Az egyetlen magyar, aki megél az amerikai fociból

Ő adott labdát először a magyar válogatott egyik legnagyobb sztárjának kezébe, most pedig korábbi NFL-játékosokkal, -edzőkkel dolgozhat együtt, egész héten amerikai focit néz. Ez az álommeló, nem igaz? Buday Zoltán, a Pro Football Focus elemzője (valószínűleg) az egyetlen magyar, aki konkrétan az amerikai fociból él.

Legutóbb, egy éve ott hagytuk abba, hogy remélhetőleg összejön az egész éves főállás. Ezt nyáron meg is kaptad. Mi változott az eddigiekhez képest?

Jóval megterhelőbb, mint gondoltam, igazából a heti 168 óra többnyire a fociról szól. De egyébként jobban belelátok a PFF dolgaiba, úgy érzem, hogy fejlődöm, ráadásul jobb lehetőségeket is nyújt a cég. Ezen felül olyan emberekkel dolgozhatok együtt és olyanok gondolják azt rólam, hogy tudok valamit, hogy azt nem is hiszem el.

Például?

A kedvencem Zac Robinson, akit a Patriots draftolt a hetedik körben 2010-ben, ő dobált az Oklahoma State-en Dez Bryantnek, egy egyetemi sztárirányító volt, aztán az NFL-ben mondjuk úgy, hogy elkallódott. Ő idén kezdett el dolgozni a PFF-nél részmunkaidőben és többször én review-ztam az ő coverage értékelését. Tehát én felügyeltem, hogy Zac Robinson meg tudja-e állapítani, hogy milyen coverage van a pályán.

Vagy például rajta volt a levelezési listánkon egy név, Chris Fangio, aki nyilván a Bears védőkoordinátorának, Vic Fangionak a fia. Nagyot nevettem, amikor megláttam a nevét a Chicago meccsén és ameddig én próbáltam kitalálni, hogy milyen coverage lehetett az adott játéknál, addig ő csak telefonál egyet: “Apa figyelj, itt a harmadik negyed elején ez mi volt?”.

De az is szép volt, mikor épp Denver meccset review-ztam és rám írt Sam [Monson, PFF Lead Analyst], hogy Chris Harris írt neki, mert volt egy levédekezett passza, ami nincs fent az oldalon. És pontosan ahogy leírta, a harmadik negyedben egy post route-nál Dorsett felé volt az eset, egyik elemzőnk PD-nek írta, másik nem, és akkor nekem kellett dönteni. Amúgy tényleg az volt. Ebből is látszik, hogy a játékosok is mennyire figyelnek ránk és ez is a teljes munkaidőnek egy ilyen extrája.

Sokan (köztük én is) gondolhatják azt, hogy ez egy álommeló, full-time amerikai focival foglalkozni. Te is így érzed?

Jelenleg sem igennel, sem nemmel nem tudok még erre válaszolni. Próbálom magam a két és fél évvel ezelőtti önmagam helyébe helyezni és akkor tényleg úgy éreztem volna, hogy ez mennyire menő, és mennyire nagy dolog. Még mindig így gondolom, de azért látom az egésznek az árnyoldalát is. Azért ez az ősz eléggé megterhelő és sok kihívással, áldozattal jár. Utoljára október közepén esett meg, hogy aznap ne dolgoztam volna egy órát se. December 24-én este idén NFL, és míg más azt mondja, hogy a karácsonyfa mellől nézi a meccseket, addig nekem az az éjszaka a munkáról fog szólni. A 25.-26. is szintén pörgős ilyen szempontból, ráadásul a családdal is össze kell egyeztetni ezt még…

A mondás ugyebár úgy szól, hogy ha az ember hobbija a munkája, akkor nem dolgozik egy napot sem életében. Akkor ez megdőlni látszik?

Igen, ebben már nem hiszek. Én azt az igazságot találtam meg, hogyha a hobbid a munkád, akkor nincs igazán hobbid. Nem szeretnék negatívnak tűnni vagy panaszkodni, mert tényleg zseniális a dolog és egyáltalán nem utáltam meg az amerikai focit, de azért máshogy tekintek rá. Régen dolgoztam nap közben és csak délután-este foglalkoztam ezzel, megnéztem egy meccset, elolvastam egy cikket, ez volt a hobbim. Na most mondjuk egy 12 órás nap végén nem fogok elolvasni egy cikket sem. Idén – ha levonom a Pats és a magyar válogatott meccseket – akkor valószínűleg egyszer sem néztem meg csupán szórakozásból egy meccset.

A meccsnézési habitusod is megváltozott akkor gondolom…

Múltkor [Bencsics] Márkkal néztünk meccset és ő is mondta, hogy mennyire borzalmas vagyok, hogy minden playt osztályozok és ha nem is mondom ki hangosan, látszik rajtam, hogy fejben mondom magamban.

Ezek szerint nem nagyon tudsz ellazulni egy meccsen. 

Alapvetően akkor vagyok gyorsabb egy elemzésben, ha minél több dolgot látok egyszerre és nem kell sokszor visszatekerni. Szóval mindig mondom magamban, hogy például a center jobbra fordul, play action, nincs stunt, hármas útvonal, 21-es játékos coverage-ben és ezt azért nehéz már kiszűrni vagy elhagyni.

Hogyan épül fel most egy heted?

Ugye már vége az egyetemi alapszakasznak, így inkább az utóbbi hetekről beszélek és kezdjük mondjuk szombaton. Nap közben nagyjából nyugi van, ezt próbáltam így szervezni, aztán este egy egyetemi meccs. Idén már egy új szoftver segítségével tudunk élőben elemezni, így ez megvan körülbelül éjjel 1-re. Ha nagy meccsről van szó, akkor cikket is kell írnom róla utána. Vasárnap reggel 7-kor vagy 8-kor kelek és akkor még egy egyetemi meccs, aminek meg kell lennie délután 1-re, aztán vagy cikket, vagy tweeteket kell gondosan összerakni. Vasárnap este NFL, idén általában egy 19 órás meccsen és egy fél 22 órás meccsen dolgoztam, ami azt jelenti, hogy csak az egyik offense-t elemzem, a másikat valaki más. Ezekről szintén cikket kell írni, ami megy is fel egyből az oldalra.

Hétfő reggel kelek és három meccset review-zok, aminek meg kell lennie délre, aztán összeírom a 10 pontos giantses listát, amit kiküldünk a média képviselőinek és kezdődik az All-22 process, ez ugyebár az, amikor két kameraállásból veszik a meccset, abból látszik az egész pálya és minden játékos. Csinálok három special-team elemzést, majd review-zok három special-team elemzést, emellett még két coverage-et – ami azt jelenti, hogy a nulláról kezdem és én írom be milyen passzsémákat védekeztek a csapatok -, illetve két coverage review-t. Szóval hétfőn reggel hattól dolgozom este nyolcig, ez nem épp a kedvenc napom, maradjunk annyiban, hiszen nap végére több, mint 1000 playt nézek meg.

Kedden két egyetemi meccs elemzése és a MNF special-team elemzés a soros, szerdán all-blocking, tehát minden egyes blokkot írunk.

Ez hogy néz ki?

Ez abból áll, hogy leírom minden egyes playben, hogy például a jobb guard kit és hogyan blokkolt. Négy részre van bontva, passz, futás, offense és defense. Én csináltam a támadó oldalt futójátékoknál, tehát például hogy a jobb guard a #99-esen egy reach blokkot csinált vagy a jobb guard és a jobb tackle egy combo blokkot csinált a #91-esen. Én elemeztem a Seattle támadófalat, hát az érdekes volt, maradjunk annyiban. Ott néha azt is nehéz volt megállapítani, hogy mit is akartak csinálni…

Folytassuk akkor a szerdánál…

A szerda-csütörtök-péntek nagyjából egybevonható, itt egyetemi meccsekkel foglalkozok, úgynevezett dejupe folyamatot csinálok, amikor heti hat meccsen kell a futójátékot egyetemi felvételek alapján osztályozni, elemezni. De szerdán össze kell állítanom még egy Group of 5 team of the weeket, illetve valamikor még egy podcastet is bele kellett sűríteni vagy hétközi egyetemi meccset elemezni. Nagyjából így néz ki a hetem.

Ebben a beosztásban hol jut hely magadra vagy a családra, barátokra?

Nem könnyű és igen, ebben a három-négy hónapban áldozatokat kell hoznom, de szerencsére a család és a barátok megértőek. Tudják, hogy elég kevés szabadidőm van ilyenkor és a vasárnapjaim például teljesen be vannak táblázva.

Úgy gondolom, a legtöbb szabadidőm péntek délután és szombat nap közben van. A szombat ilyen szempontból pihentető, mert akkor este hétig nem kell csinálnom semmit. Ez kemény három hónap volt, de most az egész hétvége az enyém, mert kiesett az egyetemi foci. Remélem majd mostantól kicsit  nyugodtabb hetek jönnek, de ez elég húzós volt.

Említetted a Group of 5-ot és a podcastet. Ezt hogy sikerült “megnyerned”?

Tavaly én elemeztem a legtöbb meccset az egyetemen és ez nagyon sok hétközi meccsből állt, ami meg főleg Group of 5 és hasonló szépségek. Amikor kiosztották a konferenciákat, kimentek a nagyok (SEC, ACC, Pac-12, Big Ten, Big 12), így maradt a Group of 5 és rám gondoltak, mert sokat foglalkoztam vele tavaly. Egyébként tavaly is tudatosan pozicionáltam magam, hogy nekem is jusson valami és hát ez lett az én valamim.

Nem mondom, hogy ez egy nagy dolog, mert igazából senkit sem érdekel, de megint csak egy promóciós platform. Mondjuk a podcastet egy ember sem hallgatja valószínűleg, hiszen a Group of 5-ról egy magyar srác angolul, magyar kiejtéssel beszél, szóval nem tudom kit érdekelhet.

Evezzünk is akkor kicsit magyar vizekre. Sokszor látunk magyar meccseken, főleg a Wolves és a válogatott mérkőzésein és ugyebár osztálytársa voltál Czirók Mártonnak, illetve Elek Ádámnak is…

Talán mondhatom azt, hogy mindketten miattam játszanak. Úgy jártam suliba, hogy volt nálam labda, a hátizsákomban a könyvek, füzetek mellett ott púposodott az is a táskámban. Marcinak én adtam először labdát a kezébe, én tanítottam meg, hogy kell dobni. Aztán szerencsére nem úgy tanulta meg és kifejlesztette magának a mozdulatot. Elek pedig normál focizott a gimi alatt és emlékszem, amikor gimi után abbahagyta, akkor kérdezte meg, hogy milyen ez az amerikai foci, aztán levittük egy edzésre a Marcival.

Velük még mindig rendszeresen tartod a kapcsolatot?

Igen, szoktunk beszélni, illetve meccseken természetesen találkozunk. Azért például válogatott mérkőzéseken vagy HFL rangadókon megmosolyogtat mindig, hogy Marcinak én adtam először labdát a kezébe, Eleket pedig mi vittük le edzésre. Emellett az elmúlt években Márkkal is eléggé jó viszonyt ápolok, úgyhogy tulajdonképpen a válogatott támadósorának kulcsembereivel van lehetőségem focis dolgokról beszélni.

Mi a legjobb sztorid velük kapcsolatban?

Én most már be merem vállalni, Marci lehet, hogy még mindig nem, de együtt néztük nálam talán tizenkettedikben az Arizona-Pittsburgh Super Bowlt. Hogy mi mennyire jót aludtunk alatta…

Kanyarodjunk akkor kicsit a PFF felé. Ha itthon be szeretnénk vezetni egy PFF-szintű elemzést, adatbázist, akkor milyen technikai háttér kéne hozzá?

Nálunk a 49 full-time munkavállalóból három csak az IT-vel foglalkozik, illetve több alvállalkozó is dolgozik velünk, akik kialakítják a hátteret, a szoftvereket. Eleve ahhoz, hogy be tudjuk vinni az adatokat, kell egy elég komoly háttér és egy nagyon komoly technológiai kialakítás. Emellett persze rengeteget segítene, ha lennének normális felvételek, mint az All-22, ami zseniális. Ez csak két kamera, egy oldalról fölülről, egy hátulról felülről. De egyébként rengeteg meló, meg persze rengeteg pénz is.

És mennyiben tudna segíteni a csapatoknak?

Ezen a hazai szinten szerintem rengeteget tudna segíteni. Itt sokkal kevésbé figyel oda az ellenfél edzője a tendenciákra, mint az NFL-ben. Kint voltam a szerbek elleni válogatott meccsen, ahol 56-0-ra kikaptunk és nem mondom, hogy nyertünk volna, de egy PFF-szerű hozzáadott értékkel szerintem jóval szorosabb lehetett volna a mérkőzés, ahogy mellesleg a csehek elleni is. Ez azért van, mert meg tudom mondani például, hogyha ez az elkapó a slotban áll fel jobb oldalt, akkor ennek a három útvonalnak az egyikét futja. Ezzel sokkal előrébb van a játékos és az edző is, mert a szerbek nem fognak ott variálni ezen a szinten.

Gondolom azért jóval több mindenbe belelátsz a PFF dolgaiba, mint tavaly…

Egyrészt jobban belelátok, másrészt sok minden változott az egy év alatt. A legnagyobb dolog számomra, hogy mennyire elterjedt, mennyire látja mindenki és mennyire figyeli mindenki. A szokásos dolog például a nagy közös chatben, hogy valaki keresse már meg Eric Weddle login-adatait, mert megint elvesztette. Vagy TJ Ward ügynöke írt, hogy az egyik TD nem rajta volt és nézzük már vissza. Visszanéztük és ugyan nem az övé volt, de ő is negatív osztályzatot kapott rá.

A másik, hogy Sam többször írt már a közös beszélgetésbe olyat, hogy mindig meglepődik, hogy a játékosok mennyire nem alszanak a meccsek után és seattle-i idő szerint hajnal négykor írogat neki Sherman, hogy ez a coverage nem így volt, ezt nem így kéne osztályozni.

És akkor ezeken változtattok? Vagy újra visszanézitek?

Még egyszer megnézzük, az egyértelmű. És akkor is van, hogy de, ott Shermannek kellett volna máshogy váltani. Vannak nálunk volt NFL-edzők, irányítók, bízunk azért ilyen szempontból magunkban, de ezek vicces dolgok szoktak lenni. Chris Harris is folyton írogat és tényleg mindenki nézi, ráadásul nem is csak az ügyfélcsapatok.

Pontosan hány csapat tekinthető ügyfélnek?

Jelenleg 24 NFL-csapat az ügyfelünk és még kettő közel áll ehhez, remélhetőleg hamarosan bővülünk velük. De ezen kívül a legnagyobb egyetemi csapatok is, a négy rájátszásba jutóból is van ügyfelünk.

Azon kívül, hogy ti adatot szolgáltattok nekik, szoktak jönni kérések tőlük is?

Persze. Az egyik tavaly korán draftoló csapat olyan kéréssel jött hozzánk, hogy Carson Wentznek mindenki látta a 2015-ös szezonját, de menjünk végig a 2014-esen is a North Dakota State-nél és gyűjtsünk ki rá statisztikákat, hogy hova, milyen útvonalakra passzolt, kimozgott-e a zsebből, pontosan passzolt-e, satöbbi. És visszatérve arra, hogy mibe látok bele, nekem ezek a legérdekesebb dolgok, hogy tényleg mennyire figyel minket mindenki, minden csapatnál mennyire használják az adatainkat és a játékosok is nézegetik akár úgy, hogy neki milyen grade-jei voltak, akár úgy, hogy felkészüljön.

Szerinted mennyire járultok hozzá a csapatok fejlődéséhez, felkészüléséhez?

Ebbe egyébként még nem látok bele annyira, mert ezzel külön emberek foglalkoznak, de minden héten jön hozzánk csapat, hogy ezt-azt meg tudnánk-e nézni. Augusztus végén a keretszűkítésekkor volt például, hogy egy gyengébb csapat jött hozzánk, hogy keresnek egy jó special team játékost, aki mellette passzsiettetőként is hasznos. Ez is egy olyan dolog volt, hogy oké, hogy figyelnek minket meg használják az adatainkat, de konkrétan minket kérdeznek, hogy kit igazoljanak. Én egyébként hiszek abban a mottónkban, hogy “We help teams win football games“.

Jövő héten újabb cikkel jelentkezünk, amiben részletesen bemutatjuk, hogyan is elemez a PFF. Addig is, ha érdekelnek az egyes játékosok osztályzatai, erre keresgéljetek! Zolit pedig twitteren tudjátok követni érdekes PFF statokért és Group of 5 gifekért!