A legutóbb, mikor a Browns és a Bengals találkozott, sokan fogadkoztak a barnáknál, hogy meg akarják mutatni volt edzőjüknek, Hue Jacksonnak, hogy milyen fából is faragták őket. Meg is tették, 35-20-ra nyertek, az pedig örökre emlékezetes pillanat marad, hogy Damarious Randall egy interception után átnyújtotta a labdát Jacksonnak. A Brownsnál most is fogadkoznak, most épp Jabrill Peppers, aki a meccs legjobbja volt múlt héten a Broncos ellen.
Én szeretem Hue-t. Ő az egyik oka annak, hogy itt vagyok. Tudtam, hogy nem marad sokáig állás nélkül, még ha tudom, hogyan is néz ki, hogy épp egy riválishoz igazolt. Nem táplálok rossz érzéseket felé, hálás vagyok mindenért, amit tanított, és azért is, hogy ide hozott. Ettől függetlenül nagyon várom, hogy ismét szétrúghassuk a seggét.
A Brownsnak még egy minimális esélye van a rájátszásra (ehhez kéne egy Colts-Titans döntetlen az utolsó körben, szóval tényleg egészen minimális), ez jó eséllyel nem jön össze, ettől függetlenül nagy szó, hogy ilyen fejlődésen mentek keresztül. Hue Jacksonnal háromszor nyertek 40 meccs alatt, Hue Jackson távozása óta pedig négyszer hat meccs alatt.
S lőn, immáron nekik is áll a zászló hazai pályán vasárnap. Gyerünk Browns!