2019. február 2-án beválasztottak az NFL Hírességek Csarnokába egy olyan személyt, akinek ez az elismerés az általa részben kigondolt NFL Scouting Combine térhódításának is szólt; mára teljesen nyilvánvalóvá vált, mekkora hatással is volt Gil Brandt munkája a profi ligára.
Brandt már a wisconsini egyetemi évei alatt beleszeretett a játékosmegfigyelésbe, testnevelőtanárnak tanulva hobbija a meccsfelvételek vizsgálata volt, hogy rájöjjön, mi tesz valakit az átlagosnál jobb játékossá. Ha kellett, magát edzőnek kiadva kért game tape-eket a nagyobb csapatoktól, és hogy pénzt keressen, kamerákat kölcsönzött kórházaknak, mellyel az ápolók lefotózhatták az újszülötteket. Hobbija és a képek előhozatala annyira lefoglalta, hogy két év után otthagyta az iskolát és hazaköltözött a szüleihez. Milwaukee-ban a Badgers legenda, az akkor a Los Angeles Ramsnél focizó Elroy “Crazylegs” Hirsch volt az egyik szomszédja, aki beajánlotta a Rams general managerének, Tex Schrammnek, mondván nála többet kevesen tudnak a college prospectekről.
Schramm mindenkinél előbb látta meg az országos megfigyelésben rejlő potenciált (másoknál ez annyiról szólt, hogy felcsapták az évkönyvek statisztikáit és ráböktek az éllovasokra), 1955-ben részmunkaidős, a középnyugati régióért felelős scoutnak nevezte ki Gilt a Kosoknál. Mikor főnöke 1957-ben a CBS Sportshoz távozott, Schramm utóda, a későbbi NFL komisszár Pete Rozelle megtartotta állásában, hogy egy esztendőre rá a San Francisco 49ers már teljes fizetésért fogadja fel. 1959 októberében jött viszont a telefon, mely végleg felforgatta addigi életét: Tex Schramm a frissen megalakuló Dallas Rangers játékosmegfigyelési részlegének élére állította.
Az 1960-as NFL Draftot még az ’59-es szezon közben, 1959. november 30-án rendezték meg, ezen a Dallas nyilván nem lehetett jelen, Gil Brandt, a GM Tex Schramm és a főedző Tom Landry első húzása így a márciusi expanziós drafton történt a többi csapat nem védett embereiből. A meglehetősen furán szabályozott játékosbörzén a Cowboysra átkeresztelt franchise az NFL messze leggyengébb keretét tudta összehozni (1960-ban 0-1-11-es mérleg), ezen oknál fogva új utakat kellett találni a győzelmekhez. Ahogy Landry mondta:
Az első draft hiánya óriási hátrányt jelentett, de egy jó dolgot eredményezett… olyan embereket volt muszáj húznunk, akik egyetlen kvalitásukban hozták a profi szintet. Majd megvártuk, míg másban is felfejlődnek.
Brandt az év közel felében egyetemről egyetemre járt tehetségek után kutatva, 2-3000 NCAA futballista anyagát összegyűjtve minden egyes draftra. A töménytelen információ rendszerezésében elsőként használták a számítógép segítségét, egy a sportról semmit nem tudó indiai programozó, az IBM-től érkezett Salam Qureishivel karöltve. A tulajdonos Clint Murchison aztán maga is beszállt a számítógépes forradalomba, saját céget alapított, és sosem sajnálta a pénzt a “moneyball” érát jóval megelőző analitikus attitűdre: a Cowboys dollármilliókat költött már a hetvenes évek végén olyan hordozható gépekre, amelyek a prospectek fizikai adottságait és reflexeit voltak hivatottak tesztelni, sőt kevésbé sikeresen a “nem mérhető” képességek feltérképezésével is megpróbálkoztak (az első Wonderlic-teszt nem Schrammékhez, hanem a Browns atyjához, Paul Brownhoz köthető, de nyilván a Dallas is komoly hangsúlyt fektetett rá idővel). Murchisonnal amúgy Brandt annak dacára ápolt kiváló kapcsolatot a csapat 1984-es eladásáig, hogy a tulaj 1975-ben Gil első feleségét vette el.
Visszakanyarodva még a texasi kezdetekhez, Landry, Schramm és Brandt ikonikus triója 1961-től az említett Qureishivel osztályozta a kiszemelteket öt kategóriában (karakter, mentális felkészültség, gyorsaság és agilitás, erő, illetve agresszió) posztspecifikusan, melyből 6-7 év alatt állt össze egy napjainkig ligaszerte alkalmazott adatbázis váza. Érdekesség, hogy a Cowboys legelső draftcetlijét 1960 decemberében elcserélte egy irányítóra, de az első választás nem is sülhetett volna el jobban: Bob Lillyt a valaha látott egyik legnagyszerűbb DT-ként könyvelhetjük el az NFL történetében.
Brandt 1962-ben UDFA-ként igazolta le Cornell Greent a Utah State-ről úgy, hogy a majdani ötszörös Pro Bowler DB a középiskola óta nem futballozott, az Aggiesnél csak kosarazott. Az eljövendő diadalmenet sarokköveit mégis az 1964-es drafton tették le, megdöbbentő módon ekkor a választások között a csapatok bármennyi (!) időt eltölthettek. A második kör elején a dallasiaknak hat órába telt, míg kiderítették, hogy mi a helyzet a cornerback Mel Renfro kezével, aki a JFK-gyilkosság miatti dühében kiütött egy üvegablakot. Brandt visszaemlékezése alapján Vince Lombardi cukkolta őket, hogy biztos lefagyott a csodagépük, ám az ment a hetedik és a tizedik körben is, mikor a szintén leendő Hall of Famer Bob Hayes elkapó és az irányító Roger Staubach került hozzájuk. A haditengerészethez további öt évig elkötelezett Staubach nem lehetett jelen a ’66-ban és ’67-ben elbukott NFL döntőkön, a Super Bowl VI és XII győzelmek idején ellenben igen, előbbin az MVP címet is bezsebelte. 1971-ben egészen Európáig mentek el tehetséget kutatni, és rögtön csiszolatlan gyémántra (vagyis kickerre) leltek az osztrák labdarúgó, Toni Fritsch személyében.
A tizenkettedik, azaz az 1978. január 15-i SB-t Staubach mellett Brandték kiemelkedő draftjának, a ’75-ösnek köszönhette a Dallas Cowboys. Az ezt megelőző idényben a csapat 8-6-os mutatóval lecsúszott a rájátszásról, szükség volt vérfrissítésre a keretben, ami tökéletesebben nem is alakulhatott volna. Az aktív rostert tizennégy (!) újonc érte meg, bár a játékengedélyére egy évet váró Mike Hegmant és a hamar kivágott Jim Zornt nem sorolják közéjük, a társaság tehát “Dirty Dozen”-ként (a film által inspirálva Piszkos tizenkettőként) vonult be az NFL históriáskönyveibe.
Ráadásul csak a WR Percy Howardot szerződtették UDFA-ként, ő egyetlen elkapását a ‘Boys színeiben a vereséggel zárult Super Bowl X-en érte el. A prímet magasan az első körös Randy White vitte, az 1994 óta Hall of Famer “The Manster”-nek az áttörést profi karrierjében a középső linebacker posztról DT-re váló átmozgatás jelentette. Átmozgatták aztán a draft időpontját is, januárról áprilisra, de ezzel a Dallas nem járt jól, a riválisoknak több idejük lett az egyetemisták megismerésére, 1976-ban például a New York Jets első ízben invitált meg központjába college végzősöket fizikai felmérőkre és interjúkra. A dallasi elnök Tex Schramm be is ismerte, hogy “elvették az előnyüket”.
Tanulva a Jetstől, ’77-ben már a Cowboys is hívott embereket Arlingtonba, köztük a Kansas Jayhawks irányítóját, a térdsérüléssel bajlódó Nolan Cromwellt. Brandt elmondása szerint a röntgenfelvételeit városról városra hurcolászó QB miatt jutott eszükbe az ötlet, melyet Schramm a Competition Committee-nek is felvetett, hogy a komplett folyamatot próbálják meg centralizálni.
1982-ben az indianapolisi székhelyű National Football Scouting a floridai Tampában egy helyszínre tudta csábítani a legjobb prospecteket (összesen 163-at) és 16 profi csapat megfigyelőit. Két másik scouting szervezet, a BLESTO és a Quadra (ez utóbbinak volt tagja a Cowboys a Rams, 49ers, Saints hármassal kvartettben) kezdetben saját combine-t szervezett, 1985-ben azonban költséghatékonysági okokból egyesítették erőiket, és egy-egy phoenixi, majd New Orleans-i kitérőt követően 1987-től napjainkig Indianapolisban rendezi meg a liga közösen a nagy szemlét.
Újabb, a Dallas szempontjából kellemetlen összecsengés, hogy a franchise NFL rekordot jelentő, 20 szezont átölelő pozitív szériája is épp 1985-ig tartott… Az összeomlás persze előbb indult el, ’78-tól Brandték szimplán túlgondolták a draftjaikat, az első körtől kezdve túl sokat kockáztattak, bízva a főedző Tom Landry mágiájában. Vagy mint az 1979-es börze esetében, mikor még a harmadik kör végén is elvihették volna a boardjukon levő legjobb elérhető játékost, úgy érezték, nincs égető szükségük irányítóra, a 49ers óriási szerencséjére bent hagyva Joe Montanát.
1989-ben vette meg Jerry Jones Bum Brighttól 140 millió dollárért a Cowboyst, és azonnal menesztette az 1-15-tel távozó Tom Landryt. Tex Schramm és Gil Brandt az áprilisi draftig maradhatott, így az 1/1-es pickkel az irányító Troy Aikman kiválasztása még hozzájuk köthető. Brandtet pár napra rá Jones az irodájába hívatta, szemére olvasva, hogy napi szinten 29.000 dollárjába kerül csapatának a scouting részleg, és kirúgta a személyügyekért felelős szakembert. Hírhedt sztori, hogy az elviharzó Gil az előtérben várakozó riporterek kérdésére nem rejtette véka alá véleményét az új tulajdonosról:
az a férfi ott benn nagy slamasztikában van.
Pedig ez nem éppen Gil Brandt stílusa volt: kedvességét, számítógépeket megszégyenítő memóriájából fakadó figyelmességét országszerte csodálták. Kézzel írott kártyákat küldött minden fontosabb edző születésnapjára, de még feleségeik és gyerekeik számára is. Eltávolítása után hat évre elvonult montanai farmjára, csak 1995-ben tért vissza az NFL vérkeringésébe, mikor a liga új és hivatalos honlapjára kezdett publikálni. Később belátta, hogy Jones lépése kizárólag pozitív dolgokat szült, a Cowboys is visszatalált további három Super Bowllal az eredményesség útjára, és az nfl.com-nál ő is szélesebb körben oly’ elismertté vált, hogy az a Hírességek Csarnokához segítette. A honlap legkedveltebb cikkírója, történésze egyben a Combine nagykövetének tekinthető (ez sem véletlen, a 40 yardos sprint meghonosítása szintén Brandt műve), egyedi diagramja is elterjedt már az optimálisnak ítélt mérési eredményekkel. A Duke főedzője, David Cutcliffe mondta róla, hogy
Gil Brandt az az NFL Draftnak, ami Dick Clark volt a Szilveszternek – egy amerikai intézmény.
Minderre a korona 2019. augusztus 3-án kerül majd fel, mikor Cantonban felavatják mellszobrát, nem más, mint Jerry Jones prezentálásával.
Köszönjük a cikket, érdekes volt.