Connect with us

Minden ami NFL

A tankolás anatómiája

Ritka jószág a jelenlegi Miami Dolphins az NFL-ben – egy kvázi nyíltan tankoló csapat, ami szembemegy mindennel, amit a liga képvisel. Nem mintha a tankolás olyan ördögtől való lenne, az NBA-ben például nagyon kedvelt stratégia, de az NFL-től teljesen testidegen: még ha el is fogadjuk, hogy volt Suck for Luck, az akkor is összehasonlíthatatlan a Dolphins ténykedésével. Viszont épp ez lehet az, amivel a Dolphins végre kitörhet a középszerűségből és akár megreformálhatja az NFL-t.

Az amerikai futball egyik szépsége és különlegessége, hogy a leggyengébb csapatból is könnyen lehet pár év alatt a legerősebb – legalábbis papíron. Ha megnézzük a Raiderst, a Brownst, a Jaguarst, a Dolphinst, a Jetset vagy bármelyik másik évek óta szenvedő és stagnáló csapatot, azonnal kiderül, hogy ez nem így van. Néha egy-egy kiugró eredmény összejöhet, de az azonnal nyerni kell filozófia miatt nagyon ritkán történik meg a teljes arculatváltás, a tökéletes újjáépítés, így marad a középszer.

A Dolphins esetében egyértelmű volt, hogy a csapat a gyenge és a közepes szint között mozgott. Hiába jött például egy Ndamukong Suh a világ minden pénzéért, önmagában nem tudta a mérleg nyelvét átbillenteni a középszerűségen. Ő legjobb esetben is egy tüneti kezelés volt és épp ez itt a probléma – az NFL-csapatok többsége a győzelmi kényszer miatt csak tüneti kezeléseket végeznek, majd azok mellékhatásaitól szenvednek.

A Dolphinsnál hatalmat kapó GM Chris Grier nem hitt ebben, ahogy a Patriotstól kinevezett főedző Brian Flores sem (és feltehetően a tulajdonos sem, hisz az ő áldása nélkül nem lehetne egy ilyen projektbe belekezdeni). Nem akartak Ryan Tannehillre építeni vagy óriási pénzekért megtartani a lejáró szerződésű, de összességében kevés hozzáadott értékkel rendelkező játékosokat csak azért, hogy fenntartsák a win now mód látszatát. Magyarán nem akartak szarból várat építeni, mert tudták, hogy ehhez óriási szerencse kell. Igent mondtak a tankolásra.

A nagy takarítás

A Dolphins 2018-ban 7-9-es mérleggel fejezte be a szezont, ami tekintve, hogy a total offense 31., a total defense pedig 29. volt, kifejezetten jó eredmény. Emiatt ugyanakkor nem volt a csapatnak top pickje a 2019-es drafton, ami nem előny egy új menedzsmentnél, de Floreséknak abból kellett gazdálkodniuk, amijük volt. Az első lépés pedig nem a draft volt, hanem a keret megtisztítása:

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A fenti táblázatban látható a Dolphins 2018-as kerete, összesen 67 játékos a sérülések miatt. Ebből a 67-ből a csapat 47-et elküldött vagy elengedett eddig, tehát a 2019-es Dolphins keretéből csak húszan voltak a 2018-as csapat tagjai(via pro-football-reference.com). Ezek nagy része (pirossal jelöltem) csak csere- és rotációs játékos volt, ugyanakkor így is akadt 15 olyan játékos (sárgával és kékkel, plusz Brock Osweiler), aki legalább 10 meccsen kezdett vagy eredetileg nagy pénzért a kezdőbe volt igazolva. Magyarán a Dolphins gyakorlatilag a komplett kezdőjétől megszabadult.

A folyamat első lépése a salak kitakarítása volt. A Dolphinsnak 9,6 millió dollár cap space-szel rendelkezett az FA-piac kezdetén, ami az egyik legkevesebb volt a ligában. Így először kivágta Andre Branchet, amivel 7 millió dollárt spórolt, majd elcserélte Robert Quinnt a Cowboysba egy 2020-as 6. körös pickért, Ryan Tannehillt és egy 6. köröst pedig a Titansbe egy 2020-as 4. körösért. Utóbbi két lépéssel 26 milliót spórolt a csapat.

Itt azonban nem állt meg a Dolphins: Danny Amendola (WR, 6 millió spórolás), Ted Larsen (G, 2,1 millió) és Josh Sitton (G, 5 millió) is repült. Továbbá az elkapó DeVante Parker egyéves, 9,3 milliós szerződését egy kétéves, 10 milliós kontraktussá alakította a csapat, így a korábbi első körösön idén spórolt 5 millió dollárt, jövőre pedig halott pénz nélkül elküldheti. A négy játékoson potenciálisan 18,1 millió dollárt takarított meg a franchise.

Az FA-piac lecsengése és a draft után tovább folytatta a tevékenységét a csapat, miután megszabadult két olyan játékostól, akik az újjáépülő csapat gerincét adhatták volna (a táblázaton kékkel jelölve): Minkah Fitzpatrick (S) a Steelershöz, Laremy Tunsil (LT) pedig Kenny Stillsszel (WR) csomagban a Texanshoz került (a harmadik kékkel jelölt játékos Ja’Wuan James szabadügynök lett a szezon végén, és meg sem próbálta újraigazolna a Dolphins). A safetyn és a tackle-ön nem sokat spórolt a csapat idén, de Stillsen 8 milliót nyert. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a Kiko Alonsót is sikerült elboltolni a Saintshez (amivel nagyjából 2,5 milliót spórolt a csapat), akkor további 10 milliónál tartunk.

[quote]Vagyis a Dolphins az elmúlt 10 hónapban 61 millió dollárt szabadított fel a fizetési plafon alatt.[/quote]

Közben persze hosszabbított a csapat Xavien Howarddal (5 év, 75,25 millió), de minden tehetségtől nem lehet megszabadulni, így ez bőven belefért. Illetve igazolt olyan játékosokat, mint Ryan Fitzpatrick (QB, 2 év, 11 millió dollár), Josh Rosen (2019-es 2. körös pick), Chris Reed (OL, 1 év, 1,7 millió dollár) vagy Eric Rowe (CB, 1 év, 3,5 millió dollár), akik arra jók lesznek, hogy a létszám meglegyen (Rosen esetében talán több), de sok vizet nem fognak zavarni. A Dolphinsnak így jövőre 116,5 millió dollárnyi helye lesz a sapka alatt, ami messze a legtöbb az NFL-ben (ráadásul Albert Wilson, DeVante Parker, Ryan Fitzpatrick és Reshad Jones kivágásával ez a szám további 26 millióval növekedhet).

A tankolás

A takarítás és a pénz felszabadítása egy dolog, de fiatal tehetségek nélkül nem lehet csapatot építeni – ehhez pedig drafttőke kell. A Dolphins nem is nagyon foglalkozott az idei börzével, amit jól mutat, hogy rendelkezésére álló hét pickből (mindegyik saját a körök közepén) egy 2. és egy 4. kört (+2020-as 5. kört) adott Josh Rosenért és egy jövő évi 2. körért (összevonva a Saints és a Cardinals cserét). Ehhez jön még a Tannehill-, a Quinn-, a Fitzpatrick- és a Tunslil-trade, amelyeknek köszönhetően nagyot hasíthat a következő két évben a csapat (már csak azért is, mert sok pickből könnyebb még többet csinálni).

A csapatnak 2020-ra lesz három első köröse (jó eséllyel egy 1/1-gyel és egy top 10-es cetlivel) és két másodikja, 2021-ben pedig két elsője és két másodikja, illetve még összesen két-két harmadik és negyedik köre, plusz rengeteg apró. Ebből már lehetne csapatot építeni.

A csapat

Akármilyen jónak is tűnik a Dolphins anyagi- és drafthelyzete, a kerete legalább annyira rossz. A lenti táblázatban pirossal jelöltem azokat a posztokat, ahová jelenleg nincs még csak átlag alatti (narancssárgával) szintű kezdő sem. A szürkével jelölt játékosok az újoncok, a zöldek azok, akik akár egy korrekt kezdő szintet tudnak hozni, kékkel pedig azokat jelöltem, akik a tehetségük (és nem a jelenlegi teljesítményük) alapján sok csapatban kezdők lehetnének.

A támadófal a liga legrosszabbja, a skillplayerek bottom 3-asok, a pass rush szintén, míg a secondary is bottom 5-ös. A linebackerek elég jók, a védőfal közepe is jó lehet, de nagyjából ennyi – és ez csak a kezdő 22 játékos. Egy teljesen új offense-t kell felhúzni, illetve egy fél védelmet.

Erre végül is jó lehet a 120-130 milliónyi költőpénz és a rengeteg pick, de hasonlóba már nem egy csapatnak beletört a bicskája. Mivel a Dolphins jövője szempontjából a jobb játékosoknak még hosszú távon van szerződése, a maradékért pedig nem kár, így nem véletlenül mondják azt sokan, hogy ez simán lehet egy kétéves tankolási folyamat (pláne, hogy 2021-ben jöhet ki a draftra Trevor Lawrence, akit nagyon sokra tart a legtöbb szakértő).Elnézve a rengeteg hiányposztot, talán ez lenne a jó forgatókönyv.

Morálisan belefér?

Mivel az NFL-ben a win now mód az elfogadott és szinte sehol nem fér bele nemhogy két, de egy rosszabb szezon sem, így nem is tudott meghonosodni a tankolás. Egyrészt a GM-eknek és főedzőknek nincs ennyi türelmi ideje, másrészt a csapatoknak sem éri meg – az NBA-vel ellentétben mindössze 16 meccsből áll az alapszakasz, abból is csak jobb esetben nyolc mérkőzés hazai, egy két évig tankoló csapat pedig nem tölti meg a stadionokat, nem hoz bevételt, az NFL pedig mindenekelőtt üzlet.

Továbbá a morális vonatkozás sem elhanyagolható. Az NFL egy kontakt-sport, ahol sok játékosnak ilyen-olyan okokból nem jut több 2-3 évnél a ligában. A tankoló Dolphins játékosai a hosszú távú egészségüket teszik kockára azért, hogy majd a jövő csapatának játékosai sikeresek lehessenek, miközben őket amint lehet, eldobják. Egy gyenge csapatból nincs lehetőség kitűnni, nincs lehetőség nagy szerződésért aláírni máshová – a Dolphinsban játszani jó eséllyel egy karrier végét jelenti még a közepes kvalitású játékosoknak is. Arról nem is beszélve, hogy közel sem biztos, hogy mindez beválik.

Szerintem egyértelműen jó út az, amit a Dolphins csinál. A csapat sebeinek tüneti kezelése nem megoldás, szakmai szempontból az évtizedes stagnálás helyett sokkal jobb opciónak tűnik két év szenvedés egy potenciális hosszú távú sikerességért cserébe. Persze semmire sincs garancia, de a lehetséges nyereség így is megéri a kockázatot. Ez persze nem vigasztalja azt a 10-20-50 embert, akinek ez idő alatt tönkre megy a karrierje, és biztosak lehetünk abban, hogy ezek a morális szempontok előjönnek majd az új kollektív szerződésnél is.

Mindettől függetlenül a Dolphins projektje egy végtelenül érdekes kísérlet, amely siker esetén drasztikusan megváltoztathatja az NFL-ben uralkodó alapfilozófiát és csapatépítési hozzáállást. Ami, ha megfelelően van kommunikálva, nem is biztos, hogy a liga kárára válna.

[/ppp_patron_only]

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!