Derek Carr aláírt egy 5 éves, $125 milliós szerződéshosszabbítást, amivel a valaha volt legjobban fizetett NFL-játékos lett(ez nem teljesen igaz, de jól hangzik). Ennek fényében elég furcsán hangzik, hogy úgy szerette volna kialakítani kontraktusát, hogy maradjon hely a sapka alatt csapattársainak is. A Raiders ugyanis most kezdhet azon dolgozni, hogy Gabe Jackson, Amari Cooper és Khalil Mack hosszabbítását tető alá hozzák. Nem lesz egyszerű dolguk és ez az “átka” annak, hogy ilyen jól draftolsz és rendkívül tehetséges fiatalok alkotják a kereted.
A fő dolog, ami az egész folyamat során megmaradt bennem, hogy azon gondolkodtam, hogyan tudjuk megtartani a csapattársaim. Nem tudom ez mennyire hangzik furán, de én mindig ezt mondtam nekik. Úgy voltam vele, hogy “Oké, ez király, tényleg, nagyon menő. De jó ez Gabe-nek? Jó ez Khalilnak? Jó ez Amarinak?” Reggie [McKenzie, GM] is elmondhatja, ezt több alkalommal is elmondtam neki. Nem akartam ártani a csapatnak, ez az utolsó dolog, amit valaha is szeretnék. Remélem nem is ártottunk, ez az, amit nem akartam csinálni és ezért voltam ennyire bevonva a tárgyalásokba.
Tényleg nehéz azt mondani egy szerződésre, ami rekordnagyságú éves átlagos új összeget tekintve (kiemelendő az új összeg, de erről renningan talán ír majd hosszabban), de Carr lehetett volna simán pofátlanabb és követhette volna a Cousins-féle útvonalat, ahol évről évre nevetségesen magas sapka alatti összeggel kellett volna számolni, amivel a Raidersnek évente tényleg több, mint $25 milliót kellett volna elkönyvelnie. Persze Carr azért nem lépett a Brady-féle útra sem, ahol bőven a piaci értéke alatt játszana. A kérdés most az, hogy az említett csapattársak is hajlandóak kicsit engedni, vagy ki akarják maxolni a keresetüket. Teszem hozzá, azzal sem szabadna vitatkozni vagy azért sem lenne szabad lenézni őket, ha így tennének.
Ha a Raiders azt mondta, hogy jók ezek a számok, és nem lesz gond a többi hosszabb távú kontraktussal sem, akkor minden rendben.