Senki nem mondhatja magát biztos rájátszás résztvevőnek, azonban vannak, akik sokat tettek azért, hogy ott lehessenek januárban. És vannak, akik csak futkároztak mint az őrültek.
Chicago Bears @ Detroit Lions 17-20
Az előzetes várakozásokhoz képest jóval nehezebben tudta hozni a heti kötelezőt a Lions. A két csapat a labda mindkét oldalán hasonló erőt képviselt. A támadósorok egyik csapatnál sem voltak meggyőzőek, ám a futójáték mindkét oldal offense teljesítményét kozmetikázta. Ez elsősorban a Lionsnál lehetett meglepő, hiszen eddig Riddicken kívül senki nem mutatott értékelhető játékot a többi running back közül, azonban Washington és Zenner önmagukhoz képest egész tisztességes napot zártak. Ketten együtt 100 yardot tettek a közösbe 23 futásból.
Staffordra végig nagy nyomás nehezedett (háromszor is sackelték) és két labdát is eladott, amiből az egyiket Cre’Von LeBlanc vissza is hordta TD-re, amivel a rendes játékidő vége előtt nem sokkal át is vette a Chicago a vezetést, azonban jött a már-már menetrendszerinti detroiti game winning drive, melyet a hazaiak irányítója zárt le egy 7 yardos futott TD-vel.
A Lions nyerőembere Anquan Boldin volt az estén, akinek a nevéhez egy TD, valamint egy kulcsfontosságú 21 yardos játék fűződött a győztes drive során.
A Detroit győzelmével egy újabb lépést tett a rájátszás felé, azonban a java még csak most kezdődik, hiszen egy Giants-Cowboys-Packers hármassal zárják az évet. Akár egy 0-2-es sorozat is kinéz a Lionsnek, hogy aztán az utolsó héten a Packersszel megvívjanak a csoportgyőzelemért, ami már elég nagy lutri lenne, így hiába a jelenlegi második kiemelés, egyáltalán nem dőlhetnek hátra.
Denver Broncos @ Tennessee Titans 10-13
Ez a denveri védelem még mindig a liga legjobbja. Passz ellen. Futás ellen viszont hétről-hétre egyre nagyobb inkompetenciát mutatnak, ami a liga harmadik legjobb futójátéka ellen ezúttal végzetesnek bizonyult. Murray, Henry és Mariota szétfutotta a Broncost, legyen az akár középső, akár szélső futás. Összesen 180 yardot hoztak össze, de az még nagyobb kritika a Denver támadósorának, hogy még 13 szerzett ponttal is lehet győzni ellenük.
A múlt heti Lynch produkciót követően sokan reménykedhettek abban, hogy Siemian visszatérésével legalább 3 jó drive-ja lesz egy mérkőzésen a Denvernek, amiből 14-17 pontot valahogy csak fel tudnak tenni a táblára. Ez azonban nem történt meg, csak hirtelen fellángolásai voltak a vendég gárdának. Sanders (11 elkapás, 100 yard, TD) és Thomas (10 elkapás, 126 yard) ezúttal is nagyot játszott és AJ Derbynek is akadtak szép megmozdulásai, azonban a futójáték teljes hiánya ellehetetlenítette az eredményes támadójátékot. Siemian 51 passzkísérlettel, TD-vel és eladott labda nélkül zárta ugyan a mérkőzést, de a Titans pass rusha és védelme elég volt ahhoz, hogy a kulcs pillanatokban előrelépjen.
A Titans győzelmével tovább ragad a Houstonra és harcol a rájátszásért. A Denver viszont ezzel a vereséggel akár el is búcsúzhat a rájátszástól, hiszen jövő héten a Patriots látogat a Mile High-ba, majd utána még játszanak a Chiefsszel és a Raidersszel, ahol szintén nem ők számítanak feltétlen esélyesnek. Ráadásul…
Arizona Cardinals @ Miami Dolphins 23-26
…a Dolphins vezéráldozatot hozva, de nyert, ezzel még nehezebb helyzetbe hozva a Denvert. Tannehill térdsérülését követően gyakorlatilag kihagyja a szezon hátralevő részét, így hiába áll 8-5-tel és rájátszást érő helyen a Dolphins, valószínűleg a szezon végén ismét csak a szomorkodás marad a Miaminak. Mondjuk ez a győzelem is nagyon sarkosan lett meg. A zuhogó eső alaposan megnehezített a csapatok dolgát, de az első három negyed alapján nagyon sima volt a játék képe.
Palmernek sokáig minden labdája emberhez ment, kár hogy ebből 2 is Dolphins játékos kezébe került, amit aztán pontokra is sikerült váltani az őket követő támadásokból. A Cardinals azonban visszajött a meccsbe JJ Nelsonnak köszönhetően, aki az utóbbi két mérkőzésen 3 TD-t jegyezhet, majd az ezt követő két pontos kísérlet is sikeres volt, így döntetlen állásnál még volt egy lövése a Miaminak, hogy mezőnygól távolságba jussanak. Igaz olyan vállalhatatlan távot nem kellett megtenniük, hiszen kb a félpályáról indíthatták Matt Moore-ék az utolsó támadásukat.
Két gyors Kenny Stills elkapást követően – aki amúgy 97 elkapott yarddal és TD-vel járult hozzá csapata győzelméhez – mezőnygól távolságba kerültek a hazaiak, hogy aztán az idő lepörgetését követően Franks beverje a győztes mezőnygólt.
New York Jets @ San Francisco 49ers 23-17 (hosszabbítás után)
Az első félidőt dominálta a 49ers, 17-3-as vezetéssel vonulhattak szünetre a felek, aztán a második félidőben elkezdett őrült módjára futni a Jets és visszajöttek a mérkőzésbe, miközben a 49ers képtelen volt épkézláb támadásokat vezetni a feljavult Jets védelemmel szemben. Habár Hyde vezette futójáték egész mérkőzésen eredményes volt (248 futott yard csapat szinten), a fontos játékokat nem tudták megcsinálni, így nem csak hogy visszajött a meccsbe a Jets, de még hosszabbításra is tudták menteni a találkozót.
A ráadásban a 49ers még lezárhatta volna a mérkőzést, ám Kelly úgy gondolta, hogy a Jets 37-es vonaláról inkább nekimegy 4&2-nek, ahelyett hogy mezőnygólt rúgatott volna Dawsonnal. A first downt azonban nem sikerült megcsinálni, így jöhetett a Jets, akik egy 26 yardos passzal előbb mezőnygól távolságba kerültek, majd Powell két nagy játékának köszönhetően touchdownnal zárták le a drive-ot és a mérkőzést egyaránt.
A két vezérfutó nagyot ment mindkét oldalon, Hyde 17 futásból 193 yarddal, New York-i kollégája 29 kísérletből 145 yarddal és 2 TD-vel zárt.
