Az összefoglalók harmadik részére maradt a vasárnap legjobb meccse, ami igazi rangadóhoz méltóan még sokáig fogja borzolni a kedélyeket. A többi pályán a Buffalo tovább hasít, de amíg a 49ers bírta szuflával addig szoros és izgalmas meccs volt, a Raiders offense-nek a Chiefs mutatott STOP-táblát, és szépen csöndben a Titans is győzelmi sorozatot épített.
Seattle-Seahawks – Atlanta Falcons 26-24
Bevezetés
Amelyben kiderül, hogy a hazaiak részéről sem Chancellor, sem Frank Clark nem lép pályára, így előzetesen azt lehetett gondolni, hogy a Hawks D mégse lesz olyan nagyon rossz matchup Ryanéknek.
1. fejezet
Amelyben úgy tűnt, hogy a Falcons-hype kicsit alábbhagy, mert a játék minden elemében a hazaiak domináltak. Az első félidőben a vendég támadók össze-vissza 86 yardot tudtak megtenni, egy mezőnygólnál többre nem jutottak. Nem segített az sem, hogy az első negyed végén Avril strip sackje után a Falcons 10 yardos vonalán kapta meg a labdát a hazai offense, amit Michael villámgyorsan TD-re is váltott, de a félidő előtt még Collins is futott egy hatpontost. A Graham-Wilson kapcsolat megint működött, a zsebet a Jets elleni mérkőzés után megint tisztán tartották Ifediék, a védők pedig eközben szétszedték a Falcons támadófalát. Csak az első negyedben 3 sack, plusz a fumble ugye, Sherman hű árnyékként követte és teljesen el is tüntette Julio Jonest, a Freeman-Coleman páros meg a line of scrimmage-ig se mindig jutott el, nemhogy sokkal messzebb. Félidő 17-3, úgy tűnt ez innen sima.
2. fejezet
Amelyben fordul a kocka, megváltozik a szél iránya, avagy Dan Quinn meghúzta a váratlant. Nem hiába volt korábban a Seahawks védőkoordinátora, ismeri azt a védelmet, mint a tenyerét, tudja hogy hol van az a két gyenge pont, ahol meg lehet őket verni. Így a szünetben az addig mindig a szélre kitolt Jonest egy szokatlan húzással betolta slotba tudván, hogy Sherman mindenhová követné a legjobb elkapóját, ahogy azt elit WR-ek ellen általában szokta, de pont slotba nem.
Ez a húzás azonnali és drámai hatással járt, mely villámgyorsan továbbgyűrűzött minden csapatrészre.
A Falcons támadójátéka egy csapásra feléledt, legalábbis a passzjáték, mert a futások végig reménytelenek voltak. A hirtelen szabaddá váló Jones felé elkezdtek szállni a labdák, a támadófalon azonnal megszűnt a nyomás, Sherman pedig úgy ténfergett a pályán, mintha te vagy én lettem volna ott. Az Atlanta csak a harmadik negyedben 252 (!!) yardot tett meg, 21-0-ra nyerve a negyedet. A hazaiakon nem segített, hogy Sanu TD-jénél Bennett egy chop blokkba belesérült, így már nem tért vissza a pályára (elvileg a jövő héten viszont már játékra kész), illetve az sem, hogy egy rossz snap után Hauschka 29-ről képes volt mellélőni egy FG-t. (Zárójel: Ez már a többedik eset volt idén, ahol Frese lelkén száradnak pontok. Biztos érdemes volt félmillió miatt az előző longsnappert elküldeni? Költői kérdés.) Negyedik negyed közepe 17-24, ekkor merült fel bennünk először, hogy a Falconst vajon meddig kéne feltolni a PR-ben.
3. fejezet
Avagy a drámai végjáték.
Az utolsó 6 percre előbb Wilsonék tértek magukhoz, végül Michael újabb futott TD-jével 23-24-re szépítettek a hazaiak, de a Falconsnak persze pont most kellett extra pontot blokkolnia. 3 playjel később azonban egy újabb tökéletes Ryan passz kiperdült Jones (7/139, TD) kezéből (ez volt a meccsen az első, ami Jones felé szállt, és nem kapta el), majd Shermanéből is, de végül Earl Thomas megszelídítette, és visszavitte félpályáig. Hauschka újabb mezőnygóljával 26-24-re fordított a Hawks, de maradt 2 perc. A hihetetlen hangzavarban 3 incomplete passzt követően jött a 4th&10…
…és egy teljesen egyértelmű defensive pass interference, amire nem repült zászló. Az ilyen meccs végén eleresztett kvázi vagy valódi Hail Marykre elég ritkán dobnak zászlót egyébként, de ez nem mentség, Quinnek teljesen jogosan borult el az agya a vonal mellett.
A Falcons a 0-2-es turnover mutató ellenére is majdnem megverte a Broncos után a Seahawkst is idegenben, komolyan kell őket venni. Ahogy az a csoport kinéz, a rájátszásra nagyon jó esélyeik vannak, sőt a hátralévő meccseket figyelembe véve még a bye sem elérhetetlen. Minden meccsük nyerhető. A Seahawks ezt a meccset túlélte, a támadófal megint jól megvédte Wilsont (1 sack és kb. 5 QB-hit), nem volt labdaeladás, és Chancellor és Clark nélkül is jól működött a védelem egy 20 perces szakaszt leszámítva.
Buffalo Bills – San Francisco 49ers 45 – 16
Nagyjából a félidőig az este 7-es műsorsáv egyik legizgalmasabb meccse volt, legnagyobb részben azért, mert amíg a 49ers védelem bírta szuflával, addig az offense is lépést tudott tartani Taylorékkal. Mindannak ellenére, hogy ismét kiderült, hogy a Frisco futás elleni védekezése Bowman kiesésével most már tényleg a liga legrosszabbja. Eddig minden meccsükön engedtek 100+ yardos futót, de múlt héten D. Johnson már 157-ig jutott. McCoy is lubickolt a lehetőségekben; 19 futás, 140 yard, 3 TD, csak azért nem lett a nap fantasy futója, mert a Dolphinsban Ajayi karriernapot tartott. Jellemző jelenet volt, amikor a Buffalo egy 3rd&20-t is megoldott futva! A Bills végül 312 futott yardnál állt meg, a végén még Gilleslee-nek is volt egy 44 yardos TD-je. Rex Ryan ilyen offense-ről álmodhatott.
A meccs végül a negyedik negyed közepén dőlt csak el, amikor McCoyék 5 percen belül három hatpontost is feltettek a táblára. A San Francisco offense Kaepernickkel életképesebb volt, az egész támadósor egy fumble-t vesztett csak, de nem tudták befejezni a drive-okat. Kaepen látszott, hogy rozsdás, nagyon sok labdájával dobta túl az elkapóit, igaz azok meg droppoltak becsülettel, a fala mindenesetre megvédte többnyire. Ezzel a run defense-szel mindenesetre nehéz lesz meccset nyerni a továbbiakban. A Buffalo eközben a Vikings és a Dallas mögött a Redskinsszel holtversenyben a liga legjobb formában lévő csapata zsinórban 4 győzelemmel, de még a következő is nyerhető Miamiban. A bye week előtt azonban még fogadhatják a Patriotsot, és elutazhatnak Seattle-be, azokon már tényleg kiderül, hogy ezzel a Billsszel érdemes-e a Wild Cardért folyó csatában komolyan számolni.
Oakland Raiders – Kansas City Chiefs 10-26
A meccs, ahol az oaklandi támadósort a Chiefs védelem szinte tökéletesen megfogta, a védelem viszont „hozta magát” (értsd megint 400+ yardot kaptak), így a Kansas végül sima győzelmet aratott.
Santos rövid kickoffját Richard félpályáig visszavitte, a kedvező mezőnypozíciót pedig Carrék gyorsan touchdownra is váltották, de innentől a Raiders O csak vergődött Petersék szorításában. Nevezett rögtön a következő hazai támadás során interceptiont szerzett, a Raiders offense pedig a következő sormintával dolgozott: missed FG, downs, FG, punt, punt, punt, fumble, downs.
A Chiefsben eközben Spencer Ware élete meccsét játszotta (24/131, TD + 2/32), de a visszatérő Jamaal Charles is hasznos volt (9/33, TD + 2/14). Alex Smith így igazából teljesen nyugodtan dobálhatta az 5-10 yardos passzait, a Raiders védelem nem zavarta, a futói meg az elkapói pedig szinte minden labdát lehúztak (19/22, 224 yd). Bye weekről visszatérve Andy Reid immáron 16-2-vel áll, a Chiefs pedig 5 kör után pozitív mérleggel üldözi a Broncos-Raiders párost, és egyelőre hibátlanok a csoportmeccseken, ami még sokat érhet.
Tennessee Titans – Cleveland Browns 28 – 26
A forduló egyik legkevésbé várt összecsapásán a Titans szép csendben újabb meccset nyert a Dolphins elleni után, tulajdonképpen simán, így látva a többieket az AFC South-ban, még egyáltalán nincsenek elveszve.
Mariota rögtön az első playben egy 40 yardos futást mutatott be, ami előrevetített, hogy mire lehet számítani tőlük. A Browns arra tette fel a meccset, hogy a boxot túltöltve megállítsa a Murray-Henry párost, ez végülis sikerült, mert Murray 3 yard körüli átlaggal termelt 65 yardot, Henry meg láthatatlan volt, de közben Mariota megszórta magát. A 7/64 a földön is szép már, de a 17/24 284 yardért és 3 TD-ért (+1 INT) meg egyenesen tökéletes. Kendall Wright tartott a Titansben karriernapot a 8/133, TD sorral. Érdemes kiszámolni a yards/attempt és yards/catch mutatót, impozáns mindkettő.
A túloldalt eközben Hue Jackson szépen lassan irányítót farag Cody Kesslerből. Annak ellenére teszi mindezt, hogy szerencsétlen Kessler a mögött a fal mögött csoda, hogy életben marad, de a 336 yard, 2 TD, 0 INT sor biztató mindenesetre. A folyamatos hátrány miatt futójáték a barnák részéről nem igazán létezett, így Pryor megint reflektorfénybe került. Mind a két hatpontost ő húzta le (9/75, 2 TD), de volt még passzolt és futott yardja is. 3 perccel a vége előtt már 28-13-ra vezetett a Titans úgy tűnt, akkor ennyi volt, de a Cleveland előbb a második Kessler-Pryor touchdownnal szépített (2-pt kimaradt), majd sikeres onside kick után 28-26-ra még fölzárkóztak, de elfogyott az idő. A Browns valakit el fog kapni, én mondom. Vagy a Jetset, vagy a Chargerst hazai pályán, de az egyiket igen. Legalábbis remélem.
(A két kép forrása a seahawks.com.)
A Browns valaki nagyot fog elkapni. Steelers valaki hasonlót.
A Seahawks mindig megússza… Már a 3. kísérletnél Sanu-t is gyanúsan szerelték, de hogy Jones kezét fogják bűntetlenül…Egyébként a Seahawks jól csinálja, az emberfogásuk 60%-ban szabálytalan, de az esetek 60%-ban a bírók nem fogják bedobni a zászlót.
valóban PI volt, de ugyanazon a playen előtte Julio is szabálytalan volt, illegal use of hands – hands to the face büntetést kellett volna rá is dobni, az LoSnél kapta el Sherman fejét, ezért volt egyáltalán valamennyire is szabadon
Azért ezt nagyon erős lenne szabálytalannak hívni, egyértelműen látszik, hogy semmi erő nincs Jones “taslijába”, Sherman a testcselre ment el. Az ilyen kontaktok állandó részei a játéknak, a pálya minden részén, folyamatosan előfordulnak, Sherman pedig konkrétan lefogta Julio egyik kezét elkapás előtt. Esetleges félreértés elkerülése érdekében mondom hogy egyik csapatot sem szívlelem különösebben.
Julio a bal kezével Sherman fejét találja el, ez hands to the face, akár elesett volna Sherman, akár nem. Ha nem ér hozzá, nem esik ki az egyensúlyából Sherman, csak át kell fordulnia, ez azért egy ilyen cornernél elég könnyen megy
Egyetértek Bandival: Sherman azonnal benyalta Jones testcselét, bár Jones egy pillanatra Sherman fejére tette a kezét, de nem lökte el a fejét, a keze lecsúszott (mondjuk úgy nem is tudta volna ellökni, mert lecsúszott a keze). És mégegyszer: már az előző játékban is szabálytalan volt a Seahawks, igaz Shead a labda felé nézett de belefeküdt Sanu kezébe, akinek így szintén nem volt esélye az elkapásra.