Nem Elliott a legjobb rookie futó idén

Sajnálom, de Ezekiel Elliott nem MVP. Még csak nem is a legjobb rookie futó, és ezzel nem a legjobb rookie természetesen. Rekordközeli újonc év? Lényegtelen. 5 yard futásonként? Elenyésző. Hadd mutassam be Jordan Howard-ot, aki valóban megérdemli az OROY-díjat.

Idén az MVP Brady és Ryan között fog eldőlni, futó csak akkor kapta eddig, ha korszakos szezont futott, azért ehhez idén mindenki kevés volt, ezt vegyük is ki a számításból. Ami azonban lényegesebb, hogy ki fogja az Offensive Rookie of the Yeart, vagyis a legjobb újonc támadó díját elnyerni. Pozíciótól függetlenül elég sokan esélyesek rá, de a Prescott-Elliot kettősből valamelyikük mindenképp. Én azonban úgy látom, hogy egy, a radar alatt szálló fiatal kellene, hogy megkapja a neves elismerést. Jordan Howard, a Bears futója.

Látványos, hogy Jordan Howard – annak ellenére, hogy jobb teljesítményt mutatott fel Elliottnál – nagy ívben le van szarva, mivel a Bears szekere nem megy túl jól. A Dallas 13-3-as ámokfutása miatt viszont mindenki Elliottról csüng, boldog-boldogtalan. Pedig elég egyértelműen nyilatkozott róla egy futóedző a draft előtt, ami a hivatalos profiljába is bekerült:

A legjobb tiszta futó ezen a drafton. Sok jót edzettem már, ő az, akit akarsz. A sérülései hátrébb fogják tolni egy-két körrel, és nem annyira sokoldalú, mint Elliott, de ez a srác az idei draft legjobb futója.

Mi a dolga egy futónak? Elsősorban futni. Szükséges viszont, hogy tudjon blokkolni passz esetén, és tudnia kell elkapni is, amihez hozzátartozik a route megfutásának képessége. Ezen szempontok mentén fogom összehasonlítani a két cirkáló első évét, hogy teljesebb képet kaphassunk róluk. Mivel Howard kevesebb meccsen kevesebb labdahordást kapott, ezért (és amúgy is nyilván) fajlagosan mutatom be az értékeiket, tehát közös nevezőre hozom őket.

Futás

Howard és Elliott hasonló múlttal kerültek a draftra. Howard kicsit masszívabb, kevésbé atletikus futó, és sok sérüléssel küzdött az egyetemen. A 2016-os szezonban azonban történelmet írtak, mivel a hatvanas évek vége óta nem volt olyan, hogy két rookie vezesse a futott yardok listáját.

Elliott 1631, Howard 1313 yardot tudhat maga mögött, viszont Howard mindezt sokkal kevesebb labdahordásból, kevesebb meccsen érte el. A kísérletenkénti átlaga Howardnak magasabb, 5.2 Elliott 5.1-ével szemben. Emellett sokkal biztosabban uralja a labdát, 100 carry-re 0.8 fumble jut, míg Zekénél ez a szám a kétszerese.

Egyszerű teljesítménymutatónak számít még, hogy hány kirobbanó, vagyis 10+ és 15+ yardos futást hoztak össze. Ez nyilván nem különíthető el teljesen a faltól, ezzel később foglalkozunk. 10 yard feletti futásokból Zeke 48 darabot hozott össze, míg Howard 43-at, 15 feletti futásból 22-19 ez az arány. A különbség mégis még mindig az, hogy ezt Howard ötödével kevesebb lehetőségből hozta össze. Azt talán mondani sem kell, hogy mindketten egyaránt 7-7 darab százyardos meccset tudnak maguk mögött, pedig Howard a negyedik hétig nem volt a kezdő futó Chicagoban.

Sokat számít a fal minősége, hiszen egy elit fal közepes futóból is legendát csinál, egy legenda pedig egy rossz fal mögött válik megbízhatatlanná. A szezon elején a PFF értékelése szerint a Dallas fala első volt, a Chicagóé pedig harmincadik. A 15. hétre ráfordulva a futásblokkolás szempontjából a Dallas még mindig vezette a ligát, a Bears pedig feljött a 11. helyre. Ez még mindig hatalmas különbség, és itt tudott mégis Howard helyt állni. A chicagoi fal fejlődése ellenére is sokat mondó a két fal összehasonlítása az év végén, külön mutatva a futásblokkolást. (Nyilván a szezon végi embereket mutatják a képek.)

O-fal teljesítményt nem csak a PFF, hanem a FootballOutsiders is mér. Ez nem ördögtől való dolog, akármennyire is szeretnék sokan annak láttatni. Elég nagy minta esetén a csapat futóteljesítményeinek változatosságának segítségével ki lehet szűrni, mit is tesz hozzá a fal a futásokhoz. Az Adjusted Line Yard annál jobban súlyoz minden egyes yardot egy futáskor, minél közelebb van a falhoz, a scrimmage mögötti szereléseket pedig bünteti. Minél nagyobb, annál jobb a fal. A power-mutató azon szituációk sikerességét nézi, amikor 3. vagy 4. kísérlet van, és 1-2 yardot kell megtenni, hogy 1st down vagy TD legyen. A stuffed-mutató a futások számát méri, ahol a futót már a scrimmage vonalán vagy mögötte szerelték. Nyilván ez minél kisebb, annál jobb. A 2nd level-mutató a scrimmage-től 5-10 yardok között szerzett yardokat mutatja, fajlagosan. Az open pedig szintén fajlagosan mutatja azt a yardmennyiséget, amit a csapat futói a scrimmage plusz 10 yard után értek el. Az ALY/Open hányadosa pedig minél nagyobb, annál inkább a fal teljesítménye határozza meg a futóét is.

Mint látni, a dallasi fal ALY-ja futásnak jobban blokkoló falat mutat (ligamaximum 4.59, minimum 3.22), de nem átütő mértékben. A Chicago rövid kísérletei kicsit sikeresebbek, míg többet is kapják el a futóikat a scrimmage mögött, és kevesebbet jutnak előre 5-10 yard között a fal munkájából adódóan. A 10 yardon túli részen megint csak jobb a Chicago, aminek viszont már sok köze nincs a falhoz, ezt pedig az ALY/Open különbsége is mutatja: a Dallas fala komolyabb segítséget nyújt a futáshoz, mint a Chicagóé.

A Chicago fala gyengébb a Dallasénál futásblokkolásban, ezt tisztáztuk, a legelvakultabb Zeke-fanok sem tagadhatják le. A fal munkája után értékelődik fel közvetlenül a játékoson rontott szerelések száma. Ha valaki lerázza magáról a védőket, több yardot tud megtenni, ez triviális. Ha ebben jó, akkor pedig jó lesz egy talán még fontosabb tulajdonságban: kontakt utáni yard. Nagyon fontos, hogy egy futó haladjon akkor is, ha már megütötték, akár vonszolja maga után a védőket, vagy tanuljon meg előre elesni, hogy még ezzel is nyerjen egy yardot. Ezekben a mutatókban is jobb Howard, mint Elliott. (Az elusive rating a PFF mutatója, mely külön veszi figyelembe azokat a rontott szereléseket, amikért egyedül a futó a felelős, nem kapott segítséget.)

Elkapás

Manapság mindenhol az elkapni is képes, többdimenziós futókat láthatjuk. Bell, Forté, Murray stb. Ezen a téren Howard jelentősen gyengébb Elliottnál, nem véletlenül írták róla, hogy pure running back. Nem tud jól elkapni, ami független az irányítók teljesítményétől, mivel elkapható passzokat ejt el. Mindketten jellemzően nagyon rövid passzokat kapnak, Howard viszont harmadik kísérletek esetén nem jut labdához a levegőben. Elliott ezekből a lehetőségekből jobban profitál, valamivel többet megy az elkapás után, és többet is kap el arányaiban.

Látható, hogy amit Elliott a faltól kap pluszban, törleszti a levegőben, screen passzokból csinál first downt. Ebben Howard sincs túlzottan lemaradva, viszont ő mindkét elvesztett labdáját elkapás után hozta össze, ilyen szempontból megbízhatatlan.

Blokkolás

Elengedhetetlen kelléke a zseb megtartásának egy back még elit falak esetén is. Sok csapatnál külön specialistát tartanak erre bizonyos helyzetekre (Raidersnél TE Lee Smith például).

Elliott arányaiban háromszor annyi nyomást engedett Prescottra, mint Howard az éppen aktuális irányítóra. Mindketten csak siettetést engedtek, de abban is hatalmas a különbség, igaz kicsi a minta.

Az egyebek

Felmerül, hogy vajon futás szempontjából ki kapta a keményebb beosztást? Vajon Elliott vagy Howard ellenfelei fogták keményebben a futást?

Utólag nézve, Elliottnak könnyebb ellenfelek jutottak. A W/L alapján számolt SoS-ből a legkönnyebb a Patsnek jutott (-2.7), a legnehezebb a Broncosnak (1.8). Az SRS a Pro Football Reference mérőszáma, mely alapként a pontkülönbséget veszi egy csapatnál, majd ezt korrigálja az ellenfelei pontkülönbségeivel, megkapva ezzel egy, a csapat minőségét mutató mérőszámot, ahol látni a döbbenetes különbséget a Cowboys és a Bears szezonja között. Ez a szám pontkülönbségként használható, tehát a PFR 14.5-ös spreadet adott volna egy szezon utáni hipotetikus Cowboys-Bears meccsre a Dallas javára. Az ellenfelek engedett yardjaiban szinte nincs különbség, az 5 századnyi differencia akár egy meccsen is megfordulhatna.

Védőformációk között is jelentős különbség van. Nem mindegy ugyanis, hogy a fentebb látott számokat milyen felállásból, milyen felállás ellen hozza Elliott és Howard. Elliott és Howard arányaiban megegyező mértékben futottak nyolcfős vagy sűrűbb box ellen. (A tackle box a két OT külső vállai közötti terület.) 27.6% és 26.4% arányban kerültek szembe nyolc vagy több emberrel a snap előtt, amikor a red zone-on kívül voltak. A Dallas nem-RZ futásainak nagyobb része (218 darab) 3 elkapós felállással ment, 159 másik pedig két TE-vel, így Elliott jó eséllyel nem találkozott minden alkalommal 8+ emberrel, hiszen sokszor többen is visszazártak egy hátrébb eső zónába. Howard esetében kevésbé tudták róla levenni a terhet a passz fenyegetésével, azonban ő kevesebb nagy játékot is mutatott be nagy boxok ellen, ilyen helyzetekben Elliott vezette a ligát 10 yard feletti futásokban.

Értékelés

Nálam egyértelmű a helyzet. Howard jobb mutatókat hozott, mint Elliott, nagyságrendekkel rosszabb körülmények között. Sokkal kevésbé rugalmas játékos, viszont amit tudnia kell egy futónak, azt ő csinálja a legjobban. Képes a falon keresztül, de körülöttük is futni, felismeri a nyitott utakat, és döbbenetes mennyiségben rázza le magáról a szereléseket.

Jobban fut egy rosszabb fal mögött.

Több szerelést rontanak ellene.

Biztosabban kezeli a labdát.

Ő Jordan Howard, Offensive Rookie of the Year!