A kenyeret megkaptuk, de a halászlé csak később jön

NFL meccsek karácsony előestéjén? Jöhet, gondoltuk magunkban, de nem volt bennük sok köszönet. Az első meccsen két sérültekkel teletűzdelt csapat játszott egy meglepően igalmas meccset a szakadó esőben, míg az éjjeli csoportrangadó izgalom hiányában az unalomba fulladt. A tét mindkét meccsen csak az egyik résztvevőnek volt nagy, de hozták a kötelezőt.

A Colts baltimore-i vendégjátéka csomó tanulságra hívta fel a figyelmet mindkét csapatban. Kezdjük a hazaiakkal, hiszen számukra bírt nagyobb téttel az összecsapás. Először is, a számok csalókák! Ha ránézünk Joe Flacco lőlapjára és fantasy pontjaira, egy rossz szavunk nem lehet. Mindössze 9 elhibázott passz, 237 passzolt yard két TD-vel és eladott labda nélkül, ennél több nem is feltétlen kell egy irányítótól. Abban a 9 rossz passzban viszont voltak olyan homály labdák, hogy a szerkesztőségi chatben virtuálisan fogtuk a fejünket, hogy mit láttunk pontosan az olasz csődőrtől. Viszont jól menedzselte csapatát, és ez a biztonságos játék a kaotikus állapotok miatt most létszükség a Ravens offense-ben.

Át is térek gyorsan a védelemre, aminek látványa megint csak nem fedi le a teljes képet. Kezdjük a ténnyel: a Ravens védelme egy igazi “big play” defense, akik egy teljes meccsen nem tudnak megfogni egy normális támadósort, ellenben a kulcspillanatokban képesek előlépni, és akár turnovert is kiharcolni. Hogy ez most jó vagy rossz tulajdonság, az véleményem szerint szubjektív. Ahogy az esti teljesítményük is az. Ugyanis ezt a védelmet egy összeszedettebb támadósor valószínűleg átlépte volna egy jól felépített gameplannel. Ezt már a Colts is bizonygatta, hiszen nem egyszer jutottak el veszélyes távolságra, ám ekkor Suggsék előhúzták a mojojukat a tarsolyból, és jöttek a sackek vagy más klasszis megoldások, és jobbára csak mezőnygólra kényszerítették a vendégeket.

Hogy a Coltsról is legyen szó, aligha mondok újat, hogy jelen állapotában ez egy nem jó csapat. Rengeteg a sérült, persze, de a kezükben volt a meccs, többször is. Hogy Adam Vinatieri nem rúgja be 60-ról a mostoha körülmények között előkészített mezőnygólt, az benne van a pakliban, hozzátéve, hogy nem sok hiányzott a sikeres kísérlethez. Ellenben az utolsó percekben ott volt Paganóék kezében a meccs, mégsem éltek vele. Mondhatni elcoltsoskodták, gondolok itt néhány Brissett passzra, ami csak a karácsony szellemének köszönhetően nem lett interception. Ennek a csapatnak szüksége van az edzőváltásra, mert látszólag teljesen el vannak veszve, a rengeteg pofont, amit idén kaptak már nem bírják elviselni, és összerogytak mentálisan. Egy valamire büszkék lehetnek: Frank Gore nem ember. Hivatalos. Ha nem tudnám, hogy már 34(!!!) éves, nem hinném el, egészen elképesztő.

Frank Gore still got it!pic.twitter.com/E09M0yT2pb

— LeadingNFL ™ (@LeadingNFL) 2017. december 23.

A Ravens behúzta a meccset, köszönhetően annak, ami miatt kifejezetten várom őket a rájátszásba: fejben ugyanis az egyik leginkább összeszedettebb csapat Harbaugh-éké, ami egy playoffhoz elengedhetetlen. Megkockáztatom, hogy jelenleg a Baltimore Ravensnek lenne a legnagyobb esélye megfogni a New England Patriots csapatát, reméljük addigra nem dől ki több kulcsjátékos a Hollóknál.

Indianapolis Colts 16 @ 23 Baltimore Ravens

Hogy miről maradt le az, aki az alvást választotta a Vikings@Packers helyett? Az égegyadta világon semmiről. De tényleg. Amikor megláttam a Packers hiányzóit, akkor borítékolható volt, hogy ezen a meccsen nem osztanak lapot Hundley-éknak. Így is lett.

Na nem mintha a Vikings annyira megerőltette volna magát, de nem is kellett nekik. A két irányító összesen nem passzolt 300 yardot, csak amíg a Vikings tudott feltenni pontokat a táblára, a Packers nem. Az első értelmes hazai drive egy interceptionnel zárult, de Hundley a továbbiakban sem a pontosságáról volt híres. 40 passzából mindössze 17 talált hazai játékost, ez rettentő siralmas, cserébe a futójáték az hozta a yardokat – sokra mentek vele. A Packersnek ráadásul úgy kezdődött a meccs, hogy Jason Spriggs a meccs első playében megsérült, és bár ő nem a csapat erőssége, azért az OL jobboldalán két UDFA játékos játszott a továbbiakban. Ha csak ő sérült volna meg tőlük, alighanem aláírták volna, de nem így történt, hiszen Jordy Nelson és Aaron Jones is összeszedett egy kisebb-nagyobb horzsolást.

A vendégeknek egy dologra kellett csak figyelni, hogy ne veszítsenek labdát. Mert hiába volt nekik is megannyi impotens drive-juk, ha nem adnak a Packersnek jó mezőnypozíciót, akkor az életben nem jutnak el a célterületükre. A végén ráadásul már a mezőnygól adta pontok helyett a TD-kre ment rá McCarthy, és nem engedte be Crosbyt a pályára negyedik kísérletnél, inkább hagyta passzoltatni a rosszul játszó Hundley-t. Egyedül azt bánhatja Mike Zimmer, hogy az ő támadófalából is több játékos sérülten hagyta el a pályát.

… Michael Clark ? pic.twitter.com/A2GtSnN0PH

— Jake (@SeedsofJake) 2017. december 24.

A Packers idén másodjára nem tudott a Lambeau Fielden pontot feltenni a táblára, míg a Vikes jó úton halad afelé, hogy ez legyen számukra az utolsó idegenbeli meccs a 2017-es szezonban, bár ehhez egy Eagles vereség a rájátszásban kelleni fog a főcsoport döntő előtt.

Minnestoa Vikings 16 @ 0 Green Bay Packers