Elkezdjük a holtszezonra kitalált játékunkat, ahol Minden Idők Legjobb Super Bowlját keressük. Első állomásként pedig nézzük át azt a döntőt, ahol a 80-as évek két legnagyobb csillaga, Dan Marino és Joe Montana csapott össze.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Dolphins útja a döntőbe
A Dolphins csapata 1984-ben megállíthatatlannak tűnt. A másodéves irányító Dan Marino gyorsan belerázódott a Miami offense-ébe, és az alapszakaszban 5084 yardot, és 48 TD-t osztott ki, mindkettővel rekordot felállítva. Meg is kapta év végén az MVP díjat a teljesítményéért. A csapat többi része is hozta az elvártat, és 14-2-es mérleggel első kiemeltként készülhettek a rájátszásra. Ott először a Seahawkst küldték haza 31-10-es eredménnyel, majd az AFC-döntőn a Steelerst is legyőzték 45-28-ra, így Don Shula csapata egy év szünet után készülhetett egy újabb Super Bowlra.
A 49ers útja a döntőbe
A Dolphinssal ellentétben a 49ers nem a támadósorra, hanem a védelemre helyezte a hangsúlyt, és egy gyengébb kezdés után a defense sorozatban kapcsolt ki mindenkit, aki csak szembejött velük. Ez a védelem pedig kiegészült a Joe Montana vezette támadósorral, és e kettős ellen az ellenfeleknek esélyük sem volt. A 49ers 15-1-gyel szerezte meg az első kiemelést, majd a playoffban előbb a Giantset 21-10, később pedig a Bearst 23-0-ra verték, aminek köszönhetően ők is kivívták a Super Bowlon való szereplés jogát. Ráadásul még nagyon messzire sem kellett utazniuk, mert a döntő abban az évben a San Franciscotól alig 50 km-re lévő Stanfordban került megrendezésre.
A Super Bowl
A 19. nagydöntőt minden korábbinál nagyobb várakozás előzte meg. Egyrészt a Dolphins személyében a liga legtöbb pontot szerző támadósora lépett pályára, és velük szemben a liga legkevesebb pontot engedő védelme állt föl. Továbbá az NFL új csillaga Dan Marino készült szembenézni Joe Montanaval, aki korábban már nevet szerzett magának. A nagy esemény pedig egy nem mindennapi jelenettel kezdődött. A pénzfeldobást ugyanis az elnök Ronald Reagen végezte el a Fehér Házból közvetítve. Minden lehetőség adott volt, hogy ez legyen minden idők egyik legjobb döntője.
Az első negyed teljes mértékben meg is felelt ezeknek az elvárásoknak. Egy gyors Dolphins mezőnygól után Montana egy 33 yardos TD passzt osztott ki, amivel 7-3-ra átvette a vezetést a 49ers. Erre azonnal érkezett a válasz, és Marino egy tökéletes drive-ot levezetve a negyed utolsó másodperceiben 2 yardos TD passzal 10-7-re visszavette a vezetést. Ekkor még mindenki elégedetten tapsolt, mert biztos volt benne, hogy a meccs további részében is ilyen adok-kapok párviadalra lehet számítani.
A 2. negyedben azonban a 49ers védelme váltott, és új taktikával készültek Marino támadásira. 6 DB-t küldtek fel a pályára, hogy jobban tudják fogni az elkapókat, és mindössze egy LB segített a védőfalnak a nyomásgyakorlásban, és a futásmegállításban. Kockázatos lépés volt, de működött. A 6 DB tökéletesen lefedte a Dolphins elkapóit, így pedig időt biztosítottak a védőfalnak a nyomásgyakorlásra. A Dolphins támadófala 84-ben a legkevesebb nyomásgyakorlást engedte, de a 49ers védőivel szemben tehetetlenek voltak. Marino többször is ki lett zökkentve a játékból, aminek következtében a labdái pontatlanok lettek, és a 2. negyed jelentős részében a Dolphins first downt sem tudott elérni.
A túloldalon Montana nem ütközött ilyen problémába. Bill Walsh vezetőedző ugyanis kinézte magának a Dolphins defense leggyengébb pontját, ami az LB-k lassúsága volt. Walsh terve az volt, hogy a futókat és a TE-ket rövid útvalon futtatja, hogy az LB-kkel kerüljenek össze, akik nem lesznek képesek követni őket. A terv tökéletesen bevált, Montana zsinórban 3 TD-t érő drive-ot is levezetett a 2. negyedben, és mivel a túloldalról nem érkezett válasz, így gyorsan 28-10-es előnyre tett szert a 49ers. Ezt a Dolphins a félidő végén 2 mezőnygóllal 28-16-ra módosította, de mindenki érezte, hogy nagy bajban vannak.
A nagy hátrány miatt a Dolphinsnak rohannia kellett az eredmény után, és a 2. félidőben kockáztatniuk kellett. A 49ers védelem azonban nem engedett nekik. Marinót négyszer is a földre vitték, és minden támadásukat eredményesen kapcsolták ki. És ahogy peregtek a másodpercek, úgy vált egyre kilátástalanabbá a Dolphins helyzete. A végső döfést a 49ers futója, Roger Craig vitte be nekik, aki a 3. negyed végén 16 yardos TD-t szerzett Montana passzából. Ezután a meccs gyakorlatilag el is dőlt. Marino még igyekezett menteni a menthetőt, de két labdáját is ellopták, így pedig már nem volt remény. A legjobb védelem legyőzte a legjobb támadósort, és végül 38-16-ra a 49ers nyert.
A Super Bowl MVP-je Joe Montana lett, aki 331 passzolt-, 59 futott yarddal, és összesítve 4 TD-vel (3 passzolt, 1 futott) járult hozzá ehhez a győzelemhez. Ám érdemes még kiemelni Roger Craiget is, aki földön 58, levegőben pedig 77 yardot szerzett és 3 TD-t adott a közösbe (1 futott, 2 elkapott).
Nagy csatának ígérkezett a 19. döntő, de a végén nagyon egyoldalúra sikerült. A Dolphins egy negyedig volt ellenfele a 49ersnek, utána már csak az eredmény után tudtak rohanni, nagyrészt sikertelenül.
Apa, kezdődik! ?
Köszi ismét. :)