Jarred nagyszerű cikksorozatának folytatása. Az első részt itt olvashatjátok.
Végre felnőtt
Bradshaw 1974-ben végre Super Bowl győzelemre tudta vezetni a Steelers-t, és ez a tudat nagyon sokat számított neki. A szurkolók még továbbra sem kedvelték őt, de már nem is gyűlölték. Bradshaw pedig elhatározta, hogy soha többé nem akar olyan szezonokat produkálni, mint előtte. Ennek megfelelően elfelejtett minden addigi sérelmet, és megpróbált a jövőre koncentrálni. Végre megtanulta helyesen olvasni a védelmeket, saját playeket gyártott, és hívott, valamint Noll kritikáit is már hajlandó volt elfogadni, és tanulni belőlük. Egyszóval végre úgy viselkedett, mint egy NFL csapat irányítója.
A Steelers még 74-ben megszerzett két jó képességű elkapót a draftról annak érdekében, hogy megsegítsék az irányítójukat. Ez a két elkapó Lynn Swann(88) és John Stalworth voltak,(82) akik ma már mindketten a Hall of Fame tagjai. Bradshaw 74-ben még nem tudta kihasználni új elkapóinak képességeit, hiszen a szezon első felében csere volt, a második felében pedig még nem volt meg benne a kényszer, hogy tanuljon a hibákból. 1975-re azonban Bradshaw új emberré lett, és ezúttal semmi sem állította meg őt abban, hogy kihasználja a két elkapójának képességeit.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Bradshaw 1975-ben összesen 18 TD passzt dobott, amiből 15-t Swann és Stallworth kapott el. A két elkapó olyan segítséget adott az immár felnőtt irányítónak, amilyennel korábban nem rendelkezett, és ez segített neki az eladott labdát számait is drasztikusan lecsökkenteni. 75 előtt minden évben több volt az eladott labda Bradshaw neve mellett, mint a TD passz, ám abban az évben először megszakadt ez a sorozat. 18 TD passz mellé csak 9 INT társult, ami a legkevesebb volt a karrierje során, mikor végig ő volt a kezdő. Ugyan nem volt olyan hihetetlenül nagy teljesítmény ez, de Bradshaw korábbi éveiből kiindulva hatalmas volt a fejlődés.
Az offense végre felnőtt a védelemhez, és immár nem egymás kárára, hanem egymást kiegészítve voltak képesek játszani. Így a Steelers végigdominálta az 1975-ös évet. 12 győzelem mellett csak 2-szer kaptak ki, aminek köszönhetően nyerték a csoportot, és az AFC-t is. A playoff első körében az Baltimore Colts-t fogadták, akiken a vártnál sokkal nehezebben tudtak továbbjutni. Az első három negyedben az offense ötször is eladta a labdát, és emiatt 10-7-es hátránnyal kezdhették meg az utolsó negyedet. Ott viszont már felébredtek, és végül 21 zsinórban szerzett pontnak köszönhetően 28-10-re legyőzték a Colts-t.
Az AFC döntőn egy ismerős alakulat érkezett Pittsburgh-be az Oakland Raiders személyében, akikkel zsinórban negyedszerre mérhették össze a tudásukat a playoff-ban. A Raiders-t fűtötte a bosszúvágy az egy évvel korábbi vereségért, így mindenki egy kemény, utolsó percig nyitott mérkőzést várt. Végül az is lett, egy nem várt tényezőnek köszönhetően. A meccset megelő napokon ugyanis olyan hideg volt Pittsburgh-ben, hogy a pálya jelentős része teljesen lefagyott, és az oldalvonalak mellett végig jég borított mindent. Ráadásul még havas eső is esett. A pálya ilyen szintű alkalmatlansága mindkét csapatot sújtotta, főleg az offense-ket.
Futni ezen a pályán nem igazán lehetett, passzolni meg még annyira sem. Az elkapók rendre elcsúsztak, képtelenek voltak megfogni a labdát, vagy ha mégis megfogták, akkor egy irányváltás során kicsúszott a kezükből. A két csapat összesen 13 turnover-t hozott össze, ebből 8-t a Steelers vállalt. A rúgójáték is szenvedett, több rúgás is kimaradt, és ezeknek köszönhetően a 4. negyednek 3-0-ás Steelers vezetéssel vágtak neki a felek. Ott azonban megtört a jég, és Franco Harris révén a Steelers képes volt TD-t szerezni. Majd az utolsó percekben Bradshaw is életjelet adott magáról, és egy Stallworth-nak adott TD passzal biztosított megnyugtató előnyt a csapatnak. A Raidersnek pedig nem maradt elég ideje a válaszra, így ha nem is szép játékkal, de 16-10-re győzött a Steelers, és újfent eljutott a Super Bowl-ba.
Mi történt?
A X. Super Bowl-ra NFC oldalról a Dallas Cowboys jutott el, akik egy sajátos offense sémát használtak. Olyat, amilyet a Steelers még soha azelőtt nem látott. Mindenki tűkön ülve várta, hogy a liga egyik legjobb védelme összecsaphasson a liga egyik legjobb támadósorával. Mivel a média teljesen a két egység párharcára koncentrált, ezért Bradshaw nem kapott elég figyelmet, ha pedig kapott is akkor is inkább a hibáit emelték ki, ugyanis két playoff meccsen 1 TD passz mellett 5 INT-t dobott, ami a régi énjét idézte. Igaz volt olyan labdavesztése, ami nem az ő hibája volt, az elkapó kezéből pattant tovább a labda a védőhöz, de ez persze senkit nem érdekelt. Az 5 INT az 5 INT volt. Ám Bradshaw ezúttal csöndben maradt, és inkább a meccsre próbált koncentrálni.
A döntőt a Cowboys kezdte jobban, és gyorsan vezetést szereztek, de utána a Steelers védelem rendezte a sorait, és többnyire kordában tudták tartani a Dallas irányítóját Roger Staubach-t. Míg a védelem tartotta a vonalakat, addig Bradshaw rohamozott, és egy kiosztott TD passznak hála alig 3 perccel a vége előtt 15-10-re a Steelers vezetett. Ráadásul a labda is náluk volt, így minden adott volt, hogy irányítsák a mérkőzést. Bradshaw azonban úgy döntött, egy hatalmas bombával lezárja a mérkőzést.
A játék során Bradshaw észrevette, hogy Swann megjátszható a hosszú útvonalon, és azonnal előrehajította a labdát. Swann elkapta, és begyalogolt vele az Endzone-ba, amivel 21-10-re módosította az állást. Bradshaw 64 yardos TD passzával hatalmasat lépett a Steelers a győzelem felé, ám komoly árat fizetettek érte. Abban a pillanatban, hogy Bradshaw elengedte a labdát a Cowboys védője Larry Cole keményen megütötte őt, szerencsétlen módon pont a fején.
Bradshaw az ütés következtében agyrázkódást szenvedett, és kénytelen volt elhagyni a pályát. A Steelersnek nélküle kellett kihúznia a maradék három percet, és ugyan a végén a Cowboys kis híján visszajött a meccsbe, de a védelem tartotta magát, és végül 21-17-re újfent a Steelers lett a bajnok. Bradshaw ezúttal azonban nem érezhette meg a győzelem édes ízét. Az agyrázkódása miatt nem tudott együtt ünnepelni a többiekkel, ráadásul pár szurkoló a meccs után megvádolta őt, hogy ezúttal is csak színlelte a sérülést, és ismét cserben hagyta a csapatát. Ezúttal a legfontosabb pillanatban.
A vádak ezúttal nem voltak igazak. Bradshaw elismerte, hogy korábban rengetegszer színlelt sérülést, és rengetegszer jogosan kapta meg a kritikát emiatt. De aznap nem színészkedett. Tényleg agyrázkódást szenvedett, és semmire nem emlékszik az utolsó percekből. Az utolsó emléke a meccsből az volt, hogy meglátja Swann-t, előrehajítja a labdát, érkezik az ütés, és utána semmi más, csak sötétség. Nem emlékszik hogyan ért véget a meccs, nem emlékszik hogyan került le a pályáról, arra sem emlékszik, hogy mi lett az előrehajított passzból.
A következő emléke a mérkőzésről az volt, hogy ő fekszik egy asztalon, körülötte pedig sárga-fekete ruhás emberek ujjonganak, és táncolnak. Majd ezek az emberek odamennek hozzá, és azt kiáltják neki: “Megcsináltad Terry! Megcsináltad!” Ő pedig csak nézett maga elé, és próbálta kitalálni hol van, és kik ezek az emberek körülötte.
Utólag persze megnézte, hogy mi történt, és már tudja, hogy karrierje egyik legjobb passzát dobta meg, aminek köszönhetően nyert a Steelers. Csak éppenséggel nem emlékszik ebből semmire.
Átmenet
1976-nak a Steelers egyértelműen úgy indult neki, hogy szeretnék harmadszor is megnyerni a Super Bowl-t. Erre minden esélyük meglett volna, de a szezon rajtja rendkívül gyengére sikerült. Az első 5 mérkőzésükből négyet elveszítettek, részben annak köszönhetően, hogy a védelem tőlük szokatlan módon sok pontot engedett. A Raiders és a Patriots ellen pl. mindkét meccsen 30 pontot szerezett az ellenfél.
1-4 után újabb csapás érte a Steelers-t, ugyanis a Browns elleni vesztes meccsen megsérült Bradshaw, és több hétre is kidőlt. Egészen eddig szokatlan módon az irányító tudott elfogadhatóan játszani, a 4 vereségég egyértelműen nem miatta történt, csakhogy most ő is kiesett, és egy újoncnak Mike Kruczek-nek(15) kellett átvennie az irányító helyét. Kruczek az elkövetkezendő meccseken mind pályára lépett, és ez alatt 0 TD passz, és 3 INT jött neki össze. A passzjáték Bradshaw kiválásával teljesen eltűnt a Steelers csapatából. Ám mégis megnyerte a Steelers minden maradék meccsét.
A Steelers védelme 76-ban olyat hajtott végre, amit senki nem hitt volna. Azok után, hogy az első 5 meccsen 110 pontot kaptak, összeszedték magukat, és a maradék 9 meccsen össz-vissz 28 pontot engedtek az ellenfélnek. 5 meccsen egyenesen lenullázták az ellenfelet. Hatalmas teljesítmény volt ez a védelemtől, és a csapatnak szüksége is volt rá, mert a támadók csak futással voltak képesek előrehaladni.
A védelem emberfeletti helytállásának köszönhetően a Steelers megnyerte mind a 9 meccset, és 10-4-el fejezte be a szezont, ami éppen elég volt a csoport megnyerésére. Szerencsére a playoff-ra Bradshaw felépült, és gyorsan bebizonyította, hogy létezik passzjáték Pittsburgh-ben. A Colts elleni playoff meccsen Bardshaw 3 TD passzt is kiosztott aminek köszönhetően a Steelers 40-14-re nyerni tudott, és továbbjutott az AFC döntőbe.
A győzelemnek azonban ára volt. Mind Franco Harris, mind Rocky Bleier megsérült a meccs során, így a Steelers-nek úgy kellett elutazni Oakland-be, hogy egyik kezdő futója sem bevethető. Így pedig Bradshaw-nak nem sok esélye maradt. A Raiders védelme könnyen kikapcsolta a Steelers támadójátékát, és ezúttal a védelem sem tudott csodát tenni. A Raiders akkor az egyik legjobb támadógépezettel rendelkezett, amit ezúttal a Steelers védelme sem tudott megállítani. 24-7-re végül vereséget szenvedtek, de az hogy a borzalmas kezdet, és a körülmények hatására idáig eljutottak önmagában hatalmas eredmény volt, és mindenki reménykedve várta a következő szezont.
77-ben a védelem teljesítménye ugyan visszaesett de csak azért, mert 76-ban olyan magasra tették a lécet. Még mindig a liga legjobb védőegysége voltak, és a Steelers szezonja azon múlott, Bradshaw képes lesz-e újra jól játszani. Nos, volt amikor sikerült neki, volt amikor nem. Volt olyan meccse, ahol 3 TD-t passzolt, és volt olyan ahol 4 INT-t. Igaz a 4. héten az Oilers ellen eltört a bal csuklója, ami bizonyos szempontból hátráltatta a játékát, de mivel nem a dobókeze volt a sérült, ezért nem hagyott ki meccset emiatt.
Végül 9-5-el fejezete be a szezont a Steelers, ami arra volt elég, hogy megnyerjék a csoportot, de semmi többre. A playoff első körében idegenben kellett játszaniuk a Denver Broncos ellen, akik ellen a védelem váratlanul összeomlott. A Broncos 34 pontot volt képes szerezni, amire csak 21 pont érkezett válaszul Bradshaw-tól. Hosszú idő után először nem jutottak el az AFC döntőbe, ami csalódást keltő volt, ám egyben ösztönző is.
Váratlan segítség
A 77-es playoff-ban a Steelers védelme önmagához képest rosszul játszott, de azt az egy meccset leszámítva továbbra is dominálták a ligát, immár sokadik éve. A liga észlelte, hogy a Steelers védelem túl erős. Már-már igazságtalanul erős. Az ellenfeleknek nincs esélyük ellenük, és ez így nem tartható. Annak érdekében, hogy a Steelers védelmét egy kicsit meggyengítsék új szabálymódosításokat iktattak be, amelyek közül a legfontosabb a Mel Blount szabály volt.
Blount a Steelers legerősebb, és legdominánsabb corner-e volt, aki rettegésben tartotta az ellenfelek elkapóit. A róla elnevezett szabály kimondta, hogy a védők mostantól nem üthetik meg az elkapót csak 5 yardon túl. A liga azt remélte ezzel az új szabállyal az ellenfelek támadósorai képesek lesznek már áthatolni az Acélfüggönyön, de csalódniuk kellett. A Steelers védelem gyorsan alkalmazkodott az új szabályhoz, és ismét a legkevesebb pontot engedték a szezonban. A terv tehát nem vált be, sőt teljes mértékben a visszájára sült el. A Steelers védelem gyorsan alkalmazkodott a szabályhoz, a többi csapat azonban nem volt képes erre a gyors váltásra. Ez pedig azt eredményezte, hogy a Steelers offense a középkategóriából az élmezőnybe került.
Bradshaw volt a legnagyobb élvezője az új szabálynak, és tökéletese kihasználva a többi csapat védelmének lassú alkalmazkodását, élete legjobb szezonját játszotta 78-ban. Ugyan összejött neki egy borzasztó meccs a Rams ellen, de azt leszámítva végig magabiztosan játszott. A szurkolók is alig merték elhinni, amit láttak. Kis híján elérte a 3000 passzolt yard-t, és 28 TD passzt dobott abban a szezonban. Meg is választották MVP-nek, és a vezetésével a Steelers 14-2-es mérleggel nyerte a csoportját, és az AFC-t is.
Az NFL megpróbálta meggyengíteni a Steelers-t, ehelyett felerősítette, és ez a playoff-ban még jobban ki ütközött. A Broncos-n egy sima 33-10-es győzelemmel álltak bosszút, és az AFC döntőben az Oilers sem tudott nagyobb kihívást jelenteni az immár minden szempontból elit Steelers csapatnak. A 34-5-ös győzelemnél a legnagyobb ellenfél inkább a pálya volt, ami a sorozatos esőzések miatt inkább egy mocsárra hasonlított, semmint sportpályára. De végül mindenki túlélte a körülményeket, és mehettek vissza a Super Bowl-ba, ahol újfent a Dallas Cowboys várt rájuk.
A XIII. Super Bowl több szempontból is izgalmasnak ígérkezett. Egyrészt ez volt az első olyan döntő, ahol két olyan csapat játszott, akik már összecsaptak egymással korábban, másrészt mindkét csapat 2 Super Bowl győzelemmel rendelkezett, és a győztes lehetett az első, aki háromszor nyer Super Bowl-t. Emiatt a csapatok kicsit feszültek voltak a döntő előtt, és pár játékos úgy próbálta oldani a feszültséget, hogy a másik játékost becsmérelte.
A Dallas védője Thomas Henderson nem sokkal a döntő előtt kétségbe vonta Bradshaw inteligenciáját, mikor azt mondta: “Bradshaw képtelen lebetűzni azt a szót, hogy ‘CAT'(macska) még akkor sem, ha megmutatod neki a ‘C’-t és az ‘A’-t.” (He couldn’t spell ‘Cat’ if you spotted him the ‘c’ and the ‘a’.” Ez volt az angol verziója ennek a mondatnak. Ha van erre jobb fordításotok, akkor nyugodtan átfogalmazhatjátok) Ez egy komoly sértés volt, de ezúttal Bradshaw nem sétált bele a csapdába. Ugyan nagyon bántotta, hogy valaki ilyet mond róla, de inkább nem mondott rá semmit, és úgy döntött, a pályán mutatja meg Henderson-nak mennyire téved vele kapcsolatban. És bizony meg is mutatta neki.
Vitán felül élete legjobb mérkőzését játszotta aznap a Cowboys ellen. Karrierje során először el tudta érni a 300 passzolt yard-t(318) és 4 TD passzal járult hozzá ahhoz a 35 ponthoz, amit a Steelers szerzett. Szükség is volt az ő remeklésére, mert a túloldalon Roger Staubach megtalálta a rést a Steelers védelmén, és ő is sorra gyűjtötte a pontokat. De Bradshaw váratlan teljesítményével még Staubach sem tudta felvenni a versenyt, és végül egy parázs meccsen 35-31-re a Steelers nyert.
Ezen a ponton Bradshaw elért a csúcsra. Az újonc szezonja után senki nem merte volna megmondani, hogy egy nap majd ő lesz a Steelers győzelmének a kulcsa. Még a jobb éveiben sem mondta volna ezt senki, mert még ott is inkább kiegészítő ember volt, és a védelem juttatta őt előre. Ám azon a napon tényleg az ő remek játéka kellett ahhoz, hogy a Steelers nyerhessen. Azok után, hogy mennyi mindenen ment keresztül, és mennyi kritikát kapott(sokszor jogosan) végre képes volt előlépni egy olyan meccsen, amikor nagy szükség volt rá. Csak 9 évet kellett várni erre a teljesítményre. A Steelers azonban kivárta, és végül nekik lett igazuk.
[/ppp_patron_only]
