Nem a legjobb meccse volt a Titans elleni a Seahawks számára. A védelmet teljesen felaprította Terry Robiskie playhívása, és a Seahawks védői is kitettek magukért. Először Richard Sherman szállt bele aljas módon az oldalvonalon már kisegített Mariotába, majd a mérkőzés végén Michael Bennett a maga megszokott módján lökdösődni kezdett, mikor vesztettek. Kam Chancellornak ez nagyon nem tetszett.
Megint össze kéne állnunk csapatként, jól játszani, nem belekötni mindenkibe, kiiktatni minden pazarló dolgot. Spórolni kell az energiával, hogy minden play alatt tudj gondolkodni. Minden ilyen civakodás kivesz belőlünk. Megzavar, letompít, fáraszt.
Chancellornek igaza van, mert nem csak a pályán és a bírókkal megy a szájtépés, de egymással is az oldalvonalon, az öltözőben, edzéseken, mindenhol. Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján még mindig nem léptek túl a Super Bowl-vereségen, akármennyire is próbálja simítani Pete Carroll. A játékosok korábbi nyilatkozatai alapján egészen valós a támadó- és védősorok közötti feszültség, utóbbiak tartva magukat a fontosabbnak, és előbbieket hibáztatva a gondokért.
A szájalásnak nem lesz vége egyhamar, most akár arról is szájalhatnak, hogy miért szájalnak. Amíg a csapat kultúrája nem változik meg, nem tűnnek el a feszültségek, ehhez pedig lehet, hogy az kell, hogy a leginkább így viselkedő játékosok ne játsszanak már itt.
Mondjuk pont Carroll gyűjtött szánt szándékkal ilyen játékosokat maga köré, sőt erősítette ezt a viselkedést.
Az elég borítékolható, hogy ha összed az ember egy csomó harcias, nagyszájú, beképzelt srácot, és még azt is mondogatja nekeik a fél világ, meg ő mint a kvázi atyaúristen, hogy ti mindenkinél jobbak vagytok és nem gond ha szenvedélyesek vagytok, amint összezuhan valami, és kiderül, hogy még se fenékig tejfel minden, ezek egymásnak meg mindenki másnak esnek majd…
Szóval Carroll szerintem direkt hagyta is ezt a feszültséget nőni, csak most kiderült hogy nem tudja úgy kordában tartani mint hitte. Eddig jó volt, mert ha nőtt a feszültség akkor oda rakta célpontnak az épp aktuális ellenfelet, hogy tessék ki lehet rajtani tölteni a dühöt, csak most ez már nem elég.
Szerintem is átesett néhány ember a ló túlsó oldalára… Ez már tavaly és tavalyelött is gond volt, nem látom, h Carroll kézben tartaná a helyzetet, hogy ilyen szituációk ne forduljanak elö (felesleges zászlók, ajándék yardok a semmiért)
Btw. a Tennesse ellen pont fordított volt a helyzet, a Titans O átgyalogolt a védelmen a 2. félidöben, miközben Wilson varázsolt…
A leginkább és visszatérően unszimpátiát generáló csapat ők. Pedig teli jó játékosokkal és nyilván normális emberekkel is, akiket a néhány tróger beállítottságú túlharsog. Carroll sem lehet százas.
Chancellor-t az előbbi halmazba tartozik, jegyeztem.
Sokban hasonlít a Schwartz-vezette Lionsra a fegyelmezetlenséget illetően. Amíg beverekszik magukat a rájátszásba nem kezdenek hullani a fejek, ha viszont lecsúsznak róla kezdődik a dráma.
Annyira élvezem, ahogy tépik egymást, nincs még egy csapat, amelyik így zsúfolva lenne az ostoba bohócoktól (Wilsont és Thomast leszámítva talán).
Érdekes csapat a Seattle, mert néha azt érzem rajtuk, hogy vérprofik, néha, hogy amatőrök gyülekezete. A védelem (illetve a LoB) annak ellenére tudott elitté válni, hogy Earl Thomas kivételével egyiküket sem draftolták magasan. Hogy bizonyítani akarják, hogy ez mennyire nem számít, dicséretes. Sikerült is nekik. Viszont az alázat az nagyon nincs meg bennük. Hogy Carroll tudatosan épített a játékosai agresszivitására, jó ötlet volt, de hogy ezt a pályán nagyon sokszor képtelenek kezelni, az ő felelőssége is.
Az sosem jó, ha egy csapaton belül túl nagy a különbség a támadósor és a védelem között. Nem biztos, hogy minden esetben feszültséget gerjeszt, de egy tudatosan agresszív játékosokból felépített védelem esetén nagyobb az esély erre. A Seattle-nél talán a legnagyobb a különbség a védelem és a támadósor között. A védelem talán a legjobb, a támadósor meg Wilsonból áll. És ami probléma, hogy évek óta az a tendencia, hogy a védelem miatt tart ott a Seahawks, ahol, és alig mozdul valami a támadóknál. Ez pedig nem egészséges.
A Seattle-re sok mindent lehet mondani, de hogy nem unalmas csapat, az tuti. Én mindig figyelem, hogy ki mit játszik, de a csapatom után másodikként mindig azt keresem meg, hogy “you mad bro” Shermanék hogyan végeztek.