A liga jelenlegi talán legjobban összerakott csapata (Eagles) és a mindig mindenkire veszélyes Seahawks játszik egymással vasárnap esti rangadót. Ennél kevés jobb párosítás jöhetett volna össze, bár az esélyek nem Russell Wilsonék mellett szólnak.
Az Eagles abban a legjobb, amiben a Seahawks a legrosszabb
A Seahawks támadófala még mindig nem jó. Igaz, amióta Duane Brownt megszerezték a Texanstól már van esély arra, hogy Russell Wilson életben maradjon, de összességében még mindig nem beszélhetünk egy jó egységről és ne a 49ers legyen a fokmérő. Már csak azért sem, mert az Eagleséhez fogható védőfal nem igen van még egy a ligában:
Brandon Graham, DE – 7 sack, 2 fumble, 38 hit+siettetés, All-Pro szint
Fletcher Cox, DT – 5,5 sack, 1 fumble, 33 hit+siettetés (4. legtöbb a posztján), All-Pro szint
Tim Jernigan, DT – 23 tackle, 2,5 sack, futás ellen hibátlan
Vinny Curry, Chris Long, Derek Barnett, DE – 10,5 sack, 80 hit+siettetés, 3 fumble
Nem csak elit játékosok alkotják az egységet, de még mélység is van, ezzel szemben Duane Brown és Justin Britt mellett nem igazán van senki, akinek van esélye huzamosabb ideig feltartani úgy bárkit is. Arról nem is beszélve, hogy Browntól nem lett jobb a Seahawks futójátéka, az Eagles pedig a legkevesebb yardot engedi meccsenként, az sem lenne meglepő, ha Wilson futásait leszámítva 20 yard alatt maradna a Seahawks futójátéka.
Ehhez jön még hozzá a remek LB sor Mychal Kendricks révén, aki futás és passz ellen is remekül játszik, Jimmy Grahamre sem vár könnyű nap. Amiben tehát bízhat a Seahawks, az Russell Wilson kreativitása és a passzjáték. Az Eagles secondary nem rossz, a szezon előtt kiröhögött cornerek – Patrick Robinson, Jalen Mills vagy az újonc Rasul Douglas – minimum egy közepes szintet tudnak hozni, ráadásul Ronald Darby is játékra alkalmas, tehát még jobb is lehet idővel az egység. Persze még mindig ez a leggyengébb része a védelemnek, Wilson menekülős passzai ellen pedig lehetetlen védekezni, mostanság meg a szokottnál is jobban megy a passzolgatás neki, ez így baromi érdekes lehet.
Mit kezd Wentz egy elit védelem ellen?
Hiányzik a védelemből Richard Sherman és Kam Chancellor, két All-Pro kaliberű védő, azonban a pályán van Earl Thomas, Byron Maxwell is kezd bemelegedni, annyira azért nem esett szét az egység, mint várni lehetett. Persze nyilván nem is olyan erős, mint fénykorában, valamilyen szinten szerencséje is van az Eaglesnek, hogy most találkoznak, de hát jó csapatnak általában szerencséje van. Azonban ez még így is egy komoly teszt lesz Wentz számára, idén ugyanis nem nagyon találkozott top védelemmel (a Chiefs ellen kikapott az Eagles (akkor még topnak nézett ki a def), a Panthers ellen pedig a védelem három game-winning drive-ot is megfogott, az nem a végén nagyon nem az offense-en múlt).
A védőfalat tekintve a Seahawksnak is top egysége van, a különbség a támadófalakban van. A Michael Bennett és Sheldon Richardson fémjelezte egységnek ugyanis Lane Johnson, Brandon Brooks és Jason Kelce szintű játékosok ellen kell megküzdeniük, akik minim top3-asok jelenleg a posztjukon. Ráadásul az Eagles fala nem csap pass protectionben jó, hanem futásblokkolásban is: 147,5 yardot átlagolnak meccsenként, ráadásul hol LaGerrette Blount, hol Jay Ajayi, hol Corey Clement fut, nem lehet mindenkiből felkészülni.
Kell is a ó futójáték ahhoz, hogy Wentz eladhassa a play action játékokat és nyugodtan támadhassa a széleket. Most ráadásul nem lesz elég, hogy csak békésen elmenedzselgeti a meccset az 5-10 yardos passzaival, Bobby Wagnerék ellen nem fogják a playmakerei egyedül megoldani. Illetve kis szerencsével lehetőségünk lesz látni, hogy mire jó ez az Eagles és Wentz akkor, ha esetleg kaparni kell az eredmény után. Idén mindössze kétszer voltak hátrányban a félidőben: a Chiefs ellenit elveszítették, a megzuhant Cowboys ellen pedig három pontos hátrányból sikerült gálázni. Még nem láttuk a csapatot igazi nyomás alatt játszani, tavaly pedig a Cowboys is one and done volt a rájátszásban, hiába a remek alapszakasz. Persze az sem kizárt, hogy 40 ponttal küldik haza a Seahawkst.
