Nick Foles 19 hónappal ezelőtt elment pecázni és eldöntötte magában és tudatta pár barátjával, hogy visszavonul. Aztán végül meggyőzték az ellenkezőjéről és milyen jól jött ki belőle… Super Bowl MVP lett. Foles mentalitásban is rengeteget változott és máshogy tekint az életre, mint másfél-két évvel ezelőtt.
Szerintem a legfontosabb, hogy ne félj attól, hogy elbuksz. Szerintem a mai társadalomban- az Instagrammal meg a Twitterrel – minden egy highlight összeállítás. Csak a jó dolgok mennek és amikor ezekre pillantasz, csak az a reakciód, hogy Wow. De mikor egy rossz napod van vagy amikor az életed nem olyan szép, akkor elbuksz. De a bukás az élet része. Ez a jellemed építéséhez és a fejlődésedhez járul hozzá. Mert mi is lennél bukások nélkül? Én sem lennék most itt, ha nem buktam volna el, nem hibáztam volna ezerszer. Mind emberek vagyunk, mindannyiunknak megvannak a gyengeségei.
Nem vagyok tökéletes. Nem vagyok Superman. Lehet, hogy az NFL-ben játszok és lehet, hogy épp most nyertem meg a Super Bowlt, de nekem is megvannak a napi problémáim. De itt jön a képbe a hitem, itt jön a képbe a családom. Ha problémákkal szembesülsz az életben, csak tudd, hogy ezek lehetőségek a jellemed fejlesztésére.
Nem véletlen, hogy Foles majdnem lelkész lett azután a bizonyos pecázás után. Most is olyan bölcsességet adott át, amit ritkán hallunk focistáktól.
Nagyon igaza van, és a Facebookot még ki is hagyta. Mikor szarabbul az se olyan happy, hogy azt nézegeted, hogy másoknak milyen jó épp. Szimpatikus nyilatkozat.
Szimpatikus hozzáállás.
A legjobb helyre került a Lombardi. Mondom ezt Ravensesként (Baltimoreban is jártam egyetemre, a 2000-es Ravensbe “szerelmesedve”). A döntőt semleges szurkolóként néztem, örültem volna Brady hatodikjának, de az Eagles 57 éves kálváriája megszakításának is ugyanúgy. A meccs közben egyre inkább az utóbbinak…
Tud beszélni. Intelligens. Mondanivalót közvetít. Úgy vélem szuggesztív személyiség is, a pályán is. Remek sportember. Egye fene, eddig sem volt semmi bajom vele, maradhat. ??