Ki veri jobban szét a másikat?

A változatosság kedvéért érdekes mérkőzésnek ígérkezik az ötödik heti hétfő esti rangadó. A 49ers jelenleg az egyetlen veretlen csapat az NFC-ben, a Browns pedig épp feljövőben van, ráadásul a két csapat erősségei és gyengéi is hasonlóak. Szoros, látványos mérkőzésre lehet számítani, ami rá is férne a megtépázott MNF-re.

A Browns és a 49ers legnagyobb erőssége egyértelműen a védőfal, amit viszont gyenge támadófallal próbálnak kompenzálni. A Cleveland fala futásblokkolásban közepes, miközben a 49ers ellen nagyon nehéz futni (3,4 yard kísérletenként, a 3. legkevesebb) – hacsak nem engednek Nick Bosáék a Ravenshöz hasonlóan 88 yardos futásokat, nem valószínű, hogy Nick Chubbnak jó napja lesz.

Ez azonban a kisebbik probléma a Browns részéről, sokkal nagyobb gondot jelent a passzblokkolás. A támadófal szélén Greg Robinson, a belsejében pedig Eric Kush jelent nettó életveszélyt: előbbi azzal a Nick Bosával készül farkasszemet nézni, aki már 17 nyomásgyakorlásnál tart, utóbbinak pedig a Buckner-Armstead duó egyikével kell megküzdenie, akik fejenként kilenc nyomást és két sacket jegyeztek már. Arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb Dee Ford is elkapja a fonalat, Baker Mayfield pedig az utóbbi időben hajlamos szellemeket látni, egy erős pass rush-sal nagyon könnyen megakasztható az egység.

Mayfield bajait tovább növeli, hogy Richard Sherman kifejezetten jól játszik (rossz hír Odell Bekckhamnek), ahogy a slotban K’Waun Williams is, a sérült Ahkello Witherspoon helyett pályára lépő Emmanuel Moseley pedig nem olyan rossz, hogy Antonio Callaway megoldhatatlan kihívást jelentsen. A safetykkel már akadhatnak problémák, de ha működni fog a pass rush, akkor legalább a mélyebb labdákkal nem lehet majd égetni az egységet.

A másik oldalon szintén a remek védőfalában bízhat a Browns, különösen Joe Staley kiesése után. Myles Garrett elit formában játszik, mellette Olivier Vernon is halálos, ketten együtt már 33 nyomásgyakorlásnál tartanak – nem lennék a Justin Skule-Mike McGlinchey duó helyében (és még Sheldon Richardsont nem is említettem). Illetve természetesen Jimmy Garoppolo sincs irigylésre méltó helyzetben, aki Mayfieldhez hasonlóan szintén nem játszik az elvártaknak megfelelően, a három meccsen dobott 739 yardja, öt TD-je és négy INT-je egyáltalán nem ok a büszkeségre, és még ezeket a számokat is inkább Kyle Shanahan rendszerének, mint saját magának köszönheti.

Apropó rendszer: Tevin Coleman állapota kérdéses, a játéka nagyon sokat dobna az offense teljesítményén, nem hiába igazolta le a csapat Jerick McKinnon mellé (hátha az egyik elkapni is tudó futó végre egészséges marad). Persze ebbe az offense-be Matt Breida is top játékkal tud beszállni, szóval Coleman kiülésével sem kell félteni a futójátékot. Egyikük jó játékára mindenképp szükség lesz, mert a szélen Deebo Samuel és Marquise Goodwin sem valami lehengerlő, Dante Pettis pedig egyenesen csalódás. A sérülésekkel tépázott Browns secondary ellen persze ez is elég lehet, de papíron tehetséges az egység és ha összeáll, akkor ez az elkapótrió messze nem leküzdhetetlen feladat, pláne egy jó pass rush mellett. A Browns LB-sora ugyanakkor ezer sebből vérzik, amit nem csak az abszolút elit formában játszó George Kittle-lel, de Tevin Colemannel is hatékonyan lehetne támadni.

A mérkőzést jó eséllyel a két védőfal teljesítménye fogja eldönteni, ez sokkal inkább egy Bosa-Buckner vs. Vernon-Gerett összecsapás lesz, mintsem egy Mayfield-Garoppolo csörte.