A legmaradandóbb rekordok

Újabb remek vendégcikket kaptunk Komár Pétertől, Don Shula élete után most a legmaradandóbb rekordok világába kalauzol el bennünket. 

A liga 96 évet felölelő történelméből természetesen megannyi korszakos rekordot lehetne felsorolni, de most csak az általam vélt 10 legfigyelemreméltóbbra szeretném felhívni a figyelmet individuális és csapat sikereket is beleértve. A lista tehát erősen szubjektív, complainelni kommentben lehetséges!

Number 10

Marvin Harrison 143 elkapása 2002-ből. Úgy gondolom, hogy ez az egyedüli csúcs a listán, amelyik bármikor megdőlhet. Erre szerintem a legpotenciálisabb jelölt Antonio Brown a jelenlegi receiverek közül, de ha ő nem is, maximum 10 éven belül ezt bizony valaki beállítja.

Number 9:

Tom Landry 29 éve a Dallas Cowboys kispadján. Napjaink sikerorientált ligájában aligha hihető, hogy bárkinek is megengednék azt, hogy több vesztes idény után is valaki megtarthassa pozícióját, sőt tovább megyek, PLAYOFF contender csapatnál sem fogják megengedni, hogy valaki huzamosabb ideig ne jusson be oda. Erre jó példa Tom Coughlin elküldése, aki nem volt képes megújulni a 2011-es bajnoki év után. Nos ez az edző legenda 20 győztes szezonnal büszkélkedhet megszakítás nélkül.

Number 8:

Jim Hardy 8 interceptionje egy meccsen. Ez az egyedüli rekord a felsorolásból, ami egy meccsen dőlt meg. Sokat gondolkoztam még Derrick Thomas 7 Sackjén, netán Willie Anderson 336 yardja egy mérkőzésen. Ezt a produkció nagyságát jól mutatja, hogy a tavalyi megosztott interception király Marcus Peters ugyanennyit szerzett 16 meccs alatt.

Number 7:

Emmitt Smith 18 355 futott yardja karrierje folyamán. Amikor 2002-ben megdöntötte Walter Payton rekordját (16,726) azt annyira ízlésesen és tiszteletreméltóan tette, hogy az előtt mindenki kalapját emeli. A futó nagyságát jelzi, hogy négy szezon végén is vezette ezt a kategóriát, valamint 11-szer is meghaladta az ezer futott yardot. Egyedül Barry Sanders személye az, aki miatt kicsit savanyú a szőlő számomra, ugyanis ő nem volt messze, hogy ezt is túlszárnyalja (15,269) és ő még a csúcson hagyta abba.

Number 6:

És most megérkeztünk azokhoz a teljesítményekhez, amelyek akár évtizedek múlva is állni fognak. Ilyen a Miami Dolphins 72-es tökéletes szezonja, amire minden csapat áhítozik, de senkinek sem sikerült megismételnie. Ehhez legközelebb 2007-ben a Tom Brady nevével fémjelzett New England Patriots járt, akik a legtöbb pontot pakolták fel az asztalra (ezt megdöntötte az idősebb Manning a Broncossal 2013-ban), de heroikus meccsen a Giants és az ifjabb Manning megálljt parancsolt nekik.

Number 5:

A jó öreg Brett Favre az egyetlen, aki sorozatban háromszor nyert MVP címet (1995-1997), de most nem ezért került a listára, hanem azért mert, hogy 1992 szeptembere és 2010 decembere között Brett egyetlen mérkőzést sem hagyott ki, a 297 találkozó során. Ami köszönhető annak, hogy ő a legszívósabb, legmagasabb tűrőképességű játékos, aki valaha a pályára lépett. Ez a sorozat annyira impresszív, hogy mikor beállította a regnáló csúcsot az csupán 116 meccset számlált.

Number 4:

Don Shula ismét a listán, de most a géniusz 347 edzőként abszolvált túlszárnyalhatatlannak tűnő győztes mérkőzése van terítéken. Ebben a kategóriában George Halas bár nem is áll olyan messze tőle 324 diadallal, amely közel három évtizedig állt, a nagyobb fegyvertény inkább az, hogy az aktív trénerek milyen messze állnak ettől a produktivitástól. Közülük, akiknek van némi sansza ennek beállítására, gondolom már sokaknak beugrott Bill Belichick neve joggal. Nem vitás ő korunk legnagyobb edző fenoménja, négyszer is elhódította a Vince Lombardi trófeát. De most nézzük a száraz tényeket. 246 meccsnél jár, betöltötte a 64-et, és Tom Brady is lassan visszavonul. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni a post-Brady periódusban, mert előtte a Billsben negatív mérleget tudott felmutatni, és nélküle biztos sokkal nehezebb lesz a meccseket behúzni.

Number 3:

Úgy vélem, hogy a következő csúcsteljesítményeket senki sem tudja még csak megközelíteni sem. Harmadikként rangsoroltam Otto Grahamet a Cleveland Browns irányítóját Paul Brownnal karöltve. Kora legdominánsabb játékosa felfoghatatlan 10 egymást követő szezonban is bekerült a nagydöntőbe, amiből 7-et be is húzott. Tudom az eredmény a football hőskorából származik, de ez mit sem veszít annak fényéből. Vince Lombadi a Packerssel 9 év alatt 5-ször nyerte meg a bajnokit 6 döntőbeli részvétel során, Chuck Noll és Terry Bradshaw a Pittsburgh Steelerssel 4 bajnoki döntő 4 végső sikerrel, és ha valakit a közelmúltból érdemes kiemelni, az természetesen megint Bill Belichick, aki Bradyvel 4 döntőbeli szereplésüket 3 siker koronázta a legjobb 10 évük alatt.

Number 2:

A modern football legnagyobb ikonja Jerry Rice minden kétséget kizárva. Három rekordot emelnék ki a sok közül.  197 elkapott TD-je, 1,549 elkapása és a 22,895 elkapott yardja fantasztikus pályafutása során. Egyszerűen az embert letaglózza a tudat, hogy mindez egy ember nevéhez fűződik. Ha az elkapott touchdownokra veszünk egy pillantást, akkor a második helyen Randy Moss áll 156-al, ha pedig az elkapott yardokat vizsgáljuk, pedig még szembetűnőbb a hasadék, Terrell Owens csak 15,934 yarddal kullog mögötte.

Number 1:

Don Hutson 8 szezonban is ő szerezte a legtöbb touchdownt. Emmitt Smith és Jim Brown csupán 3-szor vezették a ligát ebben a szegmensben. Ez majdnem a triplája ennek az értéknek. És 3 a szezonok száma, amikor nem ő vezette a ligát ebben a kategóriában 11 évet felölelő karrierje során. Bow down!