00, 12, 21 – Melyik támadó felállás mit takar?

Playbook rovatunk jelenlegi kiadásában újra a támadókat elevenítjük fel és megnézzük, hogy milyen formációkat, felállásokat figyelhetünk meg egy-egy mérkőzés során. A különböző play-ekben alkalmazott felállásokat, csomagokat a szakzsargon számokkal jelöli, melyek elsőre nem túl informatívak, ezek jelentését fedjük fel a következőkben.

Mi mit jelent?

Valamennyi támadó felállás egy kétjegyű számmal van ellátva, függően attól, hogy hány elkapó, futó vagy éppen tight end pozícióból induló játékos vesz részt az adott playben. Furcsa lehet, hogy három pozícióhoz csak két számjegy van rendelve, ugyanis az elkapókat ezek a számok nem tüntetik fel, hiszen pontosan kikövetkeztethető a két számból, hogy hány elkapó van a pályán. A kétjegyű szám első számjegye arra vonatkozik, hogy hány futó (backfieldről induló játékos) van az adott formációban, míg a második számjegy mindig a tight endek (pozíciójából) induló játékosokra vonatkozik. Így lehet, hogy egy adott formációt 02-es, 13-as vagy éppen 21-es számmal látnak el. A szemléltető ábráinkon az elkapók mindig feketével, a running backek pirossal, a tight endek pedig kékkel lesznek bekarikázva, hogy mindenki számára világos legyen, melyik játék mit takar és kinek hol van a helye az adott koncepcióban.

00 – 0 RB, 0 TE és 5 WR

Ahogy az a felállásból látható, ez a formáció nem használ sem klasszikus értelemben vett futót, sem tight endet, persze mind RB, mind pedig TE lehet a pályán, csak épp elkapó pozícióban áll fel. A formáció lényege, hogy teljesen széthúzzák a támadók a pályát és arra kényszerítik a védelmet, hogy teljes mértékben passz ellen védekezzenek – nyilván ez elég logikus, de vannak azért ellenpéldák. Ahhoz, hogy 5 receivert le lehessen védekezni, nickel, de még inkább dime formáció kell alkalmazniuk a védőknek, tehát minimum öt, jobb esetben hat defensive backnek kell felállnia. Ezt a package-et általában akkor szokták elővenni a támadókoordinátorok, amikor a csapatnak gyorsan kell nagy távolságot megtennie, ezért sűrűn találkozhatunk vele harmadik és hosszú szituációknál, de egy two minute drill során is sokszor felfedezhető, mikor no huddle-t alkalmaznak a csapatok. Ezt a formációt tehát egyértelműen passznál szokták alkalmazni, de megfelelő emberfogás mellett elképzelhető, hogy az irányító inkább úgy dönt, hogy megpróbálja megfutni, ezért a védelemben nem szabad teljes mértékben az elkapókra koncentrálni, kell egy védő aki a spy szerepét veszi fel.

01 – 0 RB, 1 TE és 4 WR

Ez a koncepció lényegében nem sokban különbözik az elsőtől, ugyanúgy nincs senki futó pozícióban, míg az egyik elkapóból tight end lett és felállt a vonalra a fal mellé. Mivel megint csak olyan skill playerek vannak, akiket leginkább a levegőben lehet a labdával megjátszani, ezért ez a felállás is leginkább passzoknál kedvelt. A tight end szerepe viszont lehet kettős, hiszen ha a védelem valami agresszív játékot hív, akkor dönthetnek úgy, hogy a tight end benn marad hatodik emberként blokkolni, de ha sima 4 emberes pass rusht alkalmaznak a védők, akkor elkapóként is be lehet vetni, ezzel támadva a rövid és közephosszú zónákat. A lényeg azonban nem változik, a védelmet szét kell húzni és arra kell kényszeríteni, hogy minél több (elkapó) felé koncentráljanak. Csakúgy mint, a 00-nál, ebben a felállásban is shotgunból indul a játék, kvázi nincs értelme az irányítót center alól indítani.

02 – 0 RB, 2 TE és 3 WR

Ezt a felállást a New England Patriots forradalmasította, amikor a Gronkowski-Hernandez tight end párost kezdték el a megszokottól eltérően alkalmazni. Szintén öt olyan játékos van a pályán, aki elkapónak minősül és itt is érvényes az, ami korábban, a WR-ek felállásával és útvonalaival a pályát a lehető legnagyobb mértékben be kell játszani, az egyes védőkre jutó zónákat miné jobban szét kell húzni. Lehetséges az a verzió, hogy mindkét TE benn marad blokkolni, de ez nem túl kézenfekvő, hiszen nem kell, hogy 7 ember védje az irányítódat, felesleges a jókezű tight endjeidet erre használni. Agresszív defense hívás mellett benn maradhat a jobb blokkolási képességgel megáldott TE, míg a másik útvonalat fog futni. Ez a verzió elég klasszikus, de még jobb, ha van két vajkezű, agilis és atletikus tight ended, akik mismatchet jelentenek a védőknek, mikor elindulnak megfutni a route-jaikat. Mivel a három wide receiver képes annyira széthúzni a pályát, hogy egy TE-nek bőven legyen helye, ezért ebben a koncepcióban előszeretettel lesz célpont az egyik tight end, de azt is ki lehet használni, hogy a pálya belső felét jobban lefedik védőkkel és ekkor az elkapóknak jut több hely a széleken. Elég kreatív dolgokat lehet kihozni ebből a package-ből, elég csak a korábban említett 2011-es Pats-re gondolni, de Luck draftolásának az évében a Colts is sok ilyen felállást használt, valamint a west coast offense sem szűkölködik 02-es personnel játékaiból.

10 – 1 RB, 0 TE és 4 WR

Ebben a formációban végre megjelenik a klasszikus értelemben vett futó, aki a backfield valamely pontján helyezkedik el. Ha az előző formáció kreatívnak minősült, akkor ez még egy fokkal kreatívabb a 02-nél, hiszen egy futni, elkapni és blokkolni is jól tudó running back ezer élű fegyver a mai NFL-ben. Ha az irányítót nézzük, akkor a play két vagy akár három módon is indulhat: under center, pistol és shotgun. Valamennyi esetben alkalmazható a play action fake, melynél a védőket be lehet ugrasztani és az elkapókról elvonni a dupla terhet. Ezt a felállást manapság minden csapat előveszi valamennyi mérkőzésén, nagyon bevett és szeretett, mert kiválóan el lehet osztani vele a védőket. Az egyes spread és option szisztémák kedvelt felállásai, hiszen egy fake után akár még az irányító is futhat a labdával. De nem kell feltétlen valami modernebb játékot felrajzolni, hogy futást láthassunk, egy elit támadófal mögött nagy eséllyel kaphatja meg a futó is a labdát anélkül, hogy 5-nél több ember blokkolna neki. Viszont nem kell azt hinni, hogy a csapatok sokat futtatják a disznóbőrt ebből a formációból, sokkal dominánsabb a passz, rengeteg gyors screen játék szokott születni, ha így állnak fel a támadók.

11 – 1 RB, 1 TE és 3 WR

A modern NFL leggyakrabb offensive personnelje manapság a 11-es, gyakorlatilag a csapatok ezt a formációt veszik elő legtöbbször egy-egy mérkőzés során. Három elkapó mellett feltűnik újra a tight end és megmarad a running back is, mellyel még tovább bővül az irányító fegyvereinek tárháza. Alapvetően ezt is leginkább passzoláshoz használják, de ha a védelem elkezdi kevésbé tölteni a boxot, egy-egy futással újra tehermentesíteni lehet a passzjátékot és teljesen összezavarni a leginkább nickel formációval válaszoló védelmet. A receiverek mellett a tight end, sőt a running back is lehet kimozgó célpont, melyet még tovább fűszerez a korábban említett play action. A passzolás terén a tárház tehát szinte végtelen és azt sem szabad elfeledni, hogy itt is szerepet kap a védelem szétfeszítése, a 1-on-1 matchupok kialakítása. Azonban most a futás egy kicsivel nagyobb szerepet kap, hiszen egy elit tight endre rá lehet bízni a blokkolást, ezáltal a futónak könnyebb dolga lehet a labdacipelésnél. Szintúgy igaz ez az opciós játékokra, ahol ha az irányító megtartja a labdát, plusz egy blokkolója lesz egy olyan védelemmel szemben, ahol nem elsősorban a futásra készülnek. Ezt a diverzitást hivatott kihasználni a korábban ismertetett Run-Pass-Option koncepcióról szóló elemzésünk is.

12 – 1 RB, 2 TE és 2 WR

Ez a felállás – melyet “Ace”-nek is szokás hívni – már merőben nem arról szól, hogy elsősorban passz fog következni, sőt. Az egy szem running backnek a két tight enddel kiegészülve már hét blokkolója is lehet, míg a két elkapó igyekszik (minimum) két defensive backet kivenni a játékból. Alapvetően a fal felállásából lehet arra következtetni, hogy az offense futtatni fogja a labdát vagy passz következik, de azt korábban már megtanultuk, hogy ez sem minden esetben egyértelmű. A csapatoknak van kimondottan blokkoló, illetve elkapó típusú tight endjük, így leginkább ebből lehet következtetéseket levonni. Ha két olyan van benn, aki blokkolásban nyújt átlag felettit, akkor valószínűleg futás lesz, ha a két elkapó típusú van, akkor pedig inkább a passzra kell számítani. Ha egy-egy van mindkettőből, akkor kezd bonyolódni a helyzet, hiszen sok variáció előfordulhat. Ebben rejlik a 12-es felállás esszenciája, hiszen teljesen egyértelműen nem tudsz felkészülni egyikre sem. A hagyományos, konzervatív play callerek (offensive koordinátorok) szeretik ebből a personnelből futtatni a labdát, míg a kreatívabb edzők a passzt részesítik előnyben, legtöbbször egy play action után, melyre felmozdul az egész védelem.

13 – 1 RB, 3 TE és 1 WR

Ha a 12-es formáció a futójátékot feltételezte, akkor a 13-asról egyenesen ordít, hogy izmozás fog következni. A running back előtt nyolc blokkoló van, akik tömegből és erőből próbálnak utat nyitni a line of scrimmige-től 6-7 yardra felálló csapattársuknak. Ebben a szituációban a lehető legjobban blokkoló tight endeket kell betenni, akik akár a második szinten (linebackerek) is tudnak majd takarítani, valamint a legjobb vagy a leggyorsabb elkapót kell felállítani a számokon kívül, egy védőt kivéve a playből. A boxot tehát 10 emberrel igyekszik feltölteni a védelem, míg kettővel kevesebb blokkoló segíti a futó munkáját. Itt szokták a koordinátorok elővenni az igen látványos guard- és center-húzásokat, mellyel további előnyt biztosíthatnak a rendszerint nagy méretekkel megáldott labdacipelőnek. Ezt a formációt viszonylag keveset veszik elő a csapatok, olyankor is leginkább harmadik vagy negyedik downos szituációknál, amikor már csak 1, maximum 2 yardot kell megtenni, illetve goal line-nál is, de akkor akár már az első kísérletre is. Mivel a védelem a futás reményében feladja a hátsó részét a pályának és egy corner backet hagy az egy szál elkapón, így felvállalja azt a veszélyt, hogy play action után “magára hagyja” a receivert a védőjével. Ilyenkor egy klasszis elkapó akár egy double move-val vagy egy jó megkoreografált slant útvonallal a vonalat agresszíven támadó defense mögé kerülhet és nem csak hogy a first down jogát szerezheti meg, hanem akár a touchdownig is roboghat. Ehhez viszont bevállalós OC kell, aki nem retten meg attól, hogy egy elrontott kísérlet után mindenki a futást fogja rajta számon kérni.

20 – 2 RB, 0 TE és 3 WR

Az izmozásról kicsit áttérve a kreatív, sok megoldást tartalmazó játékokra, a 20-as formáció sem árulja el egyből önmagáról, hogy mi is jár a támadók fejében. Ezt a felállást több módon is el lehet képzelni, akár shotgunból, akár pistolból, akár pedig under centerből indítva a labdát, ezt a koncepció is sok veszélyt rejteget valamennyi módon. Klasszikus esetben center alól kapja a labdát a QB és van egy full back valamint egy half back mögött, így akár két fake-et is eladhat a play során, de az is lehet, hogy a labdát kapó futónak lesz egy lead blockere, aki takarít majd előtte. Futásnál az a jó, hogy a három receiver legalább három, de inkább négy defensive backet foglal le elsőre, így a boxban nem fog 8-9 ember állni a futásra várva. Ugyanez fordítva is igaz, tehát ha a futást csak cselként használják, hogy az megalapozza a passzt, úgy az irányítónak biztosan lesz legalább egy elkapója, akit nem tudnak beduplázni. Főleg nem úgy, hogy a safetyk a fake-re fel fognak lépni, így nehezebben fognak tudni besegíteni a cornereknek a passzvédekezésnél.

Egy másik kedvelt módja a 20-as formáció alkalmazásának, hogy a két futó közvetlen az irányító mellett helyezkedik a backfielden, így nem csak egy szerepet tölthetnek be az ellenfél védelmének megsebzésében. Előzetesen nehéz eldönteni, hogy melyikük kapja majd a labdát, ha futás van hívva, de az is megeshet, hogy egyikük sem, csak amolyan pass protectionként vannak bent agresszív védőhívás esetén, amikor az irányítóra a blitzelők helyeznek plusz nyomást. A futás és a blokkolás mellett a passzjátékból is kivehetik a szerepüket, hiszen egy gyors oldalra mozgással könnyen bejuthatnak az elkapók által már elhagyott területre, ezzel támadva az úgynevezett flat zónát. Nem mellesleg ez azért is veszélyes, mert vagy egy lomhább linebacker vagy pedig egy távolabb álló defensive back lesz majd a párjuk, akik ellen nekik kedvez a matchup.

21 – 2 RB, 1 TE és 2 WR

Ez a felállás annyiban különbözik az előzőtől, hogy az egyik elkapóból tight end lesz, tehát a futás- és passzblokkolásnál is kiemeltebb szerepet kap az “átváltozó” játékos. A pályát ezzel némileg beszűkítik, de a két szélső elkapóval még mindig megfelelő mennyiségű védőt lehet ideiglenesen semlegesíteni. Megint csak abból lehet következtetni a játék kimenetelére, hogy milyen blokkoláshoz áll fel a fal, illetve milyen TE-et küldenek fel. Ahogy azt korábban említettem, nagyon veszélyes a play fake, mely után a backfieldről induló két játékos után már 5 opciója lesz az irányítónak. Ez merőben nagy kihívás elé állítja a defense-t, hiszen az egyes célpontok elosztása súlyos matchup-beli problémákat idézhet elő. Ebből élt például a Pats is, akik a Houston ellen 21-es formációból passzt hívva szereztek TD-t Dion Lewis hathatós közreműködésével. Tehát hiába van két ember a quarterback mögött, azok nem feltétlen csak földön lesznek veszélyesek, ezért is nagyon izgalmas ez a formáció.

22 – 2 RB, 2 TE és 1 WR

Amelyik felállásban kettő vagy több tight end van úgy a pályán, hogy közben a backfielden is tartózkodik egy futó, hamar izomszagot érezhetünk a levegőben. Ez power football, ahol az jön ki győztesen, aki több tömeget tud felsorakoztatni a vonalra. Erőfociról lévén szó, nagy eséllyel meg lehet jósolni, hogy a play futást fog eredményezni, ennek köszönhető, hogy a védelem legalább 9 emberrel tömi ilyenkor a boxot, miközben arra is figyelmet kell fordítania, hogy az elkapó vagy az egyik tight end, illetve running back ne kerüljön könnyen légüres térbe. Ahogy a 13-asnál, úgy a 22-esnél is sűrűn lehet látni húzásokat, illetve hatalmas kiosztott blokkokat a futót vezető fullbacktől. Leginkább akkor veszik elő ezt a felállást is, mikor kevés yard maradt hátra az első kísérlet jogáig, illetve a gólvonaltól csak néhány yard választja el a támadókat.

23 – 2 RB, 3 TE és 0 WR

Biztos sokaknak ismerős lehet a “jumbo package” kifejezés, melyet a 23-as formációt alkalmazó támadókra szoktak használni az amerikai fociban. Már a 22 is kimerítette a power football fogalmát, ez csak még jobban megerősíti azt, hiszen a plusz egy tight enddel még tovább növekedett a támadószekció tömege és ereje. A tét legtöbbször a touchdown, melyet rövid yardos szituációkban ezzel a csomaggal igyekeznek megoldani. Fontos, hogy mind a három TE megfelelően vegye ki az emberét és a lead blocker azt a linebackert támadja, aki a szabad lyukért felelős. Ezekben a szituációkban egy nagytestű erőfutó szokott bent lenni, aki ha kell, a nem létező lyukon is képes benyújtani a disznóbőrt a gólvonal síkja fölé. Ebből a formációból rendszerint futással szokott véget érni az akció, de mivel a védelem szinte minden erejével a futás megállítására koncentrál, így valamennyi TE és futó veszélyes lehet (főleg egy play action fake után) a flat és curl zónákra, ha kimozdul a fal mögül/mellől.

32 – 3 RB, 2 TE, 0 WR

A legvégére egy olyan formáció maradt, melyet nem sűrűn szoktak alkalmazni az NFL-ben, leginkább az opciós játékok során nyúlnak hozzá az edzők. Nem sűrű, hogy úgy nem találunk egyetlen elkapót sem a pályán, hogy az nem power play, jelen esetben pedig ilyennel van dolgunk. A két tight end és három running back miatt a védelem a futásra összpontosít, ezt eredményezi a túltöltött box is, mely ellen nagyon jó blokkolási séma kell, hogy a három agilis és gyors futóból legalább az egyik meg tudjon tenni egy jelentősebb távot a földön. Persze tipikus elkapó hiányában sem csak a futást lehet számításba venni, hiszen az oldalra kimozgó running backek – akár egy play action után – könnyen szabadon megjátszhatók. Ebbe a formációba könnyen belecsempészhető a trükk és a többszörös fake handoff is, hiszen bőven van opciója az irányítónak átadni a labdát. Rendszerint nagyon kreatív, már-már forradalmár támadó koordinátorok nyúlnak ilyen játékokhoz, melyekből nagyobb számban leginkább az egyetemi szinten szoktak többet futtatni a csapatok.