A pulykát vágják, a Cowboyst belezik

Legalább egy minőségi meccset láthattunk a Hálaadásnapi estén, bár Jason Derulo előadásától a rémálmok fognak kerülgetni. A Vikings jó eséllyel behúzta a divíziót, a Giants elkerülhetetlenül kiesik a hétvégén a playoffból, a Chargers viszont töretlenül menetel, hogy Rivers utolsó éveiben meglegyen az a nagyon hiányzó gyűrű.

Vikings – Lions 30-23

A Vikes bírói ellenszélben is legyűrte a Lionst idegenben. Case Keenum őrült fordulatszámon pörgött, sackről fordult le, és elképesztő mélyeket adott. Amióta felmerült, hogy beküldik Teddyt, nagyon elkezdte bemutatni a bizonyítványt. Hét meccset nyert zsinórban, és ma a 9.4-es yard/kísérletéhez hozzá tudott tenni két passzolt és egy futott TD-t is. Adam Thielen a második elkapó lett idén, aki meglépte az 1000 yardot – Divízió II-es egyetemről, draftolatlanként. Nagyon hektikus volt a csapat, az első félidei parádés támadásokat nem tudták megismételni a végén, megint előjött a tipikus minnesotai kifulladás, Shurmur a legrosszabb félidejét hívta talán ezzel a szezonban. A védelemben többeknek is pihenőnapja volt, legalábbis Rhodes a végéig nem tűnt ki, Smith pedig általában gyengébben teljesített. Most 10 nap pihenő következik, mielőtt Atlantába mennek.

A Lions megint feljött a végére, de őrült hibákat vétettek az egész meccsen. A harmadik kísérletek nem sikerültek, Stafford pontatlan volt, és veterán játékosok csináltak fősulis-szintű butaságokat. Stafford egy ponton le is ment a bokája miatt (a falembere hátulról rágörgette az egyik Vikes-védőfalembert a jobb lábára), de ez nem okozott bajt a gameflowban. Nagyon sok apró kivitelezési hiba volt a támadójátékban, remélhetőleg ezt ellensúlyozhatja majd kissé Freeney a jövő héttől. A futásvédelem egészen parádés, egyszer megfognak három futást összesen 2 yardon, de természetesen miután 4 playből engedtek egy TD-t. Megáll az ész. A Lions számára elérhetetlen a divízió-elsőség, hacsak nem veszíti el a Vikings az összes hátralevő mérkőzését, viszont a jó beosztásnak köszönhetően versenyben vannak a Wild Card-helyekért, igaz elég kemény konkurenciával.

Chargers – Dallas 28-6

Újabb seggelést kapott a Boys, ezúttal a liga egyik legkevésbé érthető csapatától. A 0-4-es kezdés után 5-6-tal áll a csapat, és eggyel vannak így csak lemaradva az eldöntetlen divíziójukban. A csapat 12 pontot hagyott a levegőben a borzasztó rúgások miatt, viszont Rivers fellépett, és az év egyik legszebb QB-teljesítményét hozta össze. 434 passzolt yard, 3 TD, mindezt 82%-os pontossággal, ez simán már most Top 3 teljesítmény volt az évben. Keenan Allen megmutatta, miért volt őt érdemes az első körben draftolni fantasyban, a 172 elkapott yardja csupán héttel kevesebb, mint amennyit Prescott dobált össze. Casey Hayward továbbra is egy csendes gyilkos, a liga egyik legjobb CB-je, simán van Top 5, tavaly is az volt, 1.3-as passer ratinget enged magára a hetedik hét óta, és nagy szerepe van a védelem fejavulásában. A korábban borzasztó támadófal harmadik meccse nem engedett sacket Rivers kis testén, és a kockázatos dobásaiért sokat kritizált irányító 2 meccse nem adta el a labdát. A rúgójátékon nagyon gyorsan fejleszteni kell, mert 45 yardnál hátrébb nem tud rúgni Novak, és ez elképesztő terhet tesz a támadósorra…bár erre most nem biztos, hogy akármi tud terhet tenni.

A Boys Zeke eltiltása óta teljesen el van veszve, Prescott és Garrett is összeomlottak. Ez már így nem ütemtévesztés, hanem meccstévesztés. Prescott eddigi legdurvább időszakát éli át, jó zsebekben is el van veszve, és jobb pillanataiban is csak a game manager szintjét hozza. Borzasztó a playhívás rendszere, egész egyszerűen valami nagyon elveszett. Dez folytatta a tavaly óta játszott bújócskáját, nagyon jól képes eltűnni a pályán, már akár középszerű CB-k ellen is, Cole Beasley és TWill pedig úgy gondolhatják, hogy nekik a tavalyi PO-esély elég is volt a sikeres karrierhez, legalábbis nem látszik az első hét óta, hogy a tavalyi formát akarnák hozni. A védelem ellen nincs sok szavam, fiatalok, hibáznak sokat, viszont rettentő tehetségesek, és nagyon szép megmozdulásaik vannak, könnyen lehet, hogy pár éven belül a Dallas a bivaly védelméről lesz híres. Összességében itt az edzői stábot vonnám felelősségre, mivel harmadik meccse botorkálnak csukott szemmel a verőfényes napsütésben.

Giants – Redskins 10-20

Izgatottan készülhetnek a jövő heti Dallas elleni rangadóra a Skins-szurkerek, ugyanis egy relatíve működő támadósort láthattunk a Giants ellen. Nem volt szép győzelem, de kiszenvedték, és a botladozó (és még szépen mondtam) támadófal ellenére is odavert 100 yardot Samaje Perine a földön, Crowder pedig 141-et a levegőben. Azért azt ne feledjük el, hogy egy 2-8-as csapat ellen játszottak, és ez nem biztos, hogy komolyabb csapatok ellen maradéktalanul elég lesz. Kirk Cousins egy csiszolt gyémánt, meg kell tartania őt a csapatnak, vagy valaki másnak azonnal elvinni, mert elképesztő, hogy milyen szinten játszik, mikor nagyrészt sokadik körből összekukázott támadói vannak. (Csak Brandon Scherff, Trent Williams, és Doctson az elsőkörösök.) Ha Perine nem dobálja el a labdát kontaktor, akkor simán maradhat futónak a csapatban Thompson mellett, és a védelem is összeállt, ez a csapat egy kicsit több QB-WR kémiával hülyére verhetne bárkit.

A Giants halad tovább a szellemvasúton. Nem biztos, hogy ez most foci volt a részükről, valamiféle labdajáték lehetett. Talán. A támadófal forgóajtónak öltözött Halloweenre, és még nem vették le a jelmezt, a csere cseréjének a cseréje elkapók nem véletlenül voltak ennyire eltemetve a rosteren, és Engram nagyon nem váltja be a reményeket. A csodának tartott TE csak azért termel, mert úgy tolja le a torkán Eli a passzcélpontokat, hogy a Négy Mancs azonnal bírósághoz fordul. Sok dropja van, és nem tűnik jelenleg elkapni képes TE-nek. Ez talán mélyebb pontja a csapatnak, mint a Frisco elleni vereség, és ráadásul Eli is összeomlott. A védelem még csak-csak tartja magát, de ott is kulcsemberek engedték el a dolgokat, hiszen mindenki tudja: minden egyes győzelem újabb tégla Reese és McAdoo munkájának talapzatában.