Vannak játékosok, akik a saját korukban olyan nagy hatást gyakorolnak a játékra, és a saját szurkolóikra, hogy mindenki ismeri a nevét, és évtizedekkel a visszavonulása után is ő a csapat legismertebb arca. A Dallas Cowboysnál több ilyen ember is létezik, de az a játékos, aki még a legismertebbek közül is kiemelkedik, az Amerika Kapitány, másnéven Roger Staubach. (Az első részt itt találjátok)
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Újra kezdődik a tánc
1971-ben a Cowboys Staubach vezetésével Super Bowl-t nyert, és a csapat készen állt rá, hogy a következő évben megismételje ugyanezt. Ugyan az offseason során elveszítették a kezdő futójukat Duane Thomast, de mivel az irányító személye biztos volt, ezért nem volt ok az aggodalomra. Egészen a harmadik preseason meccsig.
Az előszezon harmadik mérkőzésén a Cowboys a Ramsszel játszott, és a meccs folyamán egy szerencsétlen eset történt. A Rams védője Marlin McKeever a földre vitte Staubacht, de olyan szerencsétlenül, hogy az irányítónak megsérült a válla, ami azonnali műtétre szorult.
Staubachnak a sérülés miatt ki kellett hagynia a teljes alapszakasz, így pedig újra Craig Morton kapta meg a kezdő irányító szerepét. Morton amennyire tudott élt a lehetőséggel, és bár nem volt olyan eredményes mint Staubach, de az ő vezetésével sem roppant össze a Cowboys offense. Végül 10-4-el fejezték be a szezont, amivel ugyan a Redskins mögött csak a második helyen végeztek a csoportban, de ez így is elég volt a Wild Card helyre.
A Playoffra Staubach válla helyrejött, ám Landry nem őt nevezte ki kezdőnek a 49ers elleni mérkőzésre. Úgy gondolta túl nagy kockázat lenne beküldeni Staubachot, főleg úgy hogy Morton vezetésével is hatékony volt a támadósor. Így a San Francisco-i mérkőzésen Morton lépett pályára kezdőként, de Staubach is be lett nevezve, arra az esetre, ha szükség lenne rá.
A Cowboys borzalmasan kezdte azt a mérkőzést, mindjárt a kezdőrúgásból TD-t kaptak, és a folytatás sem sikerült jobban. Morton szenvedett, 21 passzából csak 8 volt pontos, és kétszer is eladta a labdát. Landry idővel észrevette, hogy Mortonnal képtelen lesz nyerni a csapat, így a negyedik negyedben 28-13-as 49ers vezetésnél beküldte Staubachot, hátha ő még meg tudja menteni a meccset. És bizony meg tudta.
Staubach érkeztével új élet költözött az offense-be, és az utolsó negyedben zsinórban 17 pontot szerzett a Cowboys, aminek köszönhetően 30-28-ra sikerült megfordítani a meccset. Staubach alig egy negyedet volt csak a pályán, de ezalatt a 15 perc alatt képes volt 174 yardot és 2 TD-t is kiosztani. Ezek után pedig már nem volt kérdés, ki kezdjen a Redskins elleni NFC döntőn.
Washingtonban azonban már Staubach is kevés volt. A Redskins védelem nem kegyelmezett, és egy 26-3-as eredménnyel lökték el a Cowboyst a címvédéstől. Az újabb Super Bowl nem jött össze, de a körülmények tekintetében az NFC döntőig eljutni is szép teljesítmény volt. Főleg annak tudatában, hogy 49ers ellen a Cowboys sokáig reményvesztettnek tűnt, ám végül Staubach visszatérése mindent megváltoztatott. Ezzel a nagy fordítással pedig végleg eldőlt, ez a csapat az Staubaché, és csak egy sérülés tudja őt a partvonal mellé kényszeríteni.
A Cowboys vezetőség azonban még egy évre megtartotta Mortont, arra az esetre, ha újra valami baj történne Staubachal, de miután a 73-as szezont teljesen végig tudta játszani, végleg döntésre jutottak. Elcserélték Mortont a Giantsel, és ezzel a lépéssel végleg pontot tettek az irányítókérdésre.
Az időzítés azonban érdekes volt. Ugyan Staubach 73-ban nagyszerűen játszott, és a vezetésével újra NFC döntőig jutottak, de ott hazai pályán nagyon csúfos vereséget szenvedtek el a Vikingstól. És ebben a vereségben egyértelműen Staubach játszotta a legnagyobb szerepet. 21 passzából csak 10 talált célba, a 100 passzolt yardot sem érte el, és TD passzt sem adott. Ellenben négyszer is megtalálta a Vikings védőit, és az utolsó eladott labdáját vissza is hordták, amivel kialakult a 27-10-es végeredmény. Talán élete legrosszabb mérkőzését játszotta aznap, és ez a teljesítménye kihatott a következő idényére is.
A 74-es szezonkezdet hasonlóan katasztrófális volt Staubach számára. Öt meccs alatt 10-szer is eladta a labdát, és emiatt a Cowboys az első öt meccséből négyet el is vesztett. Ugyan a végére összeszedte magát, de így is csak 8-6-ra tudta menteni a szezont, ami nem ért playoffot. A Cowboys vezetőség fejében pedig megcsendült a vészharang, hogy talán túl hamar döntöttek Staubach és Morton között.
Hail Mary
Landry gondban volt, mert számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Staubach a hanyatlás jeleit mutatja, és ám még nem akart lemondani az irányítójáról. Helyette megpróbálta kitalálni, hogyan tudná visszahozni a régi énjét. Így a liga egyik legkonzervatívabb edzője úgy döntött, ideje újítani.
Landry újítása a shotgun formáció volt, ami ugyan nem volt ismeretlen egy csapat számára sem (a 49ers előszeretettel használta), de nagyon kevesen adtak esélyt ennek a formációnak, és inkább az under center volt az elterjedtebb. Landry azonban megkísérelte meghonosítani ezt a formációt, és ez a kísérlete egyértelmű sikerrel zárult. Staubach a shotgun formációnak köszönhetően sokkal jobban átlátta a pályát, és mivel az ellenfél védőinek is több időbe telt elérni őt, így sokkal tovább tudta keresni a célpontjait is. Ez a kis extra idő pedig megadta neki a lehetőséget, hogy újra régi fényében tündököljön.
Staubach visszatért, és vele a Cowboys is. Egy év szünet után újra bejutott a playoffba, igaz 10-4-el a csoportot nem tudták megnyerni, mert azt a Cardinals vitte, de nem számított. Újra a legjobbak között voltak, és az sem érdekelte őket, hogy végig idegenben kell játszani. Egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy az első állomás a fagyos Minnesota lesz.
A Vikings védelem volt Staubach legnagyobb nemezise. A 73-as NFC döntőn 4 INT-t dobott ellenük, és 74-ben az alapszakaszban is 4 INT került a neve mellé. A 75-ös alapszakaszban megúszta az újabb találkozást, ám a playoffban már nem lehetett elkerülni őket. A Vikings védelem ezúttal sem kímélte Staubachot. Bár INT-t végül nem dobott, de kétszer is kiverték a kezéből a labdát, és 58 perc alatt csupán 10 pontot tudott szerezni a csapatának. Ám a “Doomsday Defense” tartotta magát, és csak 14 pontot engedett a Vikingsnak. Így alig két perccel a vége előtt Staubach megkapta az esélyt arra, hogy elűzze a múlt szellemeit.
A game winning drive azonban borzalmasan kezdődött. 3 kísérlet alatt 7 yardot mentek hátra, ami miatt 4&17-nek kellett nekimenni. Ezt végül sikerült megoldani Staubach közel 30 yardos passzának köszönhetően, idő azonban alig maradt. Mindössze 32 másodperc állt az órán, és a Cowboys még mindig csak félpályán volt. Staubach tudta, hogy ennyi idő alatt már nem fognak végigmenni a pályán, nagy playből kell TD-t szerezni. Így hát kinézte magának a hosszú útvonalon futó Drew Pearsont, és feldobta neki a labdát. A sikerre kevés esély volt, hiszen a Vikings is tudta, mire készülnek, ezért Staubach miután eldobta a labdát, behunyta a szemét, és gyorsan elmormolta magában az “Üdvözlégy Mária” című imát.(Angol nevén “Hail Mary”)
Staubach imája meghallgatásra talált. A feldobott labdát Pearson elkapta, és bevitte TD-re, aminek köszönhetően a Cowboys 17-14-re megnyerte a meccset. A győztes play olyan látványos volt, hogy a meccs után az újságírók azonnal megrohamozták az irányítót a kérdéseikkel, amik közül a leggyakoribb az volt, hogy mire gondolt, mikor elhajította a játékszert. Staubach pedig boldogan elmesélte nekik, milyen imát suttogott el magának, és miután az újságírók értesültek erről, gyorsan el is nevezték a playt “Hail Mary”-nek. Ez a név pedig máig megmaradt a köztudatban.
A győzelem, és a mód, ahogyan összehozták, végül olyan lendületet adott a Cowboysnak, hogy az NFC döntőben esélyt sem adtak a Rams csapatának. Staubach 4 TD passzt is kiosztott, a védelem pedig teljesen bedarálta a Los Angeles-i támadósort. Nagyon simán 37-7-re győzedelmeskedett a Cowboys, és 71 után újfent bejutottak a Super Bowlba, ahol ezúttal a Pittsburgh Steelers volt az ellenfél.
A Super Bowlon a Cowboys kezdett jobban, és Staubach egy 29 yardos TD passzal szerezte meg a vezetést. Ám ezután a “Steel Curtain” rendezte a sorait, és hétszer is földre vitték az irányítót. Az utolsó percekben a Steelers 21-10-re vezetett, ám Staubach nem adta fel. Egy 34 yardos TD passzal 21-17-re módosította az állást, és mivel a “Doomsday Defense” kivédekezte a Steelers következő támadását, így Staubach kapott egy utolsó esélyt a győzelemre. Idő azonban nem volt game winning drive-ra, így nem maradt más választás, megint fel kellett dobni a labdát. Staubach imái ezúttal azonban nem találtak meghallgatásra, a felhajított labdát a Steelers védői lehalászták, és ezzel véget ért a meccs.
Az újabb csoda nem jött össze, ám a Cowboys így is büszke lehetett a saját teljesítményére. A 74-es szenvedés után vissza tudtak találni a győztes útra, és wild card helyről, végig idegenben játszva jutottak el a Super Bowl-ig. Staubach is végre megtalálta régi önmagát, így minden adott volt a csapat számára, hogy reménykedhessen a következő évben.
Ütés hátulról
A Cowboys nagy reményekkel vágott neki a 76-os szezonnak, ám az offseason során egy váratlan esemény kavarta fel az állóvizet. A csapatnak ekkor három irányítója volt, Staubach, Clint Longley, aki 74 óta az elsőszámú csere volt, valamint az újonc Danny White. Longley 1974-ben hálaadás napján pályára léphetett a sérült Staubach helyére, és egy elképesztő teljesítménnyel vereséget mért a Redskins csapatára. Longley szereplése mindenkit meglepett, de értelemszerűen senki nem gondolta, hogy csupán egy jó meccs után megkapja a kezdő pozíciót. Nem is kapta meg, és az elkövetkező másfél évben nem tehetett mást, mint várt az újabb lehetőségre. Az azonban nem jött el, ráadásul 76-ban egy másik irányítót is draftoltak mögé, ettől frusztrált lett, és egy meggondolatlan cselekedetre szánta el magát.
A training camp során, mikor már végeztek az aznapi edzéssel Longley minden előjel nélkül Staubach mögött termet, és hátulról arcon ütötte az irányítót. Az ütéstől ugyan Staubachnak nem lett nagy baja, de a Cowboys nem tűrhetett el egy ilyen viselkedés, és azonnal elcserélték Longley-t San Diegoba. Az ütés híre azonban gyorsan elterjedt, és megkezdődtek a találgatások, hogy vajon hogyan fog hatni ez az incidens a Cowboys következő szezonjára.
Nos, Staubach és a csapat gyorsan túltette magát ezen, és csendben folytatták a felkészülést, ami olyan jól sikerült, hogy a szezon első öt meccsét megnyerték. Staubach és a Cowboys offense ismételten ihletett formában játszott, ám ennek a teljesítménynek ára is volt. Landry ugyan nem fogta vissza Staubachot a futásoktól, de mindig félve nézte, ahogyan az irányító megindul. Nem véletlenül. Staubach sokat nyert a futásaival, de a kockázat, amit vállalt, túl nagy volt. Többször is megsérült a futások után kapott ütések miatt, és ezek az ütések 76-ban sem kerülték el őt. A 7. héten a Bears ellen az egyik futása alkalmával olyan szerencsétlenül ért földet, hogy eltört az ujja a dobókezén.
A sérülés ellenére Staubach vállalta a játékot a többi mérkőzésen is, és meglepő módon az ujjtörése egyáltalán nem befolyásolta a játékát. Sőt, a sérülés ellenére is ő volt a legpontosabb irányító a ligában, aminek köszönhetően a Cowboys már 11-3-al végzett, és ezúttal már meg tudta nyerni a csoportját. Staubach remeklése részben annak is volt köszönhető, hogy a futójáték többnyire működött, így az irányítónak nem kellett túlvállalnia magát. Ám a playoffban ez már kevés volt.
A divíziós körben a Rams látogatott Dallasba, akik égtek a vágytól, hogy bosszút állhassanak az egy évvel korábbi megalázó vereségért. A Cowboys futójátékát teljesen kikapcsolták, így minden felelősség Staubachra hárult. Ő azonban a sérült kezével ezúttal nem tudott eredményes lenni. 37 passzából csak 15 volt jó, és háromszor is eladta a labdát. Levegőben a Rams sem remekelt, de mivel ők földön tudtak haladni, ezért eredményesebbek is voltak, és végül 14-12-re megnyerték a meccset.
Az újabb Super Bowl nem jött össze, de ha másra nem, arra jó volt a Rams elleni meccs, hogy megvilágítsa, hol sebezhető a Cowboys. Egyértelművé vált mindenki számára, hogy Staubach klasszisa elég a playoffhoz, de ha ott tovább akarnak menni, akkor már egy erősebb futójátékra is szükségük lesz. Egyértelmű volt tehát, mire kell fókuszálni a következő szezonban.
[/ppp_patron_only]
Remek cikk újfent ? köszi szépen a história folytatását, Jarred!