Overtime – A Pethő Feri bácsi

A helyszíni kommentár egy külsőség, a szerepe az, hogy több nézőt vonzzon, se több, se kevesebb.

Több féle taktika is választható, miként érjük ezt el,
– van aki szakmaira veszi a figurát és bízik benne hogy tudják követni,
– van az a típus akinek mindenki a haverja, oltári exkluzív és “vicces”, és annyira bennfentes, hogy könnyebb mellette úgy tenni mintha mindenki az lenne, mint megérteni amit brekeg,
– és még vagy 5-6-7 további típus mellett […]
– felüti a fejét az a fajta is aki az abszolút keménymagra épít, egy követ fúj velük, ha kell kritizál, ha kell elmegy a falig, sok következménye eddig nem volt.

Szerintem a jó taktikának mindenféleképpen része kell hogy legyen az, hogy az ember a vendégszurkolókra is gondol. Egyrészt következik belőle egy olyan mértékű objektívitás, ami nem engedi, hogy rossz értelemben véve elragadtassa magát, másrészt mivel ez végtére is egy reklám-tevékenység, alkalom nyílik MINDEN szituációban meglátni a pozitívat, és akárhogy is, de meghozni az emberek kedvét ehhez a sporthoz. Ha a vendég csapat csinál egy szép játékot, és a hangember ezt úgy kommunikálja, hogy “milyen tragikus a hazaiak számára”, azzal nem csak a közhangulat romlik, de a nyomás is nő az övéin, olaj a tűzre. Lehet, hogy fájó a vendégek teljesítményét dícsérni, de sportszerű, igazságos, erkölcsileg felülemelkedhetünk a helyzeten, néző is és játékos is el fogja tudni ismerni egy nagy levegő után. Sergio Varela-val beszélgettem egyszer a mexikói foci helyzetéről, és Ő mondta, hogy ott az teszi tényezővé az amerikai futballt a gurulós mellett, hogy “ezen” a nézőtéren egész családok vannak, míg “a másikon” kizárólag felnőtt férfiak. Ezutóbbi lenne hosszútávon a mi sorsunk is, ha engednénk ezt a lelátói lincshangulatot divatba jönni, teljesen függetlenül attól, hogy az adott meccs adott történései indokolják-e. Ezt nyilván nem akarjuk.

Ami a szakmai követelményeket illeti, két alapvetés. Az első, hogy a lelátó tele van laikusokkal. Szülőkkel, nagyszülőkkel, kirángatott barátnőkkel, akik elsősorban a pályára lépő szerettüket jöttek megnézni, nekik segíteni kell megérteni, hogy mi történik, a jó kommentár sokat számíthat abban, hogy magát a meccset is tudták-e élvezni. Ebből az következik, hogy amit csak lehet célszerű magyarul mondani, és amivel kapcsolatban érzi az ember, hogy magyarázatra szorul, azzal kapcsolatban vegye a fáradtságot akár ezredjére is. Ez legtöbbször nem a játék tudománya, hanem a szabályok, szakkifejezések, és hogy ki-mire-miért-reagál úgy a közvetlen környezetében, ahogy. A második, hogy visszajátszás nem csak a kommentátor állásban nincs, hanem sehol se a pályán, hiába kezdenénk mélyelemezésbe blokkolási sémástul, ütemezésestül, védelmi taktikástul, a közönség döntő többsége ugyanúgy végig a labdát nézte, merthát mégiscsak az a legfontosabb, hogy azzal mi történt. A többiről nincs emlékük, bonyolult, szótár is kell hozzá, nem értenék. Amire viszont van igény, és minden kommentátor felé jogos elvárás, hogy bevezessék a nézőt a csapatok “kis világába”. Elemzés helyett sokkal hasznosabb lehet, ha arról beszélünk, hogy miért fontos odafigyelni x-y-z játékosra a pályán, mit tesz hozzá, mit köszönhetünk neki, miről híres, stb-stb, és ugyanígy ától zéig minden, ami tudás átadható anélkül, hogy a megértéséhez a fogadó fél szakértelme is követelmény legyen. Meglepődnétek, ha azt mondanám, hogy a nézők egy részének még az sem tiszta, hogy mi a HFL, a Div1 és a Div2 közti különbség, és azon a meccsen amin épp vagyunk, ott most mi a tét, és miért játszunk, mi lesz ha nyerünk, és amúgy mi van? :-) Mert nagyjából ez a helyzet.

Tegyük hozzá, hogy a tévés meccsek előtti időkben [szóval legutóbb tavaly előtt], az úgynevezett “PR” gyakorlatilag nem létezett, a legalapvetőbb információkat is fizikai képtelenség volt előásni a csapatokról, aki nem ismert mindenkit személyesen annak esélye sem volt tájékozódni. Soha nem értettem, hogy miért, mintha a kőkorban éltünk volna. Az viszont, hogy ezen a téren beindult egy fejlődés, közvetlenül Nektek köszönhető, amiért hálás vagyok, már öt éve is “ezt ugattam”. :-D

Bocsi, hogy ilyen hosszúra nyúlt, volt még egy tonna gondolat a fejemben ezekkel a szerepkörökkel-fogalomzavarokkal kapcsolatban, hogy mi van valójában a “kommentátor” kifejezés mögött, ki a Play-By-Play Announcer, a Color Analyst, a Public Address Announcer, amiután csak úgy lespeakereznek oszt kalapkabát :-D de mindegy, nem lényeg. Szerintem ez egy fontos külsőség, kár lenne elhanyagolni, főleg, mert a magyarországi színvonal kezd egész jól állni, fura dolog, hogy a Fehérvárnak pont ez a gyenge pontja.