Amíg a bátyus az NFL-ben villogtatja foga fehérjét és nem kisebb sztároktól lesi el a szakma sava-borsát, mint Tamba Hali, addig Nick Bosa még az egyetemi foci berkein belül pusztít. Mert szebb szóval nem lehet élni, tényleg egy állat és nem kegyelmez egyetlen tackle-nek vagy guardnak, aki vele szemben áll fel. Bátyjához hasonlóan, ő is az Ohio State Egyetemen pallérozódik, szintén defensive end poszton, ráadásul ugyanazt a mezszámot is viseli, mint Joey, a 97-eset. Ha ez nem lenne elég, akkor idén őt is beválasztotték a BIG10 Konferencia legjobb védőfalemberei közé, ami az idősebbik Bosának kétszer is sikerült. Túl sok a véletlen egybeesés a két testvér között, minden arra utal, hogy Nick is valami olyasfajta szerzet, ami nem születik mindennap.
Joey tavaly jött, látott és győzött, valami ilyesmi jár Nick fejében is, aki teljes mértékben tisztában van kvalitásaival és úgy gondolja, hogy készen áll a profi karrierre. Aki látta őt játszani, az nehezen tudja megtámadni ezt az állítást, komplex játékos, mindene megvan, hogy sikeres profi legyen a védőfal szélén, munkamorálja megkérdőjelezhetetlen és nagyon tehetséges. A bökkenő csupán az, hogy a pass rusher idén még csak true sophomore, és az NCAA szabályrendszere tiltja, hogy valaki két egyetemi év után jelentkezzen a draftra. Ezért Baby Bosának kell még várni egy kis időt, de ne legyen kétségünk afelől, hogy a 2018-as év nem fog neki jót tenni, még inkább érett játékos lesz, aki egyelőre az egyik legpotenciálisabb esélyese a 2019 NFL Draft 1/1-es választottjának.
Nekem azért vannak kétségeim afelől, hogy ha valaki ilyen szinten berobban a 2.évében, akkor mennyire marad motivált a 3.évre. A szezon előtt Arden Key-ről olvastam a szezon előtt, hogy 1/1 esélyes lesz a 18-as drafton. Ti, hogy látjátok neki például hol lehet az értéke a nem túl jó 3.szezon után?