A bajuszkirály, aki végre naggyá teheti a Jaguarst – Gardner Minshew

Gardner Minshew jött, látott és három hét alatt berobbant a köztudatba. A bajuszkirály irányítót lenézték az egyetemek, a szakértők és az NFL-csapatok, csak a 6. körben választották ki az idei drafton. A Jaguars karrier-cserének szánta, de a hatalmas pénzért leszerződtetett Nick Foles sérülése után most mégis ő mentheti meg a szezont. Egy alábecsült hatodik körös srác, aki mindenkire rácáfolva sokkal többre viheti – annak idején Tom Brady is így kezdte, bár ő nem próbálta meg eltörni a kezét egy kalapáccsal. 

Ostobaság lenne azt állítani két és fél tétmeccs után, hogy Minshew olyan karriert fut majd be, mint minden idők egyik, ha nem legnagyszerűbb irányítója, a párhuzam ugyanakkor adott. A 23 éves irányító játéka kész felüdülés, emberként is szimpatikus, és csak szurkolni lehet neki – igazi hollywoodi sztori lehet majd az övé.

Vízhordónak elmegy

Minshew soha nem volt egy kimondott sztáralkat. A középiskolában a Brandon High School csapatában játszott, nem is rosszul, de csak háromcsillagos prospect volt, és mindössze a 70. legjobb pro-style irányító a classban, vagyis még véletlenül sem küzdöttek érte a csapatok. Cserébe viszont okos volt, egy tanulmányi ösztöndíjjal a Troy egyetem diákja lett.

A Troy nem jött be neki, fél év után otthagyta az egyetemet és beiratkozott Northwest Mississippi Community College-ra. Mivel ez egy kétéves, kvázi előkészítő egyetem, így természetesen az intézmény csapata nem vett részt az egyetemi bajnokságban. Ennek ellenére Minshew nem kedvetlenedett el, és jobb híján megnyerte a csapattal azt, amit meglehetett – NJCAA (National Junior College Athletic Association) bajnok lett.

Ez már elég volt ahhoz, hogy első osztályú egyetemek is megkeressék, a befutó pedig az East Carolina lett. Úgy tervezte, hogy az első évét kiüli (redshirt), majd három évig kezdeni fog a csapatnál. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy nagyon közel került szezon közben a kezdőhöz, amivel bukott volna egy jogosult évet az egyetemen. Így hát azt tette, amit bizonyára mindannyian: fogott egy üveg Jack Danielst, jól meghúzta, majd egymás után kilencszer rávert a kezére egy kalapáccsal.

Sajnos vagy sem, nem sikerült olyan súlyos sérülést szenvednie, hogy kiülje az egész évet, és végül hét meccsen játszott, kétszer kezdőként. A következő évben már többnyire övé lett a csapat, de összességében nem sikerült csodát tennie, a legnagyobb sikerélménye az volt, hogy lediplomázott.

Egy ilyen felemás egyetemi karrier és egy sikertelen kéztörés után el is engedte a dolgot. Volt még lehetősége ugyan egy évre az egyetemi bajnokságban, de nem hitt abban, hogy sikeres irányító lehet – ezt támasztotta alá az is, hogy bár több topcsapat is megkereste, mindenhová csak cserének szánták.

A mélyből a csúcsra, majd vissza a mélybe

Egy darabon úgy tűnt, hogy igent mond az NCAA Patriotsának, a Nick Saban edzette Alabamának, ahol egy évig harmadik számú irányító lesz, majd az edzői stáb tagja. A vízhordástól – és egyelőre az edzői karriertől – Mike Leach, a Washington State főedzője mentette meg. Ő látta benne a tehetséget és szándékában állt ki is aknázni.

Mivel Minshew már diplomás volt ekkor (2018), így minden további nélkül játszhatott annak ellenére, hogy egyetemet váltott. Azóta pedig csak ódákat zengenek róla az egyetem környékén – szó szerint.

Ennek egyik oka a jellegzetes bajusza volt, a másik pedig az, hogy 4 477  yardot passzolt 38 TD és 9 INT mellett, a csapat pedig 13-ból 11 meccset megnyert. Utóbbi iskolarekord lett és a Washington State részt vehetett az Alamo Bowlon (amit meg is nyert), a 4 477 yardos teljesítményével pedig Pac-12 rekordot állított fel (a korábbi csúcstartó Jared Goff volt). Az már csak a jéghegy csúcsa volt, hogy Heisman-szavazáson ötödik helyen végzett.

És ez sem volt elég.

Az NFL-scoutokat nem érdekelte különösebben sem a bajusza, sem a teljesítménye. Annak ellenére, hogy a pályán vezérnek tartották, aki remekül tud időzíteni, pontos, gyors és konzisztens, mégis mindenki leragadt a fizikai paraméterein. A 185 centis magasságát kicsinek tartották, a karerejét és az atletikusságát középszerűnek, az eredményeit pedig az Air Raid játékrendszernek tulajdonították.

Az NFL.comon 6-7. körös prospect lett a szakértők, a Jaguars pedig pont itt vitte ki. Ő volt a 10. irányító, aki elkelt a drafton.

A jövő sztárja?

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de a legtöbb kritika vele kapcsolatban idejétmúlt, ma már szinte irreleváns az, hogy valaki prototípus méretekkel és óriási karerővel rendelkezzen (kivéve persze a Broncosnál, de látjuk, mennyire bejött ez a csapatnak).

“Vicces, amikor az emberek arról kérdezgetnek engem, hogy milyen a karja. Vagy arról, hogy pontos-e. Amikor ilyen kérdéseket kapok, mindig elgondolkozom, hogy ezek az emberek tényleg scoutok-e. Most komolyan, láttátok őt már játszani? Kiválóan érzi a zsebet, talán ez a legjobb tulajdonsága. Nem csinál negatív játékokat. Ez fontos. De amikor arról kérdeznek, hogy milyen magas… Erre azt mondom, hogy pont olyan magas, mint a liga történetének legtöbb passzolt yardjával rendelkező irányítója, egy bizonyos Drew Brees”

– mesélte még májusban Minshew-ról Mike Leach, odaszúrva egyet a scouting rendszernek.

És valóban. A pályán egyelőre csak azt látni, hogy a fiatal irányító egy igazi vezér, jól kezeli a nyomást, gyors és pontos, két és fél mérkőzés után 73,9 százalékos a pontossága, öt TD-je van egy INT mellett (ami, ha Dede Westbrook nem bénázik, 6-1 lenne), 692 yardja és 110,6-os passer ratingje van, ami három meccs után a legmagasabb a Super Bowl-érában. Mindezt úgy, hogy nem egy Sean McVay vagy Kyle Shanahan dirigál neki, azt pedig már tényleg csak a poén kedvéért jegyezzük meg, hogy lábon sem tűnik reménytelennek.

Túlzás lenne azt állítani, hogy belőle lesz a jövő Hall of Famere. Ugyanakkor az simán benne van, hogy lenyomja Nick Folest és franchise irányító lesz a Jaguarsban. Ha valakinek, akkor Minshew-nak lehet szurkolni.