért a fenti, csodálatos minőségű Paint-illusztráció igazolódott be esetükben. A YDS/A mutató már önmagában ezt a listát mutatta volna (hiszen konstans értékkel szoroztuk fel), de érdekes látni a yardban megjelenő különbséget.
A leghosszabb engedett futás nem jó mutató (itt magasan ver mindenkit a Tampa), hiszen ez sokszor a véletlenen múlik. Hasonló a fumble is, hiszen itt nagyon sok múlik a jó szereléstechnika mellett a futó bénázásán is. A futásból engedett TD-k mennyisége árnyalhatja a képet, de itt mindenképp korrigálni kell azzal a ténnyel, hogy a legtöbb 1-yardos gólvonali TD szinte kivédekezhetetlen, így teljes képet csak az összes play tüzetes átnézése jelentene. Ugyanilyen módon jelenne meg az a probléma is, hogy egy esetlegesen borzalmas secondary ellen nyilván többet passzolnak a red zone területén, még ha nem is annyira acélos a futásvédekezésük.
Eddig tiszta a helyzet: a Tampa és a Jaguars elit szinten fogta meg a futásokat, ha a nagy képet nézzük.
Kérdés, hogy a kevés futást kapó csapatoktól valóban jobban tartanak-e ellenfeleik, vagy a sorsolás miatt alapból kevesebbet futó csapatokat kaptak ellenfélnek? Tehát önbeteljesítő a félelem, vagy a körülményekből fakad, hogy ekkora eltérés van a kiigazított és a valós számok között?
A fentiek megválaszolása szerencsére nem nehéz, csupán időigényes feladat. Az alacsony mintaelemszám (16 mérkőzés) miatt viszont a klasszikus statisztikai tesztek megbízhatatlanok ilyen esetben, ezért IGEN/NEM válaszok helyett csupán sejtetéseket tudunk tenni.
1. Kevesebbet futnak-e a SEA ellen a csapatok, mint a többi meccsükön?
A cikk megírásakor a feltételezésem az volt, hogy a SEA valójában csak hírhedtségéből fakadóan is kevesebb futáskísérletet kap, míg a Tampa és a Jaguars azért kap meccsenként 6-7 futással többet, mert nem tartják őket korrekt védelemnek. Kishitű dolog ezt feltételezni egy profi futballcsapat edzői stábjától, a Tampa ligaelit YDS/A-je viszont magáért beszél.
A SEA ellen 16 meccsből 10 alkalommal futottak kevesebbet. Az 1, 2, 4-es eltérések beletartoznak a természetes fluktuációba, de a 30-50%-os csökkenésű meccsek (a SEA alapszakaszának fele!) nehezen értelmezhető természetesnek. A SEA valódi teljesítménye a Vikings, Bengals, és Ravens elleni mérkőzéseken mutatkozott meg. Ezeken arányaiban is jobban fogták a futást, mint amennyivel kevesebbet futottak ellenük.
A Seahawks első látásra aránytalanul lerontja ellenfelei többségének futóteljesítményét – de látványosan kevesebbet is futnak ellene a csapatok magukhoz képest.
2. A SEA ellen játszó csapatok futói rosszabbak-e, mint a ligaátlag?
A SEA közel egyenletesen kapott átlag alatti és átlag feletti csapatokat – azonban eltérő minőségben. Ki kell emelni a Cincinnati és a Dallas csapatait, ahol ugyan átlag alattiak futáskísérletekben, ebből átlag feletti yardot szereztek, illetve a Minnesota együttesét, ahol többet futottak, de aránytalanul is több yardot szereztek.
A Lions és a Ravens borzasztóan futottak, de a Cleveland, San Francisco és a Chicago sem voltak acélosak. A Seattle viszont kétszer is találkozott a Ramsszel, egyszer pedig a még futásorientált Vikingsszal is.
Nem lehet egyértelműen kimondani, hogy “futáskönnyített” sorsolása lett volna a Seahawksnak.
3. A Tampa és Denver közötti 0.1 YDS/A különbség a Broncos simán jobb futásvédelméből fakad, vagy a Tampa sokkal potensebb futójátékkal találkozott, és még így is sikerült majdnem denveri szinten megfognia?
A Tampa jellemzően kissé átlag alatti csapatokat kapott, míg a Denver kapott jól és rosszul futó csapatokat is. Nem volt lényegi különbség a sorsolásuk között, így mondható, hogy a Tampa valóban komoly futásvédelmet vonultatott fel a 2015-ös szezonban.
4. A győzelmek szempontjából jobb védelme volt-e a Seattle-nek? Kritikus helyzetekben jobban segítették-e csapatukat, mint más védelmek? Hozzásegítették-e jobban a győzelemhez a csapatukat, mint az átlag?
Ezt a legnehezebb kiszámolni, még prémium statisztikákkal is. Ennek tekintetében a Football Outsiders mutatóira hagyatkozom, mely alapvetően aszerint értékeli a playeket és csapatteljesítményeket, hogy minden egyes snapnél mennyivel többet tesznek hozzá a játékhoz, mint a ligaátlag, mennyivel segítik hozzá pontszerzéshez és győzelemhez a csapatukat. (Erről a megközelítésről később írunk az irányítóértékelésekről szóló cikkben.)
A FO a 2015-ös futásvédelmek közül a Jets, Cardinals, Seahawks, Broncos és Steelers védelmét tette az első öt helyre, a Tampa 9., a Jaguars pedig 17. lett. Ha bízunk a FO modelljében (és miért ne tennénk), akkor a Jets, Broncos és Seahawks esetén összecseng a két megközelítés.
Azon kívül, hogy “a 2015-ös Jets, Broncos és Seahawks futásvédelmek elitek”, nem lehet megállapítani egyöntetűen semmit. A Tampa és a Jacksonville jobb, mint ahogy a bekapott yardok mutatják, és legalább azt meg tudtuk állapítani, hogy ez a statisztika semmit nem jelent – annak ellenére, hogy a legtöbb helyen erre hivatkoznak elsőként, vagy kizárólagosan.
Legfrissebb cikkeink
- Történelmi tettre készül a Chargers védelme
- Aaron Rodgers jövőre is játszana
- A Bears és a Dolphins is kivágott egy drágán igazolt tavalyi szabadügynököt
- Marad Gardner Minshew a Raiders kezdő irányítója
- Briliáns irányítók és igazi hősök a hét legjobbjai között
- Ez nagyon bejött – a holtszezon legjobb igazolásai
- Csütörtök esti rangadó az NFC East első helyéért
- Triple Coverage #567 – Hogyan javítanánk meg a reménytelen csapatokat?
- Playoff Ranking #10
- Meggondolták magukat a Coltsnál, mégis visszatér Richardson a kezdőbe
- Ritka az olyan minőségi rangadó, mint az eheti Bills-Chiefs
- Hamarosan visszatér Matt Milano, a Dolphins csapott le a Seahawks kivágott linebackerére
- Amíg Jerry Jones a tulaj, addig nem lesz tényező a Cowboys
- Nem csak a koordinátort, de Caleb Williamst is leváltotta volna pár Bears-játékos
- Hosszabbított fiatal cornerével a 49ers
Legutóbbi hozzászólások
- AncrathJorg on Playoff Ranking #10
- atis123juve on Nem csak a koordinátort, de Caleb Williamst is leváltotta volna pár Bears-játékos
- Pedro44 on Aaron Rodgers jövőre is játszana
- Kopi3.14 on Meggondolták magukat a Coltsnál, mégis visszatér Richardson a kezdőbe
- TheGUARDiAN on Playoff Ranking #10
- Sigismundus on Playoff Ranking #10
- Csakeztne on Ritka az olyan minőségi rangadó, mint az eheti Bills-Chiefs
- Zotya on Ritka az olyan minőségi rangadó, mint az eheti Bills-Chiefs
Jó cikk, köszi.
Ezt a cikket nem is tudom, h hogyan nem vettem észre!
Remek! Még több ilyet!
Ez felett én is elsiklottam.
Szerintem az is fontos tényező és gondolom az FO mutatóban bele is számolták, hogy milyen meccshelyzetben történik a futás. Egy négy yardos futás sokkal könnyebb egyenlő állásnál, mint amikor vezetsz és az utolsó percekben vagy, amikor mindenki tudja, hogy futás fog következni.
Illetve ezen a vonalon haladva, lehet azért is kevesebb futás egy csapat ellen, ergo “jobb” futás védekezésük, mert a meccseiken 70-80 százalékban vezetnek több mint 10 ponttal. Akkor a futás nagyon eszi az időt, ezért több passzhoz szoktak folyamodni.