Ha átlapozzuk az NFL Rekordok Könyvét, akkor szinte minden passzolási statisztikában eltűntek a régi idők nagy sztárjai, és átvették a helyüket a modern NFL quarterbackjei. Mindenhol csak olyanokkal találkozunk, akiket akár láthattunk is játszani. Van viszont egy nagy kivétel. A legmagasabb passer rating a rájátszásban még mindig Bart Starr nevéhez fűződik, aki több, mint 50 évvel ezelőtt lépett pályára utoljára a playoffban.
A vasárnap 85 éves korában elhunyt Starr – akiről külön kétrészes portréval jelentkezünk a héten – ugyanis 104,8-as passer ratinget tudott felmutatni a rájátszásban 10 mérkőzés alatt. Ráadásul ebből a tíz meccsből kilencet meg is nyert – ez pedig minden bizonnyal fontosabb volt neki, mint a rekord.
Starr a rájátszásban 8,2 yardot átlagolt passzonként, 15 TD-je mellé pedig mindössze 3 interceptiont társult. Tette ezt abban a korban (’60-as évek), amikor a TD-INT arány körülbelül 1:1 volt a ligában, az irányítók pedig 6 yard körül átlagoltak passzonként. 1966-ban például a ligaátlag passer rating 76,4 volt, Starr mindeközben a rájátszásban hozott egy 143,5-ös passer ratinget a Dallas elleni NFL-döntőn, majd egy 116,2-es passer ratinget a valaha volt első Super Bowlon a Chiefs ellen.
Jelenleg így néz ki a rájátszásbéli passer rating örökranglista:
- Bart Starr (104,8)
- Kurt Warner (102,8)
- Matt Ryan (100,8)
- Drew Brees (100,0)
- Aaron Rodgers (99,4)
- Nick Foles (98,8)
- Alex Smith (97,4)
- Joe Montana (95,6)
- Russell Wilson (94,9)
- Mark Sanchez (94,3)
- Ken Anderson (93,5)
- Tony Romo (93,0)
- Joe Theismann (91,4)
- Tom Brady (90,5)
- Joe Flacco (88,6)
(via PFT)
Még egy indok hogy Mark Sanchez jobb mint Bradyke……
Legalább Flacco-t megelőzi..
Szerintem csak csalással! :D :D
Seggrefutasban mindenkepp???
Amúgy Mahomesnek 98.9 volt a passer ratingje a po-ban és nincs a listán muhaha meg a punter/kikereknek lehet hogy jobb az 1passz 1td-k miatt 104,8nál :D
Minden tiszteletem Starr-nak, nagyszerű játékos lehetett, de ma a QB-k szinte csak kényszerből passzolnak egy 6 yardos sikerért és Starr meccsenkénti 1,5 TD-je se azt sejteti, hogy agyon passzolta magát.
Ami pedig a listát illeti, nagy kérdés, ki hány PO meccsen érte el ezt a rating-et. Pl. Sanchez 6, Warner 13, Montana 23, Rogers 17, Foles 6, Smith 7, Brees 15, Wilson 13. Az első 10-ből csak Ryan játszott u.annyi meccset.
Brady a 40!!! PO meccsével nem is passzol ebbe a listába, külön kategória! :)
A 8,4 yardos passzonkénti átlaga ma is top lenne. A 6 yardos átlagot meg ne úgy képzeljük el, hogy 6 yardos passzokkal operáltak :D
Nyilván, kevesebb meccsen könnyebb jobb statisztikákat elérni. De Starr egyrészt 7-szer lett bajnok, tehát eredményes is volt, másrészt pedig egy olyan korban hozott ilyen számokat, amik kevesebb meccsel, egy passzorientáltabb ligában is nehezen megdönthető.
Ha pedig Brady külön kategória, akkor minden más téren is külön kategória, mert nyilván annak lesz a legtöbb passzolt TD-je és yardja, aki a legtöbbet van a rájátszásban, szal ha így nézed, az nem olyan nagy cucc :D (egyébként az, de mindenbe bele lehet kötni)
Starr egy elképesztő klasszis volt, szerintem ő már az a szint, amihez méltatlan “Bezzeg Bradyzni”.
Nem Starr nagyszerűségét vontam kétségbe, hanem az egy puszta szám alapján történő összehasonlíthatatlanságot próbáltam megmutatni. TB-t sem kívántam fényezni, csak jelentős anomáliaként tüntettem fel.
Még akkor is, ha ennek a számnak többé-kevésbé pontosan az a célja, hogy az összehasonlításokat könnyítse?
Elképesztő klasszis volt, vitán felül. Aki ráadásul a legdurvábban a rájátszásban nyomta, mert az alapszakaszokat is belevéve “már csak” 80,5 a pályafutásának passer ratingje. Ő tehát a klasszisát kiemelkedően tudta időzíteni a PO-ra. Ergo mentálisan is kiváltképp egyben lehetett. Zseniális. Riszpekt!
Manning sincs rajta. Pedig neki van a legtöbb all pro-ja. Vagy Young. Ő volt league leader legtöbbször alapszakasz ratingben. Ez ilyen. Ja. A két Manning egyaránt 87.4……..
Imádom ezeket a “nadeBrady”, meg a “pármeccsbőlkönnyű” és tsait olvasgatni, mert annyira mutatja, mennyire lusták ezek a kommentelők elgondolkozni egy picit, milyen körülmények közepette csinált ez a zseni ilyen űrszámokat(mert akkor ez felfoghatatlan volt, mint az, hogy Holdra száll az ember és génmódosított lesz a szója). Ugyebár 1960-ban az infrastruktúra, a kommunikáció, a sportági ismeretek, a dietetika, az orvoslás, a… minden összemérhetetlenül silányabb szinten volt, mint most. Nem volt lassítva visszanézés a tableten meccs közben, hogy lereagáljuk a védelem ügyeskedéseit, nem volt a sisakban mikrofon és füles, amin utasítást adott az edző, nem volt… nem sorolom. Ezen felül akkor inkább futni illett egy csapatnak. Bart Starr tehát egy ilyen korban teljesített úgy, ahogy ma a legjobbak sem tudnak, holott őket még a teljes NFL is támogatja a QB- és offensbarát szabályrendszerével, amely minden évben(!) javítja a QB-k létfeltételeit játék közben. Ha ma kezdhetné Bart Starr a karrierjét, akkor – ha az arányokat nézem – a PO-ban hozna egy 125-ös ratinget átlagban. :D
Sok igazság van abban amit írsz, de azért te meg átestél a ló túlsó oldalára. A védelmek felkészítése is fejlődik, ott is bevetnek mindent. A liga terelése, a játék stílusának változása, mint érv az ül. A konkurencia most nyilván nagyobb, az ellenfelek is jobbak, igaz a partnerek is. Viszont nagyon felgyorsult a játék, a passrush is felgyorsult, ami a passzpontosságot nehezíti. Szóval ez egy komplex kérdéskör.
Abban biztosan igazad van, hogy aki akkor valamiben torony magasan kiemelkedett, az ma is nagyon jó lenne, esetleg zseniális. De az utóbbi nem biztos. Mint ahogy fordítva sem. Mahomes, vagy akár TB nem biztos, hogy egyáltalán túlélne egy akkori szezont, bár valószínűleg boldogulnának, nyilván egész más számokkal.
A nagy egyéniségek nagy egyéniségek, miattuk érdemes nézni a meccseket és jó rájuk emlékezni. Én nagyon boldog vagyok, hogy még jó néhányszor láttam játszani Favre-ot, és rengetegszer Peyton Manninget. Kár dekára méregetni ezeket a nagyságokat.
Majd 10, aki megéri annak 20, 30 év múlva is lesz rengeteg cikk az évfordulókon TB-ről is, akit majd az akkori űrszámokkal játszó aktuális sztárokkal vetnek össze, mi nagypapák meg majd mosolygunk, mert tudjuk ki is volt ő. Alighanem így van ez most azokkal akik még látták Starrt a fénykorában.
Dehát mondtam én mást? :D Bart Starr zseni volt és az lenne bármikor, főleg azzal a szemlélettel, amivel jellemezte magát(is): “Bárki képes jól játszani, ha nincs nagy tét. Egy játékos igazi értékét az határozza meg, hogy milyen teljesítményt nyújt, amikor mindenképpen győzni kell.” ;) És ha igazat adunk Bart Starrnak – és miért ne tennénk -, akkor az egészen új megközelítését adja az amúgy totálisan értelmetlen GOAT kérdésnek. :D
Kis kutakodás után: a rájátszásbéli győzelmek örökranglistáját is vezeti (a legalább 10 PO meccset lejátszó QB-k között):
1. Bart Starr .900 (9-1)
2. Jim Plunkett .800 (8-2)
3. Tom Brady .750 (30-10)
4. Terry Bradshaw .737 (14-5)
5. Troy Aikman .733 (11-4)
Milyen más világ volt a 60-as évek. Összesen 2 szer passzolt 25 nél többet. Az átlag 21.3. Összesen 4 szer érte el a 200 yardot. Az átlag 175.
Ha átlagolom az eredményeket, 25 szerzett, 12 kapott pont. 4 meccs 1 labdabirtoklásnál szorosabb eredménnyel.
Hamár szóbakerült Tibi:
37 szer 25 passz fölött. Átlag 39.7
35 meccs 200+ yarddal. Átlag 279.
Átlag 27,3 szerzett, 20,6 kapott pont.
20 meccs 1 birtokláson belül.
Persze összehasonlításnak liga átlagot kellene nézni. De akkor is móka volt utánajárni. Amúgy Starr a 175 Y/G playoff átlaga mellett érdekes a regular season 126-os átlaga. Két évben érte el a 170-et. A 175-{t egyszer sem. Az alapszakasz ratingje. 80,5. Egy igazi PO kapitány :)