Az idő urai – Saints @ Cowboys

Közeledve a végjátékhoz minden meccsel közelebb kerülünk az olyan találkozókhoz, ahol már kézzelfogható tétje van a küzdelmeknek. A heti TNF meccsen egy vereség valószínűleg egyik csapat sorsát sem pecsételné meg, ellenben ha kikapnak, mind a két gárda messzebb kerülhet a céljaitól. A Saints utazik a Cowboys otthonába.

Kontrolláld az órát

Nem találni sok közöset a két gárdában, de van egy fontos tényező, ami mindkét csapatra jellemző. Ez pedig az, hogy mindketten szeretik birtokolni a labdát és akkor eredményes a játékuk, ha ők kontrollálják az időt. A New Orleans szinte az összes mutatóban a legjobb idén, legyen szó hazai, idegenbeli mérkőzésről vagy akár az elmúlt három találkozóról. Átlagosan több, mint 32 percet van náluk a labda, ami majdnem két perccel jobb, mint a következő csapaté. A Dallas már ennyire nem sikeres ebben a mutatóban, de amióta megszerezték Coopert és ezáltal stabilizálódott valamelyest a passzjátékuk, azóta ők is top5 ebben a mutatóban és általánosságban is a liga első feléhez tartoztak. Cooper megszerzése óta egyenesen felzárkóztak a Saints 32 percéhez. Külön igaz ez a hazai találkozókra, ahol már a Cooper trade előtt is top10-be tartoztak. Nem nehéz látni, hogy az egymás elleni találkozójuk is azon múlhat, hogy ki tudja jobban kontrollálni az időt.

Stabil futójáték és harmadik kísérletek

A hosszú labdabirtoklásoknak két fontos feltétele van. Hatékony futójáték és jó százalékban konvertált harmadik kísérletek. Nem nagy meglepetésre ebben is élen jár mindkét csapat. Előbbiben érdekes módon pont egymást követik a listán, mérkőzésenkénti 134.5, illetve 133.1 futott yarddal. A Dallas az ötödik az egész ligát nézve, míg a Saints hatodik, de olyan kicsi a különbség a két csapat között, hogy szóra sem igazán érdemes. Ez a statisztika nem lenne ennyire szép egyik csapatnál sem, ha nem dolgozna a futók előtt kivételesen jó támadófal. A Saints támadófala minden mutatóban kiemelkedik a ligából, kontakt előtt több mint 3 yardot átlagolnak a futóik. A Cowboys fala év elején alulteljesítő volt, de azóta jelentősen feljavultak és ha csak az elmúlt öt találkozót nézzük, akkor ők is az élmezőnyben vannak.

A nagy különbség a két csapat futójátéka között, hogy a Saints esetében két futóról van szó, ahol Mark Ingram és Alvin Kamara nagyszerűen egészítik ki egymást, még akkor is, ha kérdés nélkül Kamara a veszélyesebb játékos. Ezzel szemben a Cowboysnál minden Elliott körül forog, aki egyszemélyben viszi a hátán a csapatot.

A másik fontos tényező a hosszú drive-okban, hogy ha harmadik kísérletre kényszerülsz, akkor ezen egy jó hívással lendülj túl. A Saints természetesen ebben is top3 és számtalan fegyverük van ilyen szituációkra, így náluk kevésbé kulcskérdés ennek megoldása. Az érdekesebb a Cowboys helyzete, akik azóta javultak fel ebben is, amióta Cooper megérkezett a csapathoz. Nem akarom a fiatal elkapó szerepét túldimenzionálni, de elkapásai több, mint 60%-a harmadik kísérletnél született és rendkívül hatékony százalékban ezeket első kísérletté is alakította.

Mi az ellenszer?

Kezdjük a könnyebbel, azaz a Dallas semlegesítésével. A fenti adatokból tisztán látszik, hogy két dologra kell a Saintsnek hangsúlyt fektetnie. Az egyik a futójáték lassítása, ezáltal Elliott próbálkozásainak elfojtása. Ebben elég sikeresek is az idényben, ugyanis továbbra is vezetik a ligát átlagosan engedett futott yardokban. Az ellenfelek kevesebb, mint 74 yardot futnak ellenük mérkőzésenként. Ebben a harmadéves Sheldon Rankinsnek és a klasszis pass rushernek (aki nem csak passzsiettetésben jó), Cameron Jordannek van hatalmas szerepe, akik már a line of scrimmage-en útját állják az ellenfélnek, de a rutinos Demario Davis is meglepően jó statisztikákat produkál. A tapasztalat linebacker egyenesen vezeti a csapatot futásmegállításban.

Ha a futójátékot annulálták, akkor pedig következik Amari Cooper semlegesítése. Az eddigiek alapján ez lehet a nehezebb feladat, mert passzjáték ellen nem annyira hatékonyak. Az év eleje katasztrofális volt a Saints CB sornak és még ha jelentős javulás is állt be a játékukban, akkor sem világverő alakulatról beszélünk. Cooper őrzése minden valószínűség szerint a másodéves Marshon Lattimore feladata lesz, aki idén azért nyeli a yardokat. Már több, mint 500 passzolt yard született mellette, ami szépíti a statisztikákat, hogy ekkora mennyiség mellett is csak két touchdownért felelős. Az ő párharcuk kiemelten fontos, nem lennék meglepve, ha Cooper a mérkőzés folyamán többször is kettőzve lenne, főleg harmadik kísérleteknél, illetve az end zone-ban.

Most pedig jöjjön a húzósabb rész. A Saints lelassítása, ugyanis ez egyelőre lehetetlennek tűnik. Én azt mondom, hogy az egyetlen megoldás, ha a line of scimmage-en valahogy megnyerik a párharcot. Ezáltal a futójátékot is lehetne limitálni és Breest is kicsit zargatni. A futójáték megállítása Dallastól sem áll távol, ők az ötödik legjobbak a mérkőzésenkénti engedett átlagosan 93.6 yardjukkal. A védőfal mellett itt a linebacker sorra nagyobb szerep hárul, de az újonc Leighton Vander Esch – akit nem győzök elégszer dicsérni – vezérletével egyelőre bírják a strapát. Rajta kívül a másik fiatal LB, Jaylon Smith, illetve a pass rusher DeMarcus Lawrence jár élen futás ellen, tehát azt láthatjuk, hogy mindkét csapat el van eresztve jó játékosokkal futás ellen.

A futás megállítása azonban csak a kezdet, ugyanis Brees megállítása sokkal nehezebb lesz. A Cowboys passz elleni védekezése jobb, mint a Saintsé, Byron Jones például egyetlen TD-t sem engedett a szezon folyamán, így Michael Thomast bátran rá lehet bízni, de azt pont múlt héten láttuk, hogy ez közel sem elég. Brees úgy osztott ki könnyed hatpontosokat, hogy Kamara, Thomas és Smith sem volt a célszemélyek között. A rendszer működik tökéletesen és Kirkwood, Arnold vagy akár Hill is lehet célpont. Pont ezért gondolom, hogy az egyetlen esély, ha már passz előtt összeomlasztják a kártyavárat. Ráadásul odaérni sem feltétlenül elég, mert Brees nyomás alatt is pontosabban passzol, mint a liga harmada, de még így is jobb a Cowboys számára, mint a 80% feletti arány, amit tiszta zsebből produkál.

Összességében az egyetlen esélye Dallasnak, ha egy közel hiba nélküli meccset zár, ahol a fontos szituációkban nagyon éles tud lenni és a line of scrimmage-en megnyeri mindkét csatát. Ez közel sem tűnik könnyű feladatnak, de talán lehetetlennek sem. Én mindenesetre arra számítok, ha megverni nem is sikerül Saintset, de picit be tudják lassítani őket, a többi már a hibákon múlik.