A Pats védelme számokban – nagyon rossz számokban

Ugyan bomba igazolásokat csináltak a holtszezonban, a Pats védelme mégis egy nagy nulla eddig. Sőt nem egy nagy nulla, még annál is rosszabb. Most megmutatjuk, hogy mennyire. (A számok jelentős része az elmúlt négy héten alapszik, a Tampa elleni mérkőzéssel külön bekezdésben foglalkozunk.)

Ha azt mondjuk nektek négy hete, hogy a Butler-Gilmore CB-kkel, McCourtyval, Hightowerrel felálló Pats-védelem, ami tavaly gyakorlatilag taknyosra szopatta a legtöbb támadósort, a liga utolsó utánija lesz, kiröhögtök minket. Mi is kiröhögtük volna magunkat, én simán top3-ba vártam őket a labda túloldalán. Az, hogy így is kihoztak 3-2-t, az csak a támadóoldali zsenialitásnak köszönhető. A probléma ott van, hogy jelenleg a legtöbb olyan mutató szerint, ami valóban győzelmi képességeket mutat be, évtizedes mélypontot értek el. Nem a Pats mélypontját, hanem az egész ligáét. Mindeközben Brady élete egyik legjobb szezonját hozza le.

Az EPA (Expected Points Added) idősoros adatokra épül, és jellemzően számos, elismerést kivívó mutatónak az alapja. Megnézi, hogy például az elmúlt 15 évben adott mezőnypozícióból, adott kísérlet és megteendő távolság szerint passznál és futásnál milyen eredményeket hoztak a pontszerzés tekintetében. Ha egy hatyardos passz a pálya közepén 1&10-re jobban elősegíti a pontszerzést az adott drive-ban, mint a történelmi átlag, az egy pluszos játék, ellenkező esetben mínuszos. (Természetesen a mutató kiigazítható még egyéb paraméterekkel, ki is szokták.) Ebben a szezonban a Pats támadósora 55.2 pontot összegzett, megelőzve ezzel a Chiefs támadóit is. Ez azt jelenti, hogy a 45 idei támadássorozat során átlagosan minden drive-ot pozitívan hozott ki.

De a védelem. A védelem 48.8 pontot engedett az ellenfeleknek, a második legrosszabb a Titans után, akiknek csupán 35.7 a mutatójuk. Ez egy olyan rossz védelem, ami 116.5-ös ratinget enged az ellenfél irányítóinak, Neil Paine elmés megjegyzése szerint egy ereje teljén levő Peyton Manninget csinálva belőlük. Ez az EPA-mutató 2006 óta a legrosszabb lesz, ha az egész szezonban így marad.

A második legtöbb first downt engedték az ellenfeleknek, és passzonként 9.4 yardot, amivel nem csak, hogy utolsók a ligában, de viszonyítási alapként mondjuk, hogy a tavalyi Packers-passzvédekezés, és a legendásan rossz 2015-ös Saints sem engedett ennyit, messze nem. A Titans majdnem egy yarddal kevesebbet enged harmincegyedikként.

A CB-sor hozzá se tud szagolni a futásokhoz, tehát a front seven nem várhat segítséget itt. Malcolm Butler, aki az asztalt verte nagyobb pénzért, most 109.2-es ratinget enged az ellenfél irányítóinak, amivel olyan nevek előzik meg, mint Trae Waynes és TJ Carrie. Stephon Gigaszerződés Gilmore is remekel, ő nem 64., hanem 55. a listában rating alapján. Pass rush esetében természetesen nincsenek képben. Chung és McCourty úgy van megégetve, ahogy csak lehet, és futásmegállításban is valahol a listák alját verdesik.

Elandon Roberts legalább futás ellen működik (liga 6. legtöbb megállítása snapek arányában), de ezzel az LB-sor is kifújt. Hightower ha éppen pályán tud lenni, akkor sem tud mit csinálni. Nem azért, mert sokszor küldik pass rushra, hanem mert simán árnyéka tavalyi önmagának. Van Noynak úgy dobálják a labdákat, mint Halloweenkor a cukorkát, ő pedig lelkiismeretesen felveszi a vele szemben felálló embereket fantasyban, legalábbis más okot nem látok arra, hogy 185 yardot és egy TD-t engedjen 18 célpontra – ezzel az egyik legtöbbet engedi cover snapenként a ligában.

A védőfal semmit nem tesz futás ellen, az irányítóra pedig nem helyez nyomást. Idén eddig 2.77 másodperc kellett átlagosan, hogy az ellenfél QB-ja megérezze a szelet a nyakán, ez messze a leglassabb a ligában. A szélről Trey Flowers még úgy ahogy életképes (negyedik legtöbb nyomás a 4-3-as DE-k között), viszont mivel a belső falban Butler és Guy bőven átlag alatt tudják csak zárni a zsebet, valódi szorítást nem tudnak elhelyezni.

Csapattest szintjén a legtöbb yardot engedik az ellenfélnek támadássorozatonként, második legtöbb pontot, viszont nem szereznek átlagnál lényegesen több labdát, és sokszor csak a parádés mezőnypozíció menti meg a seggüket (remélem lágy és érzéki masszázzsal várják a speciális egység tagjait minden rúgás után). Az ellenfél, ha felmegy a pályára, az esetek háromnegyedében nem jön le first down vagy TD nélkül.

Persze, most jöhetnének azzal is, hogy 2011-ben is ilyen rossz volt a defense, osztán SB lett belőle. Mármint csak részvétel, ugye. De nem volt ennyire rossz, és a szezon végére 171-es pontkülönbséget hoztak ki. Jelenlegi állás szerint ez 4 lesz. Négy. A Belichick-érában a Pats védelme nem azért működött, mert keveset engedett volna, nem. Pontokat nem hagyott szerezni, és ugye kit érdekel a yard, mikor az eredményjelzőn a pontokat mutatják. Addig működött a teljes csapat, amíg magasan tartották a yard/pont értéket, amíg volt elszedett labda, amíg a célterületet és a mezőnygól távját levédték. Jelenleg ezek is beomlottak: míg a pontszerzési hatékonyság lefojtását mutató számok mindig messze a ligaátlag felett voltak, addig idén a sereghajtók között találhatjuk meg őket. A Football Outsiders DVOA szerint (amely a várható pontokat az ellenfelek minőségével is kiigazítja) az átlagnál közel 31%-kal többet enged a védelem várható pontértékben.

A Tampa elleni mérkőzés gyalázatos volt védelmi szempontból egyaránt. Ugyan csak 14 pontot hozott a Bucs, 9 maradt benne Folk lábában. 400 feletti yardot engedtek, igaz a Tampa is, csak ők egy rommá sérült front sevennel. A várható pontérték megint hozta az első három hetet: brutálisan gyenge passzvédekezés, átlagosnál kicsit jobb futásfogás. Igaza volt Belichicknek, a legtöbb csapat magát veri meg – a Tampa is ezt tette, TD-drop, meg az apró, volt itt minden. Butlerre és Gilmore-ra megint átlag feletti ratinggel lehetett dobni, utóbbi 9 célpontra 6/71-et engedett, Butler 6 célpontra 3/73-at. Futás ellen és pass rushban nem voltak tényezők. Hátrébb Chung borzasztó volt, de legalább McCourty hozott egy átlagos-elvárható szintet.

Ezek a számok volatilisek, bármikor változhatnak. A Pats nem egy leírható csapat. Majd ha matematikailag is lehetetlen tovább számolni velük, akkor lehet azt mondani, hogy kifújtak. De addig is a megszokottnál egy kissé több problémájuk lesz.