Halloweenkor sok furcsaság történik a világban, és ez alól az NFL sem kivétel. Aminek működnie kéne, az nem működik, aminek halottnak kéne lennie, az feltámad, minden ijesztő, minden furcsa és szokatlan. Ilyen hétfő esti rangadó elé nézünk a 9. játékhéten.
Tennessee Titans (3-4) @ Dallas Cowboys (3-4)
2:15, Sport TV
A Titans futójátéka megdöglött
Mike Mularkey két 9-7-es szezon és egy rájátszás részvétel után volt kénytelen távozni a Titans éléről, hiszen túlságosan kiismerhető és egysíkú volt az offense. Azt viszont nem lehet tőle elvenni, hogy legalább a futójáték működött a Murray-Henry kettőssel. Matt LaFleur érkezésével sokan felüdülést vártunk a remek lehetőségekkel tarkított offense-ben, de csak csalódtunk eddig. Hogy Mariotával nem tud mit kezdeni, azt talán nem az ő hibája, lassan el lehet fogadni, hogy benne sincs több a mostani szintjénél. Na de a már működő futójátékot is sikerült lehozni a minimum szint alá.
DeMarco Murray távozott, így a korábbi Heisman-győztes Derrick Henry ölébe hullott a lehetőség, hogy elsőszámú futóként hátán cipelje az offense-t. Hát nagyon úgy tűnik, hogy beletört a dereka az erőlködésbe. 3,3-as yardátlaggal fut idén, és mindössze egy TD-je van, miközben Dion Lewis egyértelműen az elkapások miatt hozták, és így is jobban teljesít nála. A három futott TD-nél csak a Jaguars szerzett kevesebbet csapatszinten, a futójáték nélkül meg már gyakorlatilag semmi nem működik az offense-ben állandó jelleggel. Az ilyen kiszámíthatatlan támadójátékkal nagyon nehéz rájátszásba jutni, talán most a bye week jót tett a szakmai stábnak a nagy hajrára való felkészítésben.
A Cowboys védelme hasít
Miután a csillagokat is lehozták az égről, hogy megfizessék a támadófalat, borítékolható volt, hogy a védelemre nem marad sok pénz Dallasban. DeMarcus Lawrence-en, Tyrone Crawfordon és Sean Leen kívül nincs is sokat kereső játékos a rosteren, sőt, jobbára újonc szerződésük alatt játszó játékosok alkotják a Cowboys védelmét. Hogy ebből ne legyen összeomlás, két dolog szükséges: jó scouting, és egy életképes védőkoordinátor. Dallasban egyikből sincs hiány.
Rod Marinelli megmutatta, hogy mennyire alulértékelt szakember ő a ligában, hiszen a “csikóvédelemmel” képes úgy összerakni egy top védelmet, hogy azok nem hoznak ligaelit számokat. A legszembetűnőbb, hogy kevés yardot engednek: passzok terén a harmadik legkevesebbet a ligában, de futott yardok engedésében is a 10 legkevesebbet engedők között vannak. Ez nem 100%-ban a védelem érdeme, hiszen ha Ezekiel Elliott képes szinten tartani a futójátékot, a Cowboys nagyszerűen bánik az idővel. Na de ne kisebbítsük a védelemért felelős szakemberek érdemeit, ahogy a játékosokét sem. Az ismét cornerback poszton játszó Byron Jones fantasztikus szezont fut, Leighton Vander Esch is remek választásnak bizonyult az idei drafton, és Lawrence tavalyi éve is úgy tűnik, hogy nem egyszezonos csoda volt. Ami a leginkább jellemző a védelemre, hogy remekül alkalmazkodnak az ellenfélhez, és ez a legnagyobb érdeme Marinellinek.
Vrabel eddig nem hozott csodát a védelembe
Noha az az ember, akinek a nevéhez a tavalyi legrosszabb számokat produkáló védelem fűződik, nehezen nevezhető szakembernek, de ezt most engedjük el. Vrabel ugyanis egy remek alapanyagra tehette rá a kezeit, amit tovább sikerült erősíteni. Mégis túlzás lenne azt mondani, hogy a Titans védelme jó 2018-ban.
Malcolm Butler eddig teljesen homály. 510 yardot nyelt be róla a csapat, ami a negyedik legtöbb a ligában, 5 TD-t engedett, ami holtversenyben a második legtöbb, és majdnem minden nyolcadik snapjén enged elkapást, ez sem épp ligaelit mutató. A linebacker sor sem egy olyan adaléka a defense-nek, amire büszkék lehetnek. Sem Woodyard, sem Brown, sem az újonc Evans nem tud állandó szinten működni, mindegyikőjük játékában benne van a hiba, már ha játszanak. A két kezdő pass rusher, Orakpo és Morgan összesen 15 siettetést tudnak felmutatni idén. Hogy szemléltessem ez mennyire kevés, ennél idén 34 játékos csinált többet egymaga. Két dologra nem lehet panasz: a védőfalra, ami Casey vezetésével stabil pontja a defense-nek, és Harold Landryre, aki a rookie mistake-ek mellett azért remekül játszik, igaz, egyelőre csak rotációs játékosként.
Elég lesz Amari Cooper a passzjáték felélesztéséhez?
Megelégelte Jerry Jones, hogy nincs egy igazi WR1 a csapatban, ezért az első körös pickjét sem sajnálta ahhoz, hogy szerezzen egyet. Ám hogy ezt jó döntés volt-e a megrogyott Amari Cooperre áldozni, az jó kérdés. Ami történt megtörtént, szóval nincs más hátra, mint beilleszteni a 24 éves elkapót az offense-be. Prescott eddig három meccsen lépte át a 200 passzolt yardot, de 300 fölé idén még nem jutott. Ne lepődjünk meg ezen, hiszen a passzai nagy része 20 yardon belülre szállnak. Cooper idén négy 20+ yardos elkapást jegyez, amivel holtversenyben máris vezeti a dallasi elkapók között ezt a mutatót, de kérdés, hogy vajon mer-e rá ilyen labdákat dobálni Prescott, mikor Cooper hajlamos dropokra. Talán majd most Butler ellen…
Mindkét csapat a túlélésre játszik, hiszen hiába szoros mindkét csoport, egy vereséggel vélhetően kiírják magukat a csoportgyőzelemért folyó harcból. A fáradtásgra nem lehet panasza senkinek, hiszen pihenőhétről várták a csapatok a találkozót, emiatt benne van, hogy egy szoros, kevés pontos meccset láthatunk majd, hiszen mindenki igyekezett a gyengeségén korrigálni.
