Érdekes kimutatásról számolt be az Associated Press, miszerint az NFL csapatok rostereinek átlagéletkora folyamatosan csökken. Ez a tény valakinek előnyt, valakinek hátrányt jelent.
Egy NFL karriert sok minden tud nagyon hamar tönkrevágni. Sérülés, eltiltás, vagy csak simán a játékos kedve megy el az egésztől, és ideje korán visszavonul. Emiatt eshetett meg, hogy csökkent az NFL rosterek tapasztalatának átlaga. 2005-ben még 4,6 évnyi átlagtapasztalata volt egy NFL rosternek, mára ez 4,3-ra csökkent. 2005-ben 784 olyan játékos volt, aki 3 évnél kevesebb tapasztalattal bírt a profi szinten, és 714, aki legalább 5 évet lehúzott a ligában, ezek mára 852-re, illetve 644-re módosultak. Ráadásul a legutóbbi Kollektív Szerződésnek hála a fiatal játékosok sokkal olcsóbban fociznak, így a GM-ek is egyre többször cserélik le veterán játékosaikat újoncokra, hogy több helyet szabadítsanak fel a fizetési keretben.
Egyre kevesebb a középkorú, vagy annál idősebb játékos a ligában, ez szomorú.
– mondta a 33 éves Glover Quin, a Detroit Lions safetyje.
Ám a fizetésen kívül ennek más okai is lehetnek. A liga ugyanis folyamatosan változik, különböző stílusok gyakorolnak rá hatást, valamint a szabályváltoztatások is más irányba terelik. Így eshet meg, hogy aki például a 2010-es évek előtt lett profi, annak sokkal több keményebb ütés érhette a testét, mint aki az elmúlt években lett draftolva. Akik már 8-10 éve a ligában húzzák az igát, azoknak a teste rendesen megkopott a megpróbáltatások során, és így nem tudnak idomulni a megváltozott stílushoz. Ma már gyorsabb lett a játék, amely által egyes szerepek megváltoztak, és megkövetelik a játékos sebességét. Manapság a Brian Cushinghoz hasonló erőművek a linebacker sorban szinte csak bójaként vannak fennt passzjátékoknál, és inkább a kisebb, gyorsabb játékosok érvényesülhetnek ezen a poszton.
Viszont a mai NFL-ben már nem csak 30 fölötti veteránoktól válnak meg olyan könnyen a csapatok. A szeptemberi keretszűkítéskor nem egy olyan játékost látunk a cutolt arcok között, akik harmadik vagy negyedik évüket kezdenék meg a ligában, hogy helyettük olcsóbb, fiatalabb játékosok vegyék át a helyüket a rosteren. Példának okáért ami elsőre eszembe jut, hogy a Denver Broncos 8 játékost draftolt 2017-ben, amiből 4, azaz a class fele az idei alapszakasz végét már nem érte meg a rosteren. Mindez azért történhet meg, mert az elsőkörös játékosokon kívül alig kapnak pénzt az újoncok, így hiába garantált a szerződésük, minimális veszteségeket nyelnek csak be elküldésükkel.
A sérülések sem könnyítik meg a játékosok helyzetét. Amíg az NBA-ben és az MLB-ben – két, az NFL-nél biztonságosabb ligában – megannyi teljesen garantált szerződéseket lehet találni, addig az NFL-ben jobbára csak az újonc szerződésűek, illetve a veterán minimumokat kapó játékosok közt lehet ilyet találni (hello, Kirk Cousins). Így tehát ha valaki megsérül, szimplán túladhatnak rajta a csapatok, és ő nem lát viszont a pénzéből semmit. Az AP Earl Thomas példáját hozta fel, aki az alapszakasz előtt egy hosszú távú, nagyobb összegű szerződésért holdoutolt, hogy sérülés esetén is be legyen biztosítva. A Seahawks nem adta meg kérését, ennek ellenére Thomas visszatért, hogy a negyedik fordulóban eltörje a lábát, ami miatt nem biztos, hogy kap hosszú távú szerződést az idei szabadügynök-piacon – sem a Seahawkstól, sem mástól.
Ma a pénzeket az irányítók és a fiatalok kapják, a középkorúakat meg igyekeznek kipaterolni a ligából.
Ezek a Raiders védőjének, Frostee Ruckernek a szavai voltak, aki a 13. szezonján volt túl, és mindössze 1 millió dollárért focizott 2018-ban – ennyi volt számára a veterán minimum. 2006 óta van bevezetve a kötelező minimum a játékosok számára, amely egy ötödéves esetében 790 ezer dollár – a 177 milliós capből. Egy draftolatlan újonc viszont már minimum 480 ezerrel kezdi meg a karrierjét, holott lehet egy meccset sem fog játszani a ligában. Az előttünk álló új Kollektív Szerződés tárgyalásakor alighanem ez is a vitatémák között lesz.
