Sem egymást, sem a közönséget nem kímélte a Gorillaz és a Sharks

Nem túlzás kijelenteni, hogy hosszú évek egyik legbrusztolósabb, legnehezebb és legkevésbé nézhető meccsét hozta a vasárnapi Gorillaz vs Sharks találkozó. Aki kinn volt vagy a TV-ben látta, az biztosan tudja, miről van szó, de akik esetleg lemaradtak volna a meccsről, azoknak beszámolunk a mérkőzés körülményeiről, hogy mitől lett az a végeredmény, ami.

Mi történt a mérkőzésen?

Egyfelől, nem a legjobb időjárási körülmények között vághattunk neki ennek a napnak sem, a játékosok és az edzők is kiemelték, hogy ebben a januári hidegben és szélben nem a legnagyobb élmény focizni, de ekkor még nem számoltunk semmi olyasmivel, ami minket várt. Tudjuk, hogy a zord időjárási körülmények nem a passzjáték barátai, de hogy ennyire ne muzsikáljon egyik támadósor sem a levegőben, sem pedig a földön, azt nem láttuk jönni.

A mérkőzés egyből egy Hegedűs Dániel által vétett fumble-lel indult, ráadásul a saját red zone-jukban, a labdát a későbbi főszereplő Arthur Brown ütötte ki a futójátékos kezéből. Ekkor azt hihettük, hogy hamar TD-t ünnepelhetünk, de végül a győri támadósor 4&1-re az 5 yardoson szintén fumble-t vétett, Schwartz Ferenc kezéből ütötték ki a disznóbőrt. Ez a jelenetsor volt a második állomása az előttünk álló végeláthatatlan punt és turnover zuhatagnak.

A offense-ek szinte alig tudtak mozogni, tartja a mondás is, hogy mindenki annyira tud játszani, amennyire az ellenfél hagyja. Nos, sem a Gorillaz, sem a Sharks védelme nem hagyta a támadókat érvényesülni. Az egyik oldalon a Tanács vezette D-line terrorizálta Enmant és a falát, a másik oldalon a linebackerek nevét kellett sokszor emlegetni Becs, Csizmazia, Fekete és persze Brown vezetésével. Elfogadhatjuk tehát, hogy nagyon jók voltak a védelmek, de azért ne felejtsük el azt sem, hogy mennyire voltak pontatlanok az irányítók, mennyire nem találták a célpontjaikat, és nem csak azért mert No Fly Zone-ok voltak, hanem mert 3-4 yardokkal dobálták túl elkapóikat. Az első félidő végén Enman és Krasznai összesen(!) 8 sikeres passzt hoztak le, 54 yardért. Ez nem túl kiemelkedő statisztika, amit a passer ratingek is tökéletesen alátámasztanak – Enman 10,7, Krasznai 53,6.

Az eredményről eddig még nem volt szó, mert pontszerzés nem is történt az első félidőben, de ekkor bíztunk benne, hogy mind Grátz Vilmos, mind pedig Troy Baker tud valami olyasmit hozni a meccsbe, amitől kicsivel több szín kerül a játékba. A lényeg, hogy nem tudtak. Hiába volt Krasznainak hét alkalomból 6-szor sikeres átadása a harmadik negyedben, csupán egy turnover on downsra futotta a csapatnak egy olyan szituációban, ahol 4&11-re egy rövid passz után 6 yardot értek el. Ebben a szituációban, 0-0-ás állásnál több merészséget vártunk, de elmaradt, ahogy a szerzett pontok is. A Győrnek pedig pont annyi sikerült a harmadik játékrészben, mint a Dunaújvárosnak, egy turnover on downs, annyi különbséggel, hogy ők egy punttal is büszkélkedhettek még.

Tehát 0-0 volt az utolsó 12 percre rákanyarodva. Ebben a helyzetben már egy kisebb hiba is dönthetett volna, de hiába volt a Gorillaz és a Sharks is a saját öt yardosán belül, még egy safety se jött, hiába remekeltek mindvégig a védelmek. Ebben a negyedben Krasznai szinte tökéletes ellentettjét hozta az előző negyedének. Hat alkalomból csak egyszer passzolt a saját emberéhez, amivel még csak haladni se tudtak, nulla yardos volt a passz. Mindeközben a Győr mintha vérszemet kapott volna, Brownnak volt egy óriási futása, amivel elért a célterületre, de holding miatt visszafújták. Ez azonban nem vetette vissza őket, a mérkőzés vége előtt három perccel támadhattak a győzelemért. És a futójáték segítette ki őket ekkor, sikerült a Gorillaz 16-osáig eljutniuk a mérkőzés vége előtt ~20 másodperccel. Kövecses, a Győr mindenese állt oda, iszonyatosan laposan rúgta el, de sikerült értékesíteni a field goalt, ez pedig a mérkőzés végét is jelentette. Ugyan a Gorillaz még visszatámadhatott, de csak egy utolsó másodperces interceptionre futotta a hazaiaknak, így egy nagyon brusztolós, birkózós meccsen, de végül a Győr Sharks 3-0-ás győzelmet aratott.

Mit tanultunk a meccsből?

A mérkőzésen több kulcsmomentum volt, de érdemes kiemelni a győriek megmozdulásait, hiszen ők csináltak olyan dolgokat, amik miatt jobban megérdemelték a győzelmet. Andres Fernandeznek volt egy hosszú nem elkapása, amikor úgy tűnt, hogy sikerül behúznia Enman mély passzt a Gorillaz vörös zónája körül, de a visszajátszás azt mutatta, hogy nem jó. Ezt a jelenetet a bírók visszanézték, és bebizonyosodott, hogy valóban nem volt elkapás, hiába volt gyönyörű a passz, Fernandez nem koncentrált eléggé. Szintén hiba volt a holding az MVP-nek választott Brown nagy futásánál is, ami óriás játék lett volna, ha nem fújják vissza. Ilyen játékaik nem voltak a dunaújvárosiaknak, ők még ennyit se tudtak támadóoldalon hozzátenni, egyáltalán nem tűntek úgy, mint akik felkészültek a szezonra és otthonosan mozognak, mint csapat – legalábbis támadóoldalon. Védőoldalon viszont stabilak voltak, Tanács Pál pedig újabb fergeteges meccset hozott, alig tudta tartani a győri fal, élmény volt nézni.

Érdemes még egyszer kiemelni, hogy a bírok kétszer is sikeresen használták a visszajátszások nyújtotta segítséget, mindkétszer a Győr támadásainál, mindkétszer Fernandezzel a főszerepben. Egyszer a Sharks jött ki jól, egyszer a Gorillaz, de mindkét esetben védhető volt a hívás, amit a visszanézések után hoztak Breznay Endréék. Egy ilyen kiélezett meccsen fontos volt, hogy a zebráik is felismerjék, hogy ha hibáznak is, az nem gond, ha tudják korrigálni, hiszen inkább szülessen másodjára korrekt ítélet, mint elsőre egy vitatható. Talán ez a hétvége legnagyobb tanulsága – ha picit elvonatkoztatunk ettől a kevésbé élvezhető mérkőzéstől.

A borítóképért köszönet a Hungarian Footballnak.