Nem csupán abban merül ki a sportanalitika, hogy értékelik a játékosokat. A dinamikák, változó trendek sikeres felmérése szerepet játszik abban, hogy néhány csapat mindig az élen jár az újítások alkalmazásában. Valami berobbant az idei szezonban, mint egy sikeres újítás, és a csapból is ez folyik? Sanszos, hogy Belichick vagy McVay már tavaly is használták. Ilyen jellegű elemzéseket lehet gyártani, ha például megnézzük a játékosfelállásokat – mutatott rá újfent Warren Sharp, a hasonló analitikai megoldások egyik úttörője. Az alábbiakban a sikermutatót és a játékonkénti átlagos yardmennyiséget vesszük alapul, de fontos hozzátenni, hogy a futás esetében a yard/futás az egyik legrosszabb mutató, ugyanis semmit nem mond el a valódi teljesítményről.
Idén is látszik a korábbi tendencia, miszerint egyszerűbb futni, ha az ellenfél passzra készül és fordítva. Josh Hermsmeyer és Scott Barrett munkája alapján kiderült, hogy a futásoknál nem számít, hogy több blokkolód van-e az ellenfélnél, kizárólag a közelben levő védők játszanak szerepet – ha pedig három elkapóval állsz fel, az legalább 1-2 védővel kevesebb a futás irányában. Fordítva is igaz ez, ha arra játszol, hogy a védelem inkább küldjön fel LB-ket futásra készülve, és akár még a safetyk is jobban fellépnek, az 1-2 elkapót fedező cornereknek vajmi kevés segítsége lesz egy kicsit is értelmes play design esetében. Hogy miért nem látjuk ezeket a tendenciákat jobban kihasználva? Mert az edzők jó része szerint ez még mindig hablaty. Hiába, nem mindenki akar nyerni.
