A Kansas City szárnyalása egyszerre meglepő és mégse váratlan. A csapat már az elmúlt években is rendre a liga élmezőnyébe tartozott, sorra hozta a győzelmeket- és ami rendkívül fontos – nagyon stabil csapat volt. Azonban valahogy soha nem beszélhettünk róluk igazi Super Bowl esélyes csapatként. Úgy éreztük valami hiányzik belőlük, valami átütő erő mind támadó, mind védő oldalon, hogy a legjobbak legyenek. Ez a valami talán Kareem Hunt volt, talán nem, de megmondom őszintén még mindig nem hiszek bennük igazán, pedig a számok alapján kéne. Nézzük meg hol is állnak most.
Amióta Andy Reid átvette az irányítást főedzői poszton, soha nem végeztek rosszabb mérleggel, mint 9-7, de háromszor is 11 vagy több győzelmet számláltak. Ez idén is könnyedén kinéz. Ennek ellenére az offense és a defense se volt soha benn a top5 legtöbb yardot szerző vagy a top5 legkevesebb yardot kapó csapatrészek között. Sőt az offense konkrétan a megtett yardokat tekintve mindig 20-on kívül volt, ami elképesztő statisztika. A defense kétszer ugyan top10-ben zárt, ami a yardokat illeti, de kétszer ők is top20-on kívül voltak ebben a mutatóban. Mindkétszer 11 győzelem gyűlt össze. Hogy lehettek mégis mindig a playoff közelében és küzdhettek a csoportgyőzelemért?
A válaszok természetesen nem egyszerűek, de Andy Reid és a stabilitás, a jó edzői munka megkérdőjelezhetetlen. Az ember már-már Bill Belichick szintű coachingról beszélne, ha az nem lenne istenkáromlás. A Chiefs ereje soha nem a látványosságban vagy a kitűnő egyéni teljesítményben rejlett, így nem is lehetett erre építeni. A mai futballban azonban a labdabirtoklás, stabilitás a labda mindkét oldalán legalább olyan fontos. Ebben lépett előre a Chiefs.
A nagy arányú labdabirtoklás legfontosabb aspektusa, hogy kontrollálod az órát. Ezt akkor tudod megtenni, ha jó hosszú támadásokat vezetsz, futtatod az órát, elfárad az ellenfél majd a végén pontokat teszel fel. Az előző bekezdésben említettem, hogy a Chiefs szerzett yardokban soha nem volt a top20-ban, ennek ellenére szerzett pontokban kétszer is a top10-ben végzett. A futójátékuk pedig minden évben top10 volt. Ami egészen elképesztő, hogy yard/attempt statisztikában egyenesen top5-ben voltak minden egyes évben amióta itt van Reid, tehát nagyon hatékony running game-t épített ki a mester. Erre eddig különösen szüksége is volt, mert Alex Smith nem váltotta meg a világot.
A labda másik oldalán mindig sokkal jobb emberállomány állt Reid rendelkezésére, ez pedig a számokban is megmutatkozik. Ami a támadóoldalon a labdabirtoklás, az a védőoldalon a turnover mutató. Ha ezt hatalmas pluszban tudod tartani, akkor nem kell feltétlenül yardokban és pontokban top5 védelmet építened. A Chiefs pedig egészen jó számokat hozott Reid alatt. Az látható, hogy amit ők kiépítettek (hosszú futásorientált drive-ok), azt az ellenfélnek nem akarták megadni. A futás ellen minden Reid évben top6 számokat hozott a Chiefs, így pedig nem volt az ellenfél kezében a time of possession. Erre még egy lapáttal rápakolt a turnover mutató, ahol minden évben top5 csapat volt a Chiefs. A konzervatív Smith passzok, a sok futás nem mutat jól a highlightokban, de Reid csak az eredményjelzővel foglalkozott. Ez pedig kétségtelenül az egyik legnagyobb erénye a mesternek.
Ezekből a mutatókból láthatjuk, hogy a Chiefs már az ötödik éve tartozik a liga legfelső krémjéhez, de a sorozatos rájátszás kudarcok hajlamosak elfeledtetni velünk, hogy ők bizony nem idén lettek ennyire jók. Mindössze megkapták azt a pluszt, amire vártak és Smith nyakán a penge is megtette a hatását. A múlt után kicsit időzzünk el a jelenben is.
Alex Smith nem a legkedveltebb irányítók egyike. Talán az egyik legtöbbet szívatott is, mert évekig alig passzolt 5 yardnál távolabb. A sok szívatás mögött azonban el kell ismernünk, hogy egy olyan offense-ben, ami a futásra épül és ahol a legjobb elkapó idén egy másodéves returner (persze volt egy Maclin időközben, de látható, hogy mennyire nem illett a sémába), nem az volt a szerepe. Nagyszerűen vigyázott a labdára, elvitte a playoffig a csapatot, ott azonban már kevés volt. A nyakára is hozták Patrick Mahomest, ettől pedig élete formájába lendült. Nálam egyértelműen ő az MVP 4 forduló után.
Smith jelenleg majdnem minden fontos mutatóban az élen áll vagy top5-ben van a QB-k közt. A legpontosabb irányító, ha az adjusted completion mutatóját nézzük – ami kiszűri a dropokat, az oldalra kihajított labdákat, spike-okat és hasonló, nem az irányító hibájából történt incomplete passzokat-, akkor 86%-os a mutatója. Ez azt jelenti, hogy minden 10 labdája után hibázik egyet. Most jöhetnének a károgok, hogy ez nem nagy történet, mert nem dob mély labdákat, 5 yardon pedig én is pontos vagyok. Újdonság azonban Smith játékában, hogy dob mély labdákat. És ha már dob, akkor ő a legjobb ebben is. 14 darab 20 yardot átölelő labdája ugyan messze elmarad Brady 27 ilyen passzától, de így is a masszív középmezőny elején helyezkedik el próbálkozásban, a QB ratingje viszont messze neki a legjobb. 147.3-as irányítómutatója van, amikor 20 yardnál tovább álmodik. Ez már több annál, hogy azzal magyarázzuk, hogy a védelmeket meglepi hogy ilyen messze hajít.
Le vagytok nyűgözve? Nem gondolnám, ezért folytassuk a sort. Szintén gondot okozott Smith játékában, hogy soha nem tűnt egy magabiztos irányítónak. Jött a nyomás, nagy volt a tét és ő máris összecsuklott. Idén teljesen már a történet. A Chiefs fala kimondottan jól dolgozik idén, az esetek 34,3%-ában van csak nyomás alatt Smith, ami a középmezőnybe elegendő, de ezeket a helyzeteket úgy oldja meg, amihez csak Brady hasonlítható. Passzainak 75%-a ér célba, ami még Brady 65%-ánál is bőven jobb. Amikor pedig nincs nyomás, akkor csak Drew Brees és Aaron Rodgers osztott ki nála több TD passzt, de ők rosszabb százalékkal dobják a bogyót. Mik ezek, ha nem elit számok?
Smith teljesítménye tehát elképesztő, de ehhez megvan a segítsége is. És akkor most jön a képbe a Chiefs X-faktora, Kareem Hunt. A Chiefs futói soha nem tartoztak a liga legrosszabbjai közé, de ilyen tehetséget nem csak a csapat, de az NFL is régen látott. Hunt az első playes labdavesztése óta feltörli a védelmekkel a padlót. Minden létező futómutatóban vezeti a ligát. Vezeti a ligát futott yardokban (csekély 140 yarddal), legtöbb 15+ yardot meghaladó próbálkozásban, kontakt utáni átlagos yardokban is (több mint fél yarddal, mint a második) és kierőszakolt missed tackle-ökben is (Huntnak van 31, a második Cooknak 18).
Azonban nem Hunt az egyetlen, aki kisegíti Smith játékát. Tyreek Hill az elkapók között, Travis Kelce pedig a tight endek között szerepel top5-ben, ha a rájuk dobott irányítómutatókat nézzük. Emellett a lehető legkisebb drop százalékkal is dolgoznak. Kelce ráadásul 20+ yardokban is az élen jár és a blokkolási mutatói is figyelemre méltók. Ez a négy játékos abszolút kiemelkedik a támadók között, de a többiek is kiveszik a részüket a munkából. Ahogy említettem, a támadófal passzblokkolásban a középmezőny elejéhez, futásblokkolásban top5-be tartozik, a csere tight endek és elkapók pedig nem nyújtanak rossz teljesítményt.
Ennyi szép szó után azért szót kell arról is ejteni, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt a teljesítményt akár Hunt, akár Smith egy szezonon keresztül tudja tartani és találkoznak még ennél jobb védelmekkel is. Ennek ellenére a Kansas City Chiefs már nem csak megérkezett a liga élvonalába, de elkezdte követelni a koronát magának.
